Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Csók (+18)

Rose szemszöge

Amikor megint szenvedélyesre váltott a csókunk tudtam, hogy újra megkapom őt.

Az ölében ültem és éreztem, hogy újra keményedik alattam. Kissé megmozgattam a csípőm, még erősebben markolta a derekam. Fájt kicsit, de nem érdekelt. Olyan vágyat tud bennem kelteni, hogy csak annyit érzek belőle, ahogy a keze a testemen van.

Kissé hátrébb ültem a combjára és kezemet végig húztam a mellkasán, majd rámarkoltam merev szerszámára. Teljesen jó mérete volt. Nem szerettem, ha valakinek hatalmas farka van, az mindig fájdalmat okozott. Az elején Bucky is, de gyorsan felvettem vele a ritmust. Határozottan tartottam miközben mozgattam rajta a kezem. Már most beletudnék ülni, ha akarok, de nem ezt akartam.

Elszakítottam a számat az övétől és pajkos mosollyal néztem rá, majd lehajoltam.

- Gyönyörűm... - suttogta, amikor számba vettem.

Megtámaszkodott a karjain hátul, én pedig négykézláb voltam előtte és jó szorosan tartottam a számmal is. Egyik kezével a mellem szorongatta és néha hangosan sóhajtott egyet.

Pár perc után megfogott és újra az ölébe húzott. Nem is kellett a kezemmel segítsek. Ő teljesen merev volt, én pedig nagyon nedves, csak lassan bele kellett ülnöm. Végig a szemembe nézett, amíg tövig bele nem csúsztam. Tudtam, hogy pontosan melyik mozgás segít nekem abban, hogy piszok gyorsan elélvezzek. Bucky pedig még rá is segített azzal, hogy minden mozgásomba plusz lendületet vitt a kezével.

Felemelte az egyik kezét és az arcomra tette.

- Már attól a látványtól képes vagyok elélvezni, hogy te a csúcsra jutsz.

Nem engedte el az arcom, hanem tartotta, hogy a szemébe tudjak nézni. Éreztem, ahogy ölemben egyre nagyobb lesz a feszültség. Csak még pár mozgás és...

- Bucky... - nyögöm hangosan.

De nem hagyta abba, pedig én már elélveztem. Annyira érzékeny voltam, hogy még hangosabban nyögtem. Én már képtelen voltam mozogni, a combjaim felmondták a szolgálatot. Lefeküdt velem az ágyra és az oldalunkra fordult.

Kis mozgással kezdte, csókokat adott közben, az egyik lábam pedig felemelte, hogy a lehető legnagyobb élményt adja nekem. Éreztem mikor van ő is újra közel hozzá, sokkal hevesebben és gyorsabban mozgott. Majd megéreztem a lüktető érzést is, ahogy újra elélvezett bennem. Most sokkal hangosabb volt, mint ez előbb.

Újra csókokat adott nekem, majd megint a mosdóba kellett menjek. Ezt a részét nem igazán kedvelem.

Nem kapcsoltam villanyt, bent is csak a kislámpa égett, amit lekapcsoltam.

Visszamásztam az ágyba mellé és a kinyújtott karjára tettem a fejem.

- A másik oldalra Édesem.

- Nem kell. Sosem zavart a karod.

Kicsit kemény volt, de nem érdekelt most. Szeretném, ha látná engem nem zavar.

- Hogy érdemeltelek meg téged?

- És én téged? A világ legjobb férfia van itt mellettem, nem érdekel te mit gondolsz. Én ezt így látom. Már legelőször így láttam.

- Az őrületbe kergettél - nevet. - Sokszor ez bosszús élmény volt, majd pedig ezt a vágyat keltetted bennem. Tudod milyen nehéz volt melletted lennem? És te! Egyszer sem könyítetted meg a helyzetem.

- Édesem...te sem az enyém - adok egy puszit a szájára. - Azt gondolod, hogy csak neked volt nehéz? Imádom, amikor a homlokomra adsz puszit, de minden alkalommal azt akartam, hogy a számra adj. Annyi lehetőséged volt már.