Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Szerelmem (+18)

Bucky szemszöge

Az edzés nagyon kellett nekem. Most tényleg sok energia és feszültség volt bennem, de ez a két óra sem segített.

Steve négy után ment el, én addig azon gondolkodtam mit mondjak majd Rose-nak. Több dolog is járt a fejemben, de fogalmam sincs, hogy mit mondjak pontosan neki.

Nyolc után írtam neki, hogy átmegyek, mégsem nyitott elsőre ajtót. Az sem volt a segítségemre, hogy látom már letusolt és megint ez a semmit sem takaró pizsama van rajta.

Az asztalon rengeteg papír volt, biztos dolgozott.

Amint becsuktam az ajtót nem tétováztam. Nem akartam leülni és kínosan beszélgetést kezdeményezni, amikor mindketten tisztában voltunk azzal, hogy nem ezért jöttem.

- Gyönyörűm - fogtam meg az arcát. - Annyira szép vagy és én olyan hülye, hogy eddig várattalak téged.

- Oka volt mindennek - teszi kezét a mellkasomra.

- Tudom. Pontosan tudom. Túl sokáig tartottak tőled távol ezek az okok. Pedig már olyan régóta szeretlek téged.

- Ezzel én is így vagyok. Pontosan így. Mert én is szer...

Nem vártam meg, hogy kimondja. Annyira sokszor néztem az ajkát és olyan sokszor akartam már megérinteni. Ki élveztem, hogy végre érezhetem.

Kezei lassan csúsztak fel a nyakamra és nyújtozkodott még feljebb. Az én kezem is a hátára siklott és szorítottam magamhoz. Enyhén a szájába haraptam, ma mindent megadok neki, de még elhúzódtam egy pillanatra.

- Szeretlek - fejezte be az előző mondatát.

- Nem lesz semmi baj, vigyázni fogok rád ezek után még jobban, mint eddig. Te vagy a mindenem, az életem.

- Bucky, ez nehéz feladat lesz ebben a helyzetben.

- Nem érdekel. Nem fog senki sem még egyszer bántani téged. Ezt úgysem hagyom.

- Én sem akarom, hogy neked bármi bajod legyen. Nem engem akarnak, én csak egy eszköz vagyok.

- Aki a legfontosabb nekem.

- Te is nekem - hajtotta fejét a mellkasomra. - De félek, hogy megint csinálni akarnak veled valamit.

- Nem tudnak - simogattam a haját.

- Nem?

- Nem, már rég végeztem a programmal.

- Mikor? - nézett újra rám.

- Akkor, amikor elolvastam a levelet, amit írtál. Azonnal szóltam Stevenek, hogy mondja el nekem és...és sikerült. Elég nagy akaraterőt adott az, amit írtál nekem.

- Tudtam, hogy valami más lett!

- Igen?

- Látszott rajtad. Valami nem stimmelt.

- Elég jól megtudod ezeket figyelni.

- Én már csak ilyen jó vagyok ebben - mosolyog.

- Mindenben - csókolom meg újra.

Kezem lejjebb csúsztattam. Pontosan olyan feszes feneke van, mint gondoltam. Neki döntöttem a falnak, a kezét pedig a pólóm alá tette és keményen megmarkolta az izmaim. Elengedtem és lehúztam a pólót magamról, csak engem is zavar. Azonnal újra a száját kerestem meg.

Felkaptam, olyan könnyű és besétáltam vele a szobájába. Leültem az ágyra és róla is lehúztam a pólót. Fehér fehérnemű szett volt rajta, annyira tetszett.