Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Zongora

Bucky szemszöge

Nem értettem miért ragaszkodik annyira Steve ahhoz, hogy hozzá költözzek. A washingtoni események után hamar megtalált és visszahozott. Három hétig bujkáltam, majd még három hetet töltöttem különböző hivatalos helyeken.

Leginkább dili dokikhoz jártam, hogy lássák veszélyes vagyok még, vagy sem. Steve vállalta, hogy nem lesz semmi gond, ha kiengednek. Felelősséget vállal, ha valami történik.

Ez pedig elég esélyes. Lehet most emlékszem mindenre, de a Tél katonája még bennem van. De Steve nem aggódik. Akik tudták hogyan kell aktiválni már nem élnek, ami nekem remek hír, de mindig résen kell lennem.

Maga a világ nem tud arról, hogy én itt vagyok, csak az a pár ember, aki részt vett a döntésben és a pszichológus, akit mellém rendeltek és akihez járnom kell.

Steve lakása az első emeleten van. Szép fa lépcső vezet fel és a lakás sem rossz. Nagy, elférünk benne ketten, de azért zavar, hogy itt kell élnem.

- Ezt a szobát tudom adni.

- Nem gond, köszönöm.

- A szomszéd néha hangos. Először itt voltam, mert nagyobb.

- Hangos?

- Zeneszerző és néha át hallatszik. Itt van a szobája a túl oldalt, vagy a nappali, vagy nem tudom pontosan. Voltam már bent nála, de annyira nem néztem szét.

- Ő is hall?

- Ha nem vagy hangos nem hiszem. Egyébként kedves lány. Sokat beszéltem már vele, együtt járunk edzeni.

- Edzeni?

- Igen. Kicsi, cuki csaj, de van benne agresszió.

- Agresszió? - kérdeztem újra értetlenül.

- Igen. Már itt élt, amikor én jöttem. Volt egy pasija, aki összejött a legjobb barátnőjével. Aztán elhívtam egyszer, amikor itt pattogott.

- Akkor nem ő az az ügynök?

- Nem. Ő a másik lakásban élt.

- Értem.

- Egyébként szép is.

- Örülök.

- És szingli.

- Mit szeretnél Steve?

- Semmit. Csak mondom. Szerintem illene hozzád.

- Nem kell senki, Steve.

- Csak mondtam.

- Értettem.

Steve végre kiment. Igazából nem volt semmim. Csak a ruha, ami rajtam volt és az a pár, amit Steve adott. Munka...az kellene nekem, de mi?

A fém karom túl feltűnő, kesztyűt pedig nem viselhetek mindig.

Illetve minél előbb el kell mennem innen. Jobb lesz egy saját lakás egyedül, ahol nem fürkész engem mindig Steve.

Mindenre emlékszem vele kapcsolatban és magammal kapcsolatban is. Régen más voltam, ezt értem. Viszont sosem leszek az, akire ő emlékszik, túl sok minden történt velem azóta.

Még hogy nők...Régen ez volt az egyik élet célom és piszok jó voltam benne, most ezt hanyagolom. Magamat kell rendbe tennem.

Vajon tényleg hall a szomszéd? Vannak rémálmaim, nem vagyok az a hangos, de akkor sem akarom, hogy bármit halljon velem kapcsolatban.

Estig nem mentem ki a szobából, amikor igen Steve a kanapén ült. Nem feltűnő, hogy engem várt.

- Holnap elmehetünk venni neked pár dolgot.