Yu Yu Hakusho: Kimiko története

11.fejezet: Mester és tanítványok

- Micsoda? Egy titkos nyomozás? – pislogott nagyokat Yusuke Botanra. Megint hárman ültünk az iskola tetején. Ez szinte már a törzshelyünk volt.

- Így van. A következő küldetésed egy titkos nyomozás. – helyeselt a lány.

- Azaz, küldetésünk. – helyesbítettem. – Én is Yusukével megyek. Már egy csapat vagyunk.

- Bocs Kim, de ezúttal rád nem lesz szükség, ezt Yusukének egyedül kell elintéznie.

- Ajj, de mégis mi lesz már megint a feladatom? – nyűglődött a fiú, én pedig felkaptam a vizet.

- Mi az, hogy nincs rám szükség? Nem fogom Yusukét egyedül hagyni egy újabb veszélyes küldetésen.

- Koenma külön a lelkemre kötötte, hogy téged ne engedjelek el. – magyarázta bocsánatkérően Botan. – Mivel még szobafogságban vagy, nem tudnád Yusukét kísérni, és nem szeretnénk, hogy a szüleid jobban megharagudjanak, mert a végén sose szabadulsz ki a szobádból.

- De ne már! Most fogom meggyőzni őket, hogy vessenek véget a fogvatartásomnak. – érveltem – Most kezdődik a tavaszi szünet, biztos megesik rajtam a szívük.

- Sajnálom, de ez már el lett döntve.

Morcosan karba fontam a kezeimet. Lesz egy-két keresetlen szavam Koenmához, ha legközelebb látom.

- Elmondanád végre, hogy mit kell tennem, Botan? – várakozott ingerülten Yusuke. Látszott, hogy semmi kedve egy újabb küldetéshez.

- Koenma barátja, Genkai diákokat toboroz. Ki kell adnod magad az egyik jelentkezőnek.

- És mégis ki ez a Genkai? – kérdezte Yusuke, nekem azonban nagyon ismerős volt ez a név.

- Genkai egyike az öt legerősebb médiumnak. Rég nem vállalt tanítványt, de úgy érzi meg vannak számlálva a napjai, ezért át akarja adni valakinek a titkos tudását.

- Várj csak Botan! – állítottam meg. – Ez a Genkai véletlenül nem egy nagyon alacsony idős nő?

- De, igen – bólintott meglepetten. – Talán ismered?

- Hah! – pattantam fel – Igen, tudom ki ő! – csaptam össze a tenyerem – Bai bácsi régi ismerőse, egyszer elvitt hozzá. Ott voltunk nála néhány napot, még tanított is kicsit! – jól emlékeztem a nénire. Először ijesztőnek tűnt, de végül nagyon megkedveltem. Nagyon értett a harcművészetekhez, fel is néztem rá emiatt. Olyan tíz éves lehettem, vajon emlékszik még rám? – Naaa hadd menjek Botan. Régi ismerőse vagyok!

- Jólvan, majd megkérdezem Koenmát, de egyelőre elég, ha Yusuke indul útnak. – Úgy tűnik hiába minden, engem ebből a küldetésből kizártak. Elszontyolodva visszaültem a helyemre.

- De mi közöm van nekem ehhez? – kérdezte Yusuke – Miért szükséges, hogy beépüljek?

- Mert ezt a titkos technikát nagyon sok démon is meg akarja szerezni, de ez olyan erőt adna a kezükbe, ami emberéletek ezreit veszélyeztetné. – magyarázta vészjóslóan.

- Akkor felügyelnem kéne a démonokat, hogy el ne tanulják a titkos képességet? – pislogott nagyokat Yusuke. Én már inkább meg se szólaltam. Úgyse kíváncsi rám senki.

- Pontosan! Ez lesz a te feladatod! – mutatott rá Botan vidáman.

- Na jól van! Ha rám úgy sincs szükség, lelépek. – álltam fel sértetten, és a suliba vezető ajtó felé trappoltam.