𝕀'𝕝𝕝 𝔹𝕖 𝕐𝕠𝕦𝕣 ℍ𝕠𝕞𝕖

Mark

Legközelebb két nap múlva kaptunk híreket az ügyről. Addig megpróbáltunk úgy tenni, mint minden átlagos, hétköznapi család. Bár nem sok fogalmam van arról, miként viselkednek az átlagos családok, igyekeztem nem gondolni rá és csak ellenni a magam világában.
Lassan vissza kell mennem a kiadóhoz, letelik a téli szünet. Azonban még Johnny sem jött vissza Chicagoból, és ahogy hallottam, Yuta sem pakolt össze Oszakában. Talán van pár napunk, bár kötve hiszem, hogy az igazgató nem szerzett tudomást róla. Csak azt csodálom, hogy nem hívott még fel. Vagy bármi, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Az biztos, hogy az egész banda tudja, Johnny van annyira pletykás. Ők sem kerestek, bár jelen helyzetben nem is nagyon vágyom a társaságukra. Egyszerűen már csak túl akarok lenni ezen, akárhogy is végződik. Azért mégis jólesett volna egy üzenet legalább, hogy gondolnak rám, és velünk vannak.

Hetedikén azonban befutott egy levél a Szöul Körzeti Bíróságtól. A rendőrség felterjeszette hozzájuk az ügyet a teljes kivizsgálással. Tizedikén meg kell jelennem a védőügyvédemmel, hogy tisztára mossam a nevem, és ne keletkezzen országos botrány az esetből. Diszkréten fogják kezelni, semmit nem mondanak a nyilvánosságnak, a sajtót pedig egyenesen kizárják a helyszínről.
- Tehát tizenegy óra - mondta anya, miután elolvasta a levelet. A papírt a konyhapultra tette, majd visszatért a sütéshez. Egy kis kanadai pekándiós tortácskát készít, hogy Penny is megkóstolja hazám édességeit.
- Addigra Jinhyungnak is ide kell érkeznie - mondtam. A kanapén ülve Pennyvel tévéztünk, és bár nem Spongyabob ment, segítségével ki tudtuk zárni egy kicsit a gondolatainkat.
- Itt lesz - biztosított anya, majd a továbbiakban nem ejtettünk szót a témáról. Megebédeltünk, majd mindannyian egy kicsit visszavonultunk a szobánkba.
Nem tudom, mit kellene éreznem. Véget akarok vetni ennek, és újra élni az életem, mintha lenne egy gomb, ami meg nem történtté tudja tenni az eseményeket. Sejtelmem sincs, milyen vége lesz ennek a kiadónál, ha nyilvánosságra hozzák, és ebből adódóan remélem, az igazgatónak lesz annyi esze, hogy nem mond a sajtónak semmit. Mármint tényleg semmit. A legnagyobb titokban és diszkrécióban kell eljárnunk, nehogy ezzel olyan mértékben leromboljam a banda hírnevét, amit aztán soha, senki nem lesz képes visszaállítani. És azt sem tudom, a srácaim miként állnak hozzá most, hogy valószínűleg a teljes igazságot tudják. Vajon egy életre megutáltattam magam velük? Vagy hogy vélekednek? Mert legyünk őszinték, egy ilyen tettel a hátunk mögött mindenhol csak ellenséget látunk. Mert ez elítélendő. Ezért bűntetés jár. Börtön. Halál. Ez a norma, a gyilkosokat senki nem érti meg, senki nem szorít nekik helyet maguk mellett, és soha nem lesznek teljes értékű tagjai a társadalomnak. Kivetették magukból, már nem akarnak egy ilyen embert maguk közé. És nem számít, kiket öltél meg, vagy miért, lehet, te tetted jobb hellyé a világot, de ez nem érdekli őket. Mert te élsz, akiket megöltél pedig nem, és mindannyian tudjuk, hogy a holtak nem beszélnek.

Pár óra plafonbámulás és fekvés után elővettem a laptopomat, és ismét megnyitottam Penny mappáját. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, akinek odaadta, még Mingyu sem tudja, hogy ilyet ír. Negyedike estéjén sokáig olvastam, mert bármennyire is volt borzalmas, nem tudtam letenni. A szavak minduntalan azt hajtogatták, olvassam tovább, mert az igazság csak ezután jön, és minden új oldallal egyre inkább bebizonyosodott a feltevésem. A gyerekkora sem volt valami mesés, de csupán pár bekezdésben ír róla. Az első bejegyzés két és fél évvel ezelőtt íródott, amikor anya megismerte Sebastiant. A férfi mindig a tökéletes oldalát mutatta, annak az emberét, aki egykoron volt. Mindent elvesztett, és leragadt ennek a tudatában, képtelen volt talpra állni, és bármit is tenni. Ám amikor megismerte anyát abban a klubban, ahova régen sokat járt, minden megváltozott. Úgy hitte, kitörhet az örökös körforgásból, és sikerül megszednie magát pénzzel. Aztán ennyi. Penny nem látott bele az apja fejébe, sejtelme sem volt róla, mire készül, mihez kezd mindezek után. Csak találgatni tudunk, de azt is a feltételezések alapján. Mert, hogy milyen volt Sebastian Mendez valójában, talán csak ő maga tudja.