Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Barátok

Bucky szemszöge

Már tényleg eléggé vártam, hogy felébredjen. Többször be kellett menjek valamiért, de még csak meg sem mozdult. Péntek este is bementem hozzá, de csak figyeltem őt az ágyon ülve.

Ma az ébredése előtt nem sokkal jöttem ki tőle, még szerencse.

Minden szó, amit mondtam róla Stevenek igaz volt. Nem csak a külseje tetszik nekem. Szeretem azt amilyen ő maga.

Amit Stevel leműveltek az asztalnál, próbáltam rajtuk nem nevetni, de nehezen ment. Nem voltam itt, így nem tudom mégis hogyan alakult ki náluk ez a barátság, de sokak számára irigylésre méltó.

Számomra csak azért, mert olyan könnyen mondta ki neki Steve az edzésen, hogy mennyire imádja és szereti őt. Rose is hasonlóan tett. De ők barátként tekintenek egymásra, míg én nem tudom őt így nézni. Így ha én ezt bevallom neki már teljesen más hatása van.

- Menni fog ez most is? - hozza ki Steve a táskáját.

- Szerintem igen.

- Akkor csak legyél olyan, mint most reggel. Egyébként. Tegnap vállaltam Carolt, de ma...

- Leszek én Rose-al.

- Oké.

Carol még most sem mondott le rólam, de Steve elég szépen távol tudta tartani. Most is már kint várt, csak Rose-hoz kopogott be.

- És mikor ébredtél fel? - kérdezi tőle Carol, amikor lefelé tartottunk.

- Pár órája.

- Ez igen. Hogy tudtál ennyit aludni?

- Ez egy jó kérdés.

Mikor beértünk ők az öltözőbe mentek. Sokkal jobb, hogy végül már én sem öltözöm be annyira, rohadt meleg van mostanában.

- Gyere Carol - szólt neki Steve, amikor beértünk.

- Ma inkább valami lazát vennék át Buckyval a szőnyegen.

Ezzel előre lökte egy kissé Rose-t, aki Steve mellé állt.

- Mivel fáradt vagy, akkor a felénél cserélünk - mondja erre Steve hangosan.

Ez ennél jobb már nem is lehet.

- Mit vegyünk át? - kérdezi Carol.

- Amit szeretnél.

- Akkor mutass pár fogást.

Persze, pont azt, amivel a legtöbbet kell hozzá érnem.

Ki is használta a helyzetet.

- Carol, a kezed.

- Bocsánat, de olyan izmos vagy - vette el végül a karomról.

- Arra figyelj, amit mondok.

Eddig elég ügyes volt, de most nem igazán. Sejtettem, hogy direkt csinálja. Észre veszem a testtartását. És eléggé hozzám érintette magát, a fenekét. Édes istenem.

- Oké, csere - mutattam a többiek felé, akik erre sétáltak.

- Kár. Legyél lazább Bucky.

Mosolyogva sétált el és állt végül elém Rose.

- Na és most?

- Mit szeretnél?

- Megy az esés! - mondja lelkesen.

- Ennyi idő után ideje is.

- Ne rontsd el a kedvem! Ez nekem nagy lépés.

- Nyilván - mosolygok rá. - Akkor tanuljunk veled is pár fogást.