Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Ajándék

Bucky szemszöge

A ma délelőtti edzés után elmentünk a város szélére. Megy a hét szó. Holnap megpróbáljuk a nyolcat. Sokkal nagyobb akarat erő van bennem most ezzel kapcsolatban, mint eddig bármikor.

Mivel elég borús volt az idő, így metróval mentünk. Az eső miatt pedig beültünk egy helyre, de már kezd késő lenni.

- Rose hét körül jön át és már négy óra. Idő, amíg hazaérünk.

- Akkor menjünk - álltam fel fizetni.

Kezd tetszeni nekem, hogy minden nap valami ok miatt látom őt. Holnapra nem tudok semmit, de ki tudja talán ma alakul majd valami.

Jól eláztunk a metró felé és az sem segített, hogy bárki is ért hozzám vizes volt. Próbáltam úgy állni, hogy ki tudjanak kerülni, utálom ha hozzám érnek.

- Nyugodj meg Buck. A következőn leszállunk.

Két perc múlva így is történt. Honnan szednek össze ennyi embert egy helyre? Amennyire tudtunk haladtunk kifelé. Az eső szemerkélt, de már nem izgatott minket. Úgyis tiszta vizek voltunk mindketten.

- Ohh Rose is most ér haza - int a fejével előre.

Egy másik lánnyal sétáltak előttünk. Úgy látom jól el vannak, mindkettő haja csöpögött a víztől.

- Utol érjük, vagy ne?

- Beszélget - válaszoltam.

Egy piros felső és farmer rövidnadrág volt rajta.

Megálltak az egyik utca sarkon.

- Ő lehet az a munkatársa, akit egyszer megtámadtak, ha itt él.

Emlékszem én is erre. Olyan mintha ezer éve történt volna. Rose továbbindult.

- Én még hozok valamit, te menj - sietett át az úton Steve.

Sokkal gyorsabban tudok haladni, mint ő. Így mire felért a lépcsőn, mellé állva ki tudtam nyitni neki az ajtót.

- Hát te?

- Most jöttünk haza, Steve...elugrott...még valamiért.

- Itt az arcom - mutat fel.

Nem hiába tudtam nehezen befejezni a mondatot. Nem tudom milyen anyagból van ez a póló, de vizesen eléggé rátapad. A melltartója ugyancsak piros és csipkés.

Gyorsan felnéztem és előre engedtem.

- Milyen úriember - szól be, amikor elmegy mellettem.

- Egy száz éves embertől ez elvárható.

- Hát persze.

- Sosem tudom eldönteni mikor vagy szarkasztikus.

- Ohh, Bucky. Mindig.

Csak ne ejtsd így ki a nevem miközben a ruhád alá látok! De ha én is...akkor más is. Remek.

- Milyen volt ma a munka?

- Jó. És neked a mai nap?

- Fogjuk rá jó.

- Fogjuk rá? - fordul meg az elsőre felérve.

Felfelé nézz Barnes! A vizes haja sem segít nekem. Ahogy rátapad az arcára, a nyakára. Miért nem rakja előre? Pont olyan hosszú így, hogy takarni tudná.

A kezét éreztem az államon. Felemelte a fejem.

- Így már jobb - vonja fel a szemöldökét.

- Ne haragudj. Csak...miért vagy így? Kint az utcán!