Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Parancs

Rose szemszöge

Nem öltöztem át, hanem azonnal a lakás felé mentem. Írtam Stevenek, hogy nem kell engem megvárni.

Nagyon pipa voltam rá. Mennyi önbizalma van, hihetetlen. Még hogy randi ezek után. Remélem azóta is ott áll és azon gondolkodik milyen hülye alkut kötött velem, hogy végre elengedjen.

Láttam, hogy hatással volt rá az érintésem, ahogy rám is. Nem tettem mást, mint végig simítottam rajta a kezemmel, de éreztem a vágyat, amit ez keltett bennem.

Jobb lesz, ha nem tudja meg, hogy mégsem utazunk egy hirtelen jött nagy munka miatt. Ma hívtak fel engem is, még Nancy-nél voltam. Stevenek sem mondtam, képes neki mindent elárulni.

Mivel levoltunk törve az olasz út elnapolása miatt, úgy döntöttünk este iszunk. Nekem nagyon kellett volna ez az út, hogy öt napra távol maradjak Bucky-tól, de ha nem találkozom vele azokon a napokon akkor azt hiszi elmentem.

Volt egy bár, mindig odamentünk a lányokkal. Még évekkel ezelőtt találtuk. Az lett a hétvégi törzshelyünk. Régen nagyon jó hely volt, mostanában sok a fura arc, de mivel a pultos is rég ismer minket, így nem szokott gond lenni.

Nem sokkal azután, hogy hazaértem kopogott valaki, de nem nyitottam ki az ajtót. Elkezdtem dolgozni, ha már úgy sincs jobb dolgom. Ha ő volt az legalább tudja, hogy direkt nem engedtem be.

Este hétre beszéltük meg, így már fél órával hamarabb el kellett induljak, hogy oda érjek. Két helyen is át kellett szállnom.

Kicsit sem volt érdekes látvány, hogy Bucky és Carol megint itt a folyosón beszéltek és még elég közel is álltak egymáshoz.

Egy sima fehér, pánt nélküli nyári ruha volt rajtam. Hátul csipkés. Szeretem a nyarat, csak ne lenne néha dög meleg.

- Szia Rose.

- Sziasztok - mentem el mellettük.

Még le sem értem már hallottam, hogy valaki jön mögöttem.

- Elviszlek!

- Azt sem tudod hova megyek.

- Nem gond.

- Bucky, ha randira megyek?

- Hát elég csinosan vagy felöltözve.

Válasz nélkül mentem tovább.

- De nem oda mész, így elviszlek.

- Honnan vagy ennyire biztos benne?

- Ugyan Rose. Tudom, hogy akár az utcán felszedne valaki téged, de te nem mennél bele.

- Miért ne mennék? - léptem ki az ajtón. - Azzal randizok, akivel akarok.

- De te velem akarsz.

- Kicsit vegyél vissza, nagy az önbizalmad.

- De csak azért, mert ez igaz.

- Tudod mit? - fordultam vele szembe. - Igen! Volt pillanat, amikor elakartam veled menni randira! Akár még többet is akartam, de ez elmúlt. És nem miattam!

- Ha volt ilyen pillanat, akkor még van esélyem. Miattam gondoltad meg magad, így elérem, hogy újra meggondold magad.

- Milyen cseles terv, de ne fejtsd ki, mert lekésem a metrót - indultam el újra.

- Tudok fuvart adni.

- Még csak az kéne.

Elfutott mellettem és elém állt.