Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Terv

Bucky szemszöge

Nem tetszett nekem, amit kitalált. A héten csak egyszer láttam. Csütörtökön futott le megint a lépcsőn. Csak köszönt és ment is tovább. Megint elaludt. Pedig nem szoktam hallani éjfél után semmit.

Hihetetlen számomra, hogy Steve még most sem sejt semmit.

Szombat kilenckor már kint állt Kevin, Rose akkor jött, amikor Steve kopogott neki.

Én nem beszéltem senkivel, ezt már amúgy is megszokták. Volt egy két lány a lakásokban, akik már próbálkoztak, de egyikkel sem akartam semmit. Steve szerint menjek randira, na persze.

- Mentek majd jövő héten, Rose? - kérdezte Kevin.

- Igen.

Mi? Csak megy? Mondtam neki, hogy inkább ne. Megint én álltam fel vele a ringbe.

- Hogy hogy mégis mész?

- Kell nekem a nyugalom és azt itt nem kapom meg.

- Ezért inkább több ezer kilométerre mész.

- Ahogy mondod.

- Tartsd rendesen a lábad!

- Én tartom!

- Nem jól. Nem tudod magad megtartani.

Többször igazítottam meg őt jól. Most már tényleg nehezebb így, ilyen közel állnom hozzá. Amikor a derekára teszem a kezem, vagy megérzem az illatát...le kell állnom nagyon gyorsan.

- Oké. Eltelt húsz perc. Csinálj valamit!

- Nem foglak megütni!

- Bucky! Valami miatt ki kell menjek!

- De miért pont így?

- Gyerünk!

Párszor kisöpörtem a lábát maga alól, de még megtartottam.

Nem szóltam neki, hogy mikor nem fogom.

Ő tényleg nem számított rá. Most oldalt esett és a homlokát verte erősen be.

- Basszus! Ennyire nem akartam!

Vérzett neki a feje. Hozzá is ért és fintort vágott.

- Ez legalább igazi ok, hogy kimenjek.

- Ne haragudj.

- Nem gond. Ne engedd a táskája közelébe.

Nem akartam, hogy ez legyen. Az ő ötlete volt, hogy egy kisebb sérülés miatt kimenjen és akkor elviszi a telefonját. Ennyire nem akartam neki fájdalmat okozni.

Steve és Kevin csak akkor figyelt fel rá, amikor kiment az ajtón. Elvitte a telefont is.

- Mi történt?

- Rosszul esett. Vérzik a feje.

- Mi? - állt meg Steve. - Utána megyek.

- Nem tenném. Szerintem simán hozzád vág megint valamit.

- Az elképzelhető.

- Erőset ütöttél? - kérdezte Kevin.

- Nem. Nem tudta hárítani az esést.

- Talán hagyjuk mára.

- Csak nem megijedtél te is? - kérdeztem.

- Ugyan, dehogy.

- Bucky. Te még nem is mutattál neki semmit.

- Jól van. Gyere - intettem vissza a ring felé.

Nem tudtam mennyi idő kell Rosenak, de talán véletlen pár ütést bevihetek ennek a pasinak.