Szomszéd ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Seb

Bucky szemszöge

Mikor kiléptem éppen a jobb vállát fogta.

- Most már igazán mehetsz.

- Mit kell összevarrni?

- Jaj, Bucky. Semmit.

- Makacs vagy, de én is. Mutasd a nyakad.

- Nincs ott semmi.

- Akkor nyugodtan megmutathatod.

- Nem tudsz csak úgy visszamenni? Így is majdnem lebuktam.

- Úgysem engedném, hogy bajod legyen.

Itt egy pillanatra nézett rám, majd elfordult.

- Amikor itt vagyok - tettem még hozzá.

- Menj!

- Akkor nézz ki.

Az ajtóhoz léptünk mindketten, de amikor kinyitotta egyszerűen levettem a nyakáról.

- Bucky! - csukta be azonnal.

A nyakán vörös folt volt. Tudom mitől lehet ez. Mivel eléggé látszik nem finoman fogta meg.

- Hol van a seb, amit össze kellene varrni?

- Sehol - fogta meg a nyakát, hogy ne lássam.

- Gyönyörűm... - sétáltam hozzá. - Mutasd.

Nagyot sóhajtott elengedte a nyakát és a jobb vállán lejjebb húzta a pólót. Csak a kötést láttam, de véres volt. Ezt vettem észre a póló alatt is.

- Mi történt?

- Beleállított egy kést.

Az arcára néztem, de ő inkább a mellkasom nézte.

- Pakolj össze.

- Mi? - nézett végre rám.

- Gyerünk.

- Miért?

- Nem fogsz itt maradni. Haladj. És mutasd a sebet, vérzik.

- Mert ráfogott az előbb.

- Azért hadd nézzem.

Az plafonra emelte a tekintetét és leült a kanapéra.

- Fordulj el.

Megtettem és vártam.

- Jó, nézd akkor - mondta durcásan.

Csak a kezét vette ki a polóból. Leültem mellé.

- Ez nem valami szép kötés.

- Jobb kezes vagyok.

Elkezdte leszedni róla, de megfogtam a kezét és az ölébe raktam.

Ahogy egyre kevesebb volt rajta, annál véresebb volt.

- Ezt inkább én - tette most ő arrébb az én kezem.

Óvatosan szedte le azt, ami magát a sebet fedte. Nem volt valami szép. Én pedig csak még idegesebb lettem, mint eddig.

- A fürdőben van egy fehér doboz.

Felálltam és érte mentem. Mikor visszaértem el akarta venni, de nem engedtem.

- Majd én. Fáj.

- Óvatos leszek.

Amikor hozzáértem a sebhez, elhúzta magát.

- Add ide!