Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Akarjam

Rose szemszöge

Ez nem lehet igaz! Ki a fene az? Hajnali három van! Egy órája értem haza és kidőltem.

Nem kapcsoltam fényt, mert akkor nem fogok tudni vissza aludni. Kibotorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam.

- Bucky! Mi a fenét akarsz ilyenkor?

- Bemehetek?

Olyan fura volt a hangja, hogy felnéztem rá. Nem nézett ki jól. Sosem volt az az érzelmes férfi. Leginkább csak mosolyt láttam rajta. Párszor persze bosszús, vagy ideges volt, de egyébként teljesen semleges arca volt.

Most viszont...

- Minden rendben?

- Nem igazán.

- Rendben, gyere.

Felkapcsoltam végül a villanyt, nem volt a szememnek kellemes.

Mikor végül ránéztem, engem bámult. Tényleg valami nem stimmel vele.

- Mi az? - kérdeztem miközben összefogtam magam előtt a kezem.

A pizsim egy hatalmas női póló volt. Még évekkel ezelőtt vettem.

- Bucky?

- Ne haragudj, csak nem tudtam hova menjek.

- Nos, semmi gond. De látom, hogy nálad van valami gond.

Utoljára képeken láttam ilyen szerelésben, amikor még Stevel harcolt.

- Leülhetek?

- Persze. De egyre furább vagy. Még azt is megkérdezted, hogy bejöhetsz-e. Pedig általában csak besétálsz.

- Ma nem voltál itthon, igaz? - ült le.

- Kettő körül értem haza.

Én is a kanapéhoz sétáltam és leültem.

- Az előző két napon voltunk edzeni.

- Igen. Miért kérdezed?

- És nem rég értél vissza Samtől.

- Ahogy mondod. De ez kezd kissé ijesztő lenni. Miért kérdezed?

A térdére tette a könyökét és fejét a tenyerébe hajtotta.

- Hívták ma Stevet, hogy meg van egy név, itt Washingtonban. Ott voltunk.

- Áhh, akkor azért vagy ilyen szerelésben.

- Igen. Volt ott több ember is, de nem hiszem, hogy véletlen volt ez az egész.

- Csak nem csapda?

- De. Nekem.

- Neked?

- Felolvasta a szavakat és aktiválta a fejemben a programot.

- Ohh...

Így már értem, hogy miért ilyen. Felemeltem a kezem és a hátára tette. Úgy rántotta el magát, mintha megégettem volna.

- Ne...ne haragudj.

- Amíg bennem van nem élhetek rendesen.

- Mi történt miután...

- Neki mentem Stevenek. Kellett egy kis idő mire emlékeztem rá, de addig meg akartam ölni.

- Értem.

Nem tudom mit is tegyek most, így csak ültem és vártam. Nem lehet ez könnyű neki. Viszont egy idő után volt bennem pár kérdés.