Yu Yu Hakusho: Kimiko története

28.fejezet: Nem olyan régi ismerős

A bajnokság második napja. Ma a mi csapatunk pihenőt kapott. Tegnap este fáradtan és sebesülten tértünk vissza a szobánkba (kivéve persze engem, aki semmit sem csinált.. na és persze a maszkos Genkait) Kuwabarának be nem állt a szája, és Yusuke is egész jól volt, ahhoz képest, amin keresztül ment, de mi többiek már csak pihenni akartunk. Hieiel sem váltottunk több szót aznap.

Reggel, mikor felébredtem, se Hiei, se Kurama nem voltak már a szobában, Kuwabara pedig még aludt. Yusuke akkor készült elindulni gyakorolni, vagy ilyesmi, de én úgy döntöttem megkeresem a húgomat. Botan még előző este felvilágosított, hogy melyik lakosztályban szálltak meg, ahogy azt is elmesélte, miért árult el mindent Seriunak és Keikonak. Nos, igazából azért, mert nem volt más választása. Mivel se Kuwabara, se Yusuke, de még én sem világosítottam fel egyiküket sem, hogy hova tűntünk, így Botant kérdezték, aki végül megtört, és mindent elmondott nekik.

A szobájuk eggyel a mi emeletünk alatt volt csak. Mikor az ajtóhoz értem bekopogtam. Seriu engedett be.

- Csajszi! – vette ki a cigit a szájából boldogan – De rég láttalak! Vagyis tegnap is végig láttalak, amíg a csapatod harcolt, de érted, szemtől szemben gondoltam. – mosolygott.

- Jaj Seriu! – borultam a nyakába – Kérlek, ne haragudj, hogy ennyit hazudtam neked, nem mondhattam el semmit, Botan megtiltotta! – köptem be azonnal másik barátnőmet.

- Hé! – hallottam is meg a felháborodott horkantást. – Jó részben igaz, de nekem is Koenma tiltotta.

- Semmi gond, Kim! – simogatta meg a hajam Seriu. – Megértelek. A lényeg, hogy most már mindent tudok rólad. Örülök, hogy ilyen vagány barátnőm van! – Jóleső érzéssel távolodtam el a lánytól. Vidáman tekintettem a szemébe.

- Nekem van a világ legmenőbb barátnője! – vigyorogtam.

- Inkább gyere, és csinálj valamit a húgoddal! – Erre az utasításra felkaptam a fejem. Seriu háta mögött Botan és Keiko ültek a kanapén. Mindketten pizsiben voltak még, Botan haja felcsavarva a fejére.. Tehát ezért áll mindig olyan szépen neki. – Keiko nem akar találkozni Yusukével. – panaszolta értetlenül Botan.

- Tudom. – vontam vállat. Keiko még csak rám se pillantott. Felhúzott térdeit átölelte, szemeit lehunyva tartotta.

- Azt hiszi zavarná Yusukét. - magyarázta nekem Seriu. – Meg fél tőle, hogy lebeszélné a további harcról.

- Oh.. – bólintottam megértve a helyzetet.

- Szeretnék inkább várni, és a távolból figyelni őt. – szólalt meg váratlanul Keiko.

- Elég a búslakodásból lányok! – ment a hűtőhöz Seriu és kivett belőle négy sört. – Ha már itt vagyunk lazítsunk is kicsit. Szurkolunk a srácoknak, helyre rakjuk őket, ha elkanászodnának. Közben jól mulatunk. – dobott mindegyikünknek egyet.

- Igyunk az Urameshi csapat győzelmére! – emelte fel a dobozos alkoholt Botan – Egészség! – ütöttük össze egyszerre. Kibontottam az italt és belekortyoltam. Nem szerettem annyira a sört, de most jól esett. Húgom viszont elhúzta a száját. Ő még amúgy sem ivott ezelőtt túl sok alkoholt. Tartotta a jókislány imidzsét.

- Na, de! – törölte meg a száját Seriu – Most beszéljünk arról a srácról, akit tegnap lesmároltál, mielőtt küzdeni ment. – vigyorgott rám. Azonnal elpirultam.

- Mi? Ti is láttátok? – emeltem az arcomhoz a kezem – Az csak véletlen volt, pont rosszul jött ki. – égtem. Igazából amúgy sem volt kedvem Hieiről beszélni. Még mindig pipa voltam rá.. úgy mindenért. Egy kicsit. De az is igaz, hogy szerettem volna már tisztázni a kettőnk dolgát. Azt terveztem, hogy a lányok meglátogatása után megkeresem.