Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Szomszédból...

Rose szemszöge

Öt hónapja végre teljesen nyugodt életünk van. Azóta nem volt gyanús szomszéd, nem állítottak meg motoros fickók és nem kaptam egy levelet sem.

Bucky teljesen átköltözött hozzám, de hamarosan szeretnénk egy új, saját lakásba költözni.

Most már végre kezd úgy végig menni az utcán, hogy nem bámul gyanúsan minden embert. Nem felejtem el milyen volt azokban a napokban, amikor még alig tudtam járni.

Steve három hét után találta meg Nancy-t és hozta vissza. Akkor környékezték meg, amikor látták sok időt tölt velem, de miközben nekik jelentett pár dolgot, titokban nekem segített. A Steve-el való kapcsolatuk végül folytatódott, pedig Nancy tiltakozott ellene...először legalábbis.

- Mit szólnál egy vacsorához?

- Ma inkább csak maradjunk itthon - válaszolom neki az ágyon hasalva.

Mikor rendbe jöttem beváltotta az ígéretét és rengeteg randin voltunk. A kapcsolatunk teljesen nyílt és már egyszer sem kell visszafogni magunkat, ha csókot akarunk adni a másiknak az utcán.

Kezdett tényleg minden normális lenni és ez az élet tényleg jó volt. Imádtam vele mindent.

Ritkán ment el itthonról, de akkor általában napokra, vagy több, mint egy hétre. Most is azért ilyen túlbuzgó, mert tegnap jött vissza nyolc nap után.

- Akkor menj arrébb - lökött egyet rajtam, de nem mozdultam.

- Dolgozom.

Arrébb lökte a papírokat és a hátamra fordított.

- Nyolc napig nem voltam itt. Majd dolgozol később.

Fölém mászott és a nyakamba csókolt.

- Már tegnap itthon voltál.

- Az akkor sem elég. Belőled semmi nem elég.

Felemeltem a fejét és mosolyogva megsimogattam az arcát.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Gyönyörűm.

- Legyen egy vacsora ma?

- Reméltem, hogy nem nekem kell meggyőzzelek róla. De most...

Újra birtokba vette a nyakam és igazából a testem minden pontját.

Ennyi idő és szex után is ugyanolyan hevességel ér hozzám és még mindig állandóan ezt a programot akarja. Tényleg nem fárad el.

Csókunk is ugyanolyan szenvedélyes, mint az első. Úgy érzem vele ez évek múlva is pontosan ilyen lesz.

Nem volt semmi sem kínos a másik előtt, nem éreztem azt, hogy bármit is titkolni kell.

Voltak napok, amikor csak itthon ültünk és semmit nem csináltunk. Volt olyan, hogy mindig voltunk valahol. Az emberek ilyenkor megbámulják, fotót kérnek tőle. A nők pedig istenítik és akarják őt. De soha még csak meg sem bámult senkit.

Lehetett vele nevetni, vagy ha szomorú voltam ott állt mellettem. Ha beteg voltam akkor gondoskodott rólam, persze ő nem lehet beteg. Ha ki kellett valakit beszélnem, mert felidegesített akkor pedig csak nevetett, de tudom én, hogy imád pletykálkodni.

Sokat jártunk el Steve-el és Nancy-vel is dupla randira.

Az edzésről ne is beszéljünk. Megy az a rohadt esés és Bucky sok mindent tanított nekem, de Steve mutat igazán olyan fogásokat, amivel legalább pár másodpercre fölényben érezhetem magam.