Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Meggyőzés

Rose szemszöge

Nancy azt mondta feltűnés mentesen adta át nekik. Miután leraktuk, nem sokkal később írt Steve, de nem válaszoltam neki.

Nem értem miért írt Steve. Nem veszik észre, hogy ez nekem is nehéz. Vele két éve vagyunk barátok, abból egy éve elég szoros ez a viszony. Buckyval pedig minden lehetett volna jó, de neki idő kellett. Nekem is kell most. Remélem ő is felfogja.

Végül meghívott Nancy egy ebédre, majd elindultam haza. Megint körbe jöttem. Egy férfi volt egy fekete motornak dőlve és engem bámult. Ahogy elmentem mellette láttam, hogy úgy fordul a feje, ahogy én haladok el mellette. Mikor elmentem mellette megálltam és visszanéztem rá. Szemüveg volt rajta, de nem fordította el a fejét. Elindult felém, én hátráltam.

Elővett egy papírt és felém nyújtotta.

- Ezt neked küldik - mondta.

- Ki?

Nem válaszolt, csak tartotta a levelet. Nem vettem el, hanem gyorsan tovább siettem. Még hátra néztem. A férfi a járdán állt és engem nézett, de a levél nem volt a kezében. Még gyorsabban szedtem a lábaim.

Csendben nyitottam be és még hallkabban mentem fel a lépcsőn. Csak hogy ezek ketten a folyosón álltak, így gyorsan vissza akartam fordulni.

- Rose! - szólt Steve.

- Ne most! Odakint áll így is egy férfi!

- Mi?

- Írtam, hogy ne beszéljünk!

- Most gyere!

Megfogta a kezem és elkezdett a saját lakásuk felé húzni. Bucky pedig kinyitotta az ajtót.

- Engedjetek már el!

- Majd ha beszéltünk.

Bucky becsukta az ajtót és odaállt.

Hát ez nagyon jó. Fogtam magam és leültem a kanapéra. Se baj, hogy most is figyelnek épp. Kit érdekel? Hát engem!

- Ne legyél ideges - szól Steve. - Megértjük mindketten, hogy miért nem beszélsz velünk, de egyedül ez nehéz lesz neked.

Vajon együtt találták ki, hogy mit mondanak nekem? Szerintem igen.

- Rose. A barátom vagy. Nem tetszik nekem az, hogy ebbe a helyzetbe kerültél. De tudunk segíteni.

- Azzal, ha békén hagytok!

- Nem. Már így is nyakig benne vagy. Szerinted ez a helyzet lehet ennél rosszabb?

- Kérdezd meg kint a pasit a motor mellett.

- Milyen pasi? - kérdezi Bucky is.

- Honnan tudjam. Feltűnően bámult és amikor megálltam és ránéztem odajött egy papírral, hogy nekem küldik.

- Mit?

- Nem tudom, nem vettem el, hanem tovább jöttem.

Most egymásra néztek. Miért nem beszélik meg így és engem engednek haza?

- Hol volt? - kérdezi Bucky.

- Kint. A másik irányba, ezen az oldalon. Úgy húsz méterre a háztól.

Bucky kiment.

- Ez most nagy segítség, hogy ki megy!

- Rose. Segíteni fogunk neked. Nem lesz semmi bajod.

- Steve! Egy bombát küldtek nekem! Lehet egy hete volt bocsánat, hogy nem felejtettem el!

- Tudom - ül le mellém. - De tudod, hogy tudunk segíteni.