Yu Yu Hakusho: Kimiko története

21.fejezet: Yukina könnyei

Péntek reggel volt. Épp a suli felé sétáltam egyedül. Keiko még korábban elment, valami sulis dolog miatt. Én nem siettem. Furcsa volt ennyit újra iskolában lennem. Genkai óta nem voltam ott, legalábbis tanulni. Nem mondhatnám, hogy nagyon hiányzott, de kicsit jól esett megint normálisnak lenni. Mintha a Szellemvilág nem is létezne. Hieit egyébként többször is láttam a héten, suli után beugrott hozzám azóta a vasárnap óta, mikor meghallgattattam vele néhány Alice Cooper számot, amik nem igazán nyerték el a tetszését. Ahogy a Guns N' Roses sem. Először nem értettem mi baja van velük, mire kinyögte, hogy egy szavukat sem érti..

Nos.. én sem de ennek nem is az a lényege. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy a dallamra figyeljen, hogy szívesen hallgatná-e mondjuk, ha szomorú, vagy unatkozik, vagy bármikor igazából. Mindegy úgy voltam, hogy majd ülepszik, és később biztos könyörögni fog, hogy hallgassunk még ilyen zenéket. A Kurai Kotoba zeneszövegeit legalább értette, de arra se mondott semmit. Mindegy ezután elkezdtük nézni a Részeges karatemestert, de még 10 perce se ment Hiei máris ócsárolta.

- Ezek nem is verekednek. Látszik, hogy egymáshoz sem érnek. – méltatlankodott.

- Dehogy látszik. – legyintettem.

- Mondom, hogy látom.

- Dehogy látod. Nézd inkább Jackie mozdulatait, tök ügyes. Sokat próbáltam utánozni régen.

- Inkább táncolásnak tűnik.

- De milyen viccesek, nem? – próbáltam felhívni Hiei figyelmét a jó dolgokra.

- Én nem ezt hívnám humornak.

- Olyan sótlan vagy. – morogtam.

- Te komolyan élvezed azt nézni, ahogy ezek eljátszák, hogy verekednek? – fordult felém hitetlenül.

- Szeretem Jackie Chant. – dünnyögtem. – Nagyon jó harcos.

- Ellenem esélye se lenne. – vagizott.

- Jó, de te démon vagy.

- Yusuke ember, mégis legyőzött már több démont is. – kontrázott.

- Köztük téged is. – vettem fel egy gonosz vigyort. Hiei felhorkant.

- Ezek akkor is bénák. – lázadozott.

És ez így ment tovább az egész film alatt. Szinte nem is láttunk belőle semmit, végigdumáltuk. Illetve amit láttunk, azt is Hiei szidta, szóval élvezni nem nagyon lehetett, de én így is nagyon jól szórakoztam.

Legközelebb kedden ugrott be, akkor Keiko ránk nyitott, én meg nem győztem kimagyarázni, hogy, hogy kerül egy idegen fiú a szobámba. Gyorsan elhadartam, hogy Hiei volt az, aki elkísért a hétvégi küldetésemre, és az ablakomon keresztül jött be mert.. nos olyan ügyes akrobata, hogy ez neki sima ügy. Utána fogtam a fejem, de mindegy, végülis Hiei mozog olyan ügyesen, mint egy akrobata. Akkor vált igazán kínossá a szitu, mikor Keikonak beugrott, hogy valahol már látta őt. Akkor Hiei rám pillantott a szeme sarkából. Enyhe bűnbánat jelent meg az arcán.

De Keikot gyorsan kizavartam, onnantól pedig néztük tovább az elkezdett Miyazaki filmet, ami Hieinek már sokkal jobban tetszett.

- Hé Kimiko! – Yusuke hangját hallottam magam mögül. Hátra fordulva pedig meg is pillantottam a gyorsan közeledő alakját. – Hát, te, hogyhogy egyedül? – ért mellém.

- A húgomnak korábban kellett bemennie. – rántottam meg a vállam. – De elképesztesz Yusuke, ezen a héten nem is lógtál a suliból. Mi történt, csak nem elkezdett érdekelni a tanulmányi eredményed? – mosolyogtam kétkedően.