𝕀'𝕝𝕝 𝔹𝕖 𝕐𝕠𝕦𝕣 ℍ𝕠𝕞𝕖

Mark

Penny megváltozott. És nem is kicsit. New Yorkban azt éreztem, végre kezd felengedni, és kevésbé lesz hideg, elutasító a közelemben. Tényleg reménykedtem, hogy ezek után minden jobb lesz, és csupán annyi volt a baj, hogy szégyenlős, félénk, zárkózott volt. De amint hazaértünk, éreztem valami furcsa aurát, és azonnal tudtam, hogy kész, vége, ennyi volt New York varázsa. Próbálkoztam nyitni az irányába, hátha megint lehet minden olyan, mint azon az estén a Times Square-en, még ha csak egyetlen alkalomra is, de amikor rámvágta az ajtót, az utolsó reményem is elveszett ezzel kapcsolatban.
Így inkább én is visszavonultam. A munkára és anyára koncentráltam, ahogy eddig mindig. New Yorkban éreztem, hogy nem biztos, visszamennék Kanadába, ha nem muszáj, de most már nem vagyok biztos mindebben. Visszakerültem oda, ahonnan öt nappal ez előtt kiszakadtam, ugyanabba a tehetetlenség és kétségbeesés érzésébe. És ezen Sebastian Mendez sem segített semmit.
Srácaim minduntalan visszavágytak New Yorkba, minden pezsgésével és varázsával egyetemben. Még napokig hangoztatták, hogy mennyire jó volt, vissza-visszanézegették a képeket, és drámaian sóhajtoztak. Azonban mindenki tudta, hogy ennyi volt, és az sem biztos, hogy újra így, kilencen el tudunk menni valahova — nem muszáj New Yorkba. A munka kötött minket, és hosszas könyörgések árán sem tudtunk egyetlen napra sem szabadulni innen. Nekem mondjuk kapóra jött. Ha akárcsak egyetlen szabadnapot is kaptunk volna ezekben a hetekben, nem kizárt, hogy az éjszaka közepén összepakolok, és meg sem állok Kanadáig. Hiába mondtam, hogy anyáért és a srácokért maradok, mert muszáj, lassan elegem lesz mindebből. És akkor nem fog érdekelni sem a karrierem, sem senki. Egyrészről vágytam rá, hogy így legyen, hogy tudjak tervezgetni, kihez, mikor megyek látogatóba, másfelől viszont tudtam, hogy ez hosszú távon nem lenne menekülés sehonnan. A démonok utol fognak érni mindaddig, míg szembe nem fordulsz velük és keményen be nem olvasol nekik. Viszont akárhova mész a világban, ez nem fog változni, hiszen mindenhol ugyanazokkal a gondokkal, démonokkal kell belső harcot vívni. És ha az egyik helyen nem sikerült, a másik miért lenne kivétel?
— Föld hívja Markot, otthon van valaki?
Yuta barátom hangjára rázódtam vissza a valóságba. Az arcom előtt legyezett, igyekezett felébreszteni éber álmomból.
— Itt vagyok, na — tornásztam fel magam ülő helyzetbe. Eddig a parkettán feküdtem, és ha minden igaz, a plafont bámultam, miközben fejben egész máshol jártam.
— Azt is hallottad, miről volt szó?
— Igen — hazudtam, de rohadtul bénán. Amúgy sem voltam teljesen toppon, és ezt Yuta is látta. Éppen ezért most nem pedzegette tovább a témát, inkább felállt, és átült Jungwon mellé, aki valami telefonos játékkal játszott.
Tényleg nem tudtam, mi hangzott el, annyira sem voltam a táncteremben. hogy meghalljam, ha valaki leül mellém. És látszólag teljesen kivontam magam a forgalomból.
— Még mindig New Yorkban vagy? — huppant le Haechan a másik oldalamra.
— Fogjuk rá — biccentettem.
— Penny az? — kérdezte halkan. Elkerekedett szemekkel bámultam rá.
— Mégis miből gondolod?
— Végül is, csak a mostohatesód, semmi extra nincsen benne — legyintett. — Valahogy annyira egyértelmű. Csak az nem látja, aki vak.
— Mármint? — összehúzott szemmel méregettem.
— Megtetszett neked — mondta olyan hangszínnel, mintha csak azt mondaná, esik az eső. — Nem tudom, hogy még idehaza, vagy már New Yorkban, de tagadhatatlan. Elkezdtél máshogy nézni rá. Láttam, amint a metrón olyan mosollyal figyelted, amilyet tőled még sohasem láttunk. Hogy ő észrevette-e, arról fogalmam sincs, de téged ismerlek. És ha megfogadsz egy tanácsot, akkor javaslom, lépj az irányába. Nincs köztetek semmi vérrokonság, még papíron sem vagytok testvérek. Törvényi akadálya innentől fogva nincs — Kiélvezve az utolsó szó jogát felállt, és kiment a teremből.

Egyszerűen képtelenség! Hogy nekem tetszik Penny? Most ez komoly, vagy van valahol egy kandikamera? Teljes sületlenség! Úgy hiszem, Haechannak megártott New York, mert sokkal hülyébb lett, mint az indulás előtt. Mondjuk azt nehéz überelni, hiszen nála bolondabb emberrel még életemben nem találkoztam.
Egész nap ez járt a fejemben annak ellenére, hogy kész baromságnak tartottam. Valahogy Haechan mégis hatni tudott rám, vagy legalábbis elérte, hogy elgondolkozzak ezen. Abban viszont igaza volt, hogy nem tudni, Penny észrevette-e mindazt, amit barátom elém tárt, mindenesetre úgy hiszem, jobb is, ha nem jött rá. Azzal csak megnehezítené az amúgy sem egyszerű esetet.