Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Pofon

Bucky szemszöge

Elég volt három nap és átadtam a rendőröknek a férfit.

Most is a pszichológusomnál ültem. Az általános kérdésein túl vagyok.

Hogy érzem magam?

Miket csinálok?

Vannak-e rémálmok?

Milyen az életem?

És a többi marhaság.

- Hallottam, hogy elfogott egy bűnözőt. Ezért elismerésem. Mi volt az ok, amiért ezt tette?

- Így gondoltam jónak.

- És most jobban érzi magát?

- Nyilván. Ön talán nem érezné jobban magát?

- De, igen. És szedett már össze más barátokat? Az a Sam nevű férfi?

- Egyszer járt ott, de nem beszéltünk. Majdnem megöltem, nem várhatok tőle mást.

- Ez rosszul érinti?

- Jesszus. Ilyen hülye kérdéseket...

- Csak egy egyszerű kérdés volt.

- Nem kellenek barátok.

- És mi a helyzet a többi lakóval? - bele olvasott a jegyzeteibe, mindig jegyzetel. - A közvetlen szomszédja már nem idegesíti?

- De.

Megint elkezdte a dalokat írni, de legalább éjfélkor abbahagyja.

- És nem akar erről beszélni vele?

- Egyszer beszéltem vele, akkor is bunkó volt.

Akkor találkoztam vele utoljára, amikor abban a ruhában volt. Nem lehetett mást mondani rá, mint amit Steve is mondott neki, hogy gyönyörű volt benne.

- Szóval ez zavarja magát.

- Nem zavar.

- Értem. Azt mondja az edzések segítenek magának. Valami más elfoglaltság?

- Nincs.

- Ilyenkor mit csinál?

- Semmit? - kérdeztem.

- Gondolkodik. Azon, amik történtek.

- Nem.

Ezek után egy csomó kereszt kérdés tett fel, majd végre elengedett. Utáltam a pénteki napokat.

Steve beszerzett nekem egy motort. Jobban kedvelem, mint az autókat.

A lakásba érve, Steve már tülkön ülve várt.

- Na milyen volt?

- Mint eddig.

- Legalább ott nyílj meg.

- Megoldom - indultam a szobámba.

- Holnap jössz reggel?

- Nem.

- Ugyan már Buck. Szeretsz oda járni.

- Amikor ketten vagyunk.

- Nem kell vele beszélned.

- De ő beszél.

- Majd szólok neki róla.

Megforgattam a szemeim.

- Steve, nem kell pátyolgatni, mint egy kisgyereket.

- De jót tesz neked az edzés.

- Tudom.