Kurama fejéből folyni kezdett a vér, mikor ismét a földnek csapódott. Bakken csak nevetett rajta.
- Hagyd abba! – állt elé Koto – Kurama élete forog kockán, ha tovább folytatódik ez az egyenlőtlen küzdelem! Kezdem a rászámolást!
- Pofa be! És tűnj el az utamból! – ütötte el Kotot. – Megadom neki a kegyelemdöfést! – sétált megint Kurama mellé és felemelte a földről. Izmaim teljesen megfeszültek. Fogaimat összeszorítottam, remegtem a dühtől. – A játszmának vége. Megkapod, amit érdemelsz!
- Rohadék! – szorította meg Yusuke a karomat tehetetlenségében. Kezdett igazán elpattanni a húr mindkettőnkben. Láttam, hogy Yusuke másik keze mozdul. Felismertem a kéztartását. Bakken súlyos ütésre emelte jobb öklét, mikor egyik csapattársa közbeszólt.
- Elég Bakken!
- Mi? – fagyott meg a mozdulatban, és eltakart társa felé fordult.
- Azt mondtam, hagyd abba!
- Miért állítasz le, Risho?
- Ha megütötted volna Kuramát, meghaltál volna. Nézz csak magad mögé! – Bakken azon nyomban felénk is fordult. Yusuke Reigant formázó kezével találta szemben magát. – Nem viccel, hiába szegi meg a szabályokat, és hiába támadna rá mindenki a stadionban, elsütné a Reiganját. – figyelmeztette ostoba csapattársát. Meg sem próbáltam volna megállítani Yusukét, ha így tett volna. Akárhányan is rontottak volna nekünk. Ebben az idegállapotomban fikarcnyit sem érdekelt, próbálják csak meg. Szinte vágytam rá, hogy valaki megtámadjon, hadd mutassam meg végre mit tanultam a hónapok kemény edzései alatt. Legszívesebben Bakkenen mutattam volna be a tudásomat. – A mi célunk a győzelem, ezt ne felejtsd el. Nem alacsonyodunk le értelmetlen öldöklésig. – legalább a csapattársának volt egy kis sütnivalója.
- Heh! Risho, lágyszívű vagy! – tekintett rá Bakken morgósan – Akárcsak Toya, Gama és Jin. Végeznünk kell mindenkivel, aki az utunkba áll. – eztán újra ránk pillantott. Yusuke még nem engedte le a kezét. Kész volt végezni ezzel az aljadékkal. Bakken tekintete elárulta, hogy ebben már ő sem kételkedik. – Jól van! Visszakapjátok! – hajította felénk az alélt Kuramát. Még a levegőben elkaptam, és óvatosan a földre helyeztem.
Csupa vér volt, csupa seb és zúzódás. Nyílt sebeiből még mindig kikandikáltak a növényei, amikkel legyőzte Toyát. Majd megszakadt a szívem a látványától. Hogy merte ez a patkány így megalázni a végére..
Gyógyítani kezdtem, ahol csak értem. Súlyosak voltak a sérülései, de túléli ebben biztos voltam. Kurama rendkívül erős. Sosem halna meg egy ilyen gyáva, gyenge féreg pofonjaitól. Nem is lenne méltó hozzá.
- Mivel Kurama harcképtelen, így Bakken nyerte a meccset. – kelt fel a földről megint csóró Koto. Már két pofont is szerzett ettől a hitvány féregtől. A közönség boldogan tapsikolt.
Yusuke mellém és Kurama mellé térdelt. Feljebb emelte a földről, míg én a súlyosabb vérzéseit próbáltam elapasztani.
- Kurama.. - suttogta. – Vigyük arrébb. – tekintett rám lágyan. Bólintottam. Yusuke óvatosan felemelte őt és a fal mellé helyezte. Velük akartam menni, de aztán meggondoltam magam. Visszanéztem Bakkenre.
- Mit bámulsz, kis ribanc? Talán nem tetszik valami? – köpött felém.
- Én leszek a következő ellenfeled. – ugrottam a ringre, és odasétáltam a kezdőpontra.
- Micsoda? – kapta felém a fejét Yusuke. Botan és Kuwabara szintén döbbent képet vágtak.
- Felőlem. Gyorsan lecsaplak téged is.
आप पढ़ रहे हैं
Yu Yu Hakusho: Kimiko története
फैनफिक्शनYukimura Kimiko, történetünk főszereplője egy 16 éves diáklány, Keiko nővére és Yusuke legjobb barátja. Yusuke halála után Kimiko is borzasztóan érzi magát, viszont hamar rájön, hogy barátja nem örökre hagyta itt ezt a világot. Szellemét érzékeli, m...
