Yu Yu Hakusho: Kimiko története

18.fejezet: Egy kicsit közelebb

Egy kártyával bejöttünk a szobába. Mielőtt Kurata rám vethette volna magát vagy bármi, megkértem, hogy hozasson egy üveg szakét. Azzal a magyarázattal, hogy itt már ihatok, hiszen a főnököm nem látja. Tetszett neki a hozzáállásom és a szobaszervízt hívva máris rendelt két üveggel is. Közben körülnéztem a szobában.

Igazi luxus lakosztály tárult elém. Elegáns, nyugati stílusú, nagy ablakokkal. Letisztult és tiszta. Igazán drágának látszott. A kilátás a hegyekre meseszép volt. Szinte meg is feledkeztem arról, miért is vagyok itt. De ez csak addig tartott, míg egy undok nagy kéz a vállamhoz nem ért.

- Mi lenne, ha megszabadulnánk ezektől a ruhadaraboktól? – susogta a nyakamba. Keményen kellett türtőztetnem magam, hogy össze ne ránduljak. A hátam mögül legalább az arcomat nem láthatta. – Bár bevallom rajtad nagyon mutatós ez a kimonó. Mégis kíváncsi lennék, mi van alatta. – simított végig a karomon. Muszáj volt húznom az időt, míg a szaké megérkezik. Ha most ütöm ki, azt nehezen magyaráznám meg később.

- Nemsokára. – duruzsoltam – De kérem értse meg, ez az első alkalmam. Kicsit ideges vagyok, örülnék, ha megvárnánk a szakét. – fordultam szembe vele, és két tenyeremet óvatosan a mellkasára simítottam. Te jó ég, hogy mikbe vagyok. Mázli, hogy annyi pasim volt már különben most biztos le lennék fagyva.

Na, nem mintha sokszor kerültem volna ilyen szituációkba, de azért volt pár alkalom, mikor be kellett vetnem minden csáberőmet. Amiről kiderült, hogy egész sok van, a srácok a lábaim előtt hevertek, ha akartam, amitől az önbizalmam is nőtt. De nem voltam oda az ilyen manipulációkért. Legalábbis a későbbiekben. Most viszont nagyon is jól jön.

- Az első? – kerekedtek el a szemei – A legelső?

- A legelső egy ilyen helyen. És egy ilyen munkában. – javítottam ki, mielőtt egy tapasztalatlan kislánynak nézne. Még ha az is vagyok.

Bár nem teljesen..

Ekkor azonban megszólalt a csengő, ami a szobapincért és a szakét jelentette.

Kurata az ajtóhoz ment, és átvette a rendelésünket. Kibontotta az egyiket és mindkettőnknek öntött. Koccintottunk, de nem ittam bele, amíg nem láttam, hogy ő maga lehúzza. Akkor belenyaltam a sajátomba, amitől kicsit elfintorodtam. Régen kóstoltam már alkoholt, és most nem is igazán esett jól. Gyorsan a mellettem álló növényre locsoltam. Klasszikus módszer. És hatásos is. Gyorsan öntöttem újra mindkettőnknek és ösztönöztem, hogy igya csak, úgy sokkal jobban fogom magam érezni én is. A harmadik poharat már nem fogadta el.

- Elég lesz tündérem, én magam már nem bírom olyan jól az alkoholt, már lent is ittam. – fogta meg az üvegen nyugvó kezemet. Igaz is, ő már odalent is ivott. Lassan a fejébe kellett szállnia. Legalábbis nagyon reméltem. Ideje volt sietni, mielőtt a többiek is feljönnek. Akkor már nem tudom átkutatni a szobáikat.

- Elnézést. – húztam el a kezem.

- Térjünk a lényegre. – rántott közelebb magához. A szemein már láttam a szaké hatását. – Vetkőzz nekem. – suttogta közel az arcomhoz. Hátra löktem a kanapé támlájához a párnák közé, én pedig lovaglóülésben az ölébe kerültem. Közel hajoltam hozzá, mintha meg akarnám csókolni, ő pedig behunyta a szemét.

Csak erre vártam. A tarkója felé nyúltam és egy könnyed mozdulattal olyan ponton találtam el, amitől azonnal kidőlt. Feje hátrabicsaklott, én pedig olyan gyorsasággal pattantam le róla, mintha megégetett volna.

Látványosan kirázott a hideg, undorodtam, grimaszoltam, a levegőbe csapkodtam és még a szememből is előtört pár könnycsepp.

Undorodtam ettől az embertől, de most magamtól is. Erre nem voltam felkészülve. Nagyon nem nekem kellett volna eljönnöm erre a küldetésre. Még egy férfivel kizárt, hogy végig tudnám ezt csinálni. Még azzal a jóképű Sakyoval se.