Yu Yu Hakusho: Kimiko története

14.fejezet: Nincs pihenő

- Kimiko! – Yusuke és Botan egyenest a képembe hajoltak. – Hát, jól vagy!

- Mi a.. – kezdtem volna, de kiszáradt a torkom, a fejem kóvájgott. Megpróbáltam felülni.

- Csak semmi hirtelen mozdulat. – fogott meg Botan gyengéden. – Genkai mester csak most gyógyított meg.

- De mi történt? – kérdeztem értetlenül.

- Yusuke győzött! – visongott – Legyőzte Randot! Nyertünk!

- Tényleg? – pislogtam.

- Mire emlékszel? – guggolt le hozzám Yusuke.

- Nem tudom.. – agyaltam. – Azt hiszem vérre.. Sok vérre. – Rando legyőzött. Eszembe jutott. Át lukasztotta a hasamat. Oda is kaptam rögtön, amint ez az emlék bevillant.

- Most már semmi bajod. – Yusuke gyengéden a vállamra tette a kezét – Genkai azt mondta a sérülésedből még egy apró sebhely sem marad. – döbbenten tekintettem az anyóra. Úgy tűnt, épp Kuwabarát gyógyítja.

- Elzártam Randot, és elviszem Koenmának. – állt fel Botan, kezében egy kis valamit tartott.

- Az ott Rando? – esett le az állam. Olyan kicsi volt, mint Kuwabara, mikor összezsugorította. – Mégis miről maradtam le?

- Yusuke hősies küzdelméről. – válaszolta a lány mosolyogva. – Látnod kellett volna. Yusuke iszonyatos haragra gerjedt, amikor meglátta, hogy Rando mit művelt veled. Így sem volt könnyű dolga, de nagyon jól helyt állt. - Óvatosan pillantottam Yusukéra. Aggódtam, hogy milyen szemrehányást fogok látni az arcán. Vesztettem, ráadásul majdnem meghaltam. Yusuke pont ezt akarta elkerülni, de én önfejűen szembe mentem a kérésével. Azonban semmit sem tudtam leolvasni róla.

- Ne haragudj.. – sütöttem le a szemem.

- Semmi gond, Kim. Megértelek. – paskolgatta meg a fejemet – Tudom miért akartál harcolni. Persze jobban örültem volna, hogyha a hullasápadt arcod és a vérben úszó tested látványa kimarad az életemből, de most már mindegy. – állt fel. – A lényeg, hogy teljesítettük a küldetést! – nyújtózkodott meg boldogan – Mehetünk a Tokyo Dome-i mérkőzésre. Botan, ugye Kim is kap egy ingyen jegyet? – tekintett a lányra. Én már meg is feledkeztem erről az ajándékról.

- Szóval nem felejtetted el? – pislogott Botan.

- Hiszen ezért vállaltam a küldetést.

- Mégis miről beszélsz? – Genkai hangjára mind oda kaptuk a fejünket. Úgy látszott végzett Kuwabara gyógyításával, bár a fiú még mindig eszméletlen volt. – Mondtam, hogy a győztesnek megtanítom a titkos technikámat. A versenyt pedig te nyerted Yusuke. A lélekhullám alapjaival fogunk kezdeni. Nincs idő mérkőzéseket nézni, kemény edzés vár rád.

- Hogy mivan? – guvadtak ki Yusuke szemei

- Itt maradsz nálam gyakorolni. Valószínűleg elég sokáig. – válaszolt a néni szokásos higgadt stílusában.

- Ne.. na nee.. – rogyott össze Yusuke, és Kuwabarához hasonlóan kiterült a földön.

- Oh.. – én is elszomorodtam a hallottaktól. Yusukével akartam visszatérni Tokyoba, erre úgy tűnik megint hónapokig látni se fogjuk. Keiko össze fog törni. Így is alig találkozott vele mióta feltámadt, a hülye küldetések miatt. – Nos, akkor megkaphatom Yusuke jegyét, ugye Botan? – fordultam széles vigyorral a lány felé.