Vonzódás

71.

  Egyre jobban fájt , már alig bírtam összpontosítani . A fogaimat úgy szorítottam ,hogy már zsibbadtak . Egyre jobban fájt és feszített . Ültem a labdán ,de már az se volt jó. Elkezdtem nyögni és a szülésznőm mondta ,hogy próbáljam meg a bordásfalba kapaszkodva ,s engedjem a mélybe a csípőm , hogy segítsen a tágulásban .
-Nagyon jó .-suttogta a szülésznő.
-Nyomnom kell.
-Érzed a székelő érzést ?
-Igen .... nyomnom kell . -engedtem el a bordás falat, s elkezdtem araszolni az ágyhoz.
-Szólj a Doktornak !-parancsolta az egyik nővérnek ,majd oda sétált mellém és segített felmászni az ágyra . Még épp hogy elhelyezkedtem és rám tették a gépet , a korterem tele lett orvossal és nővérrel . Hirtelen eszembe jutott ,hogy nem tudom mi a helyzet Damian-nal.
-Megkeresnéd nekem Barbara-t ? Szükségem van rá. -csuklott el a hangom ,miközben az orvos vizsgált .
-Persze ,máris jövök. -mosolyodott el ,majd megsimította a vállam. -Koncentrálj!
-Eltűnt a méhszáj , úgyhogy elkezdhetjük . Tegye fel a lábát és mikor jön a fájás akkor becsukja a szemét szépen mélylevegőt vesz és lefele nyom ,mintha kakilni kellene .
Bólintottam.
Alig telt el néhány másodperc és már jött is az a bizonyos derékból indulós fájdalom . Tettem azt amit mondott az orvos . Rettentően fájt . Már nem bírtam elszuszogni a fájásokat . Az egész testem megfeszült ,s legszívesebben ordítottam volna, de emlékeztem a tanácsadáson elhangzottakra, hogy ha kiabálok a saját erőmet veszítem el és elfáradok .
Már a harmadik nyomásnál jártam mikor beöltözve mellém állt két ember . Nem tudtam ki , de abban a percen nem is érdekelt. Azt akartam ,hogy végre túl legyek rajta.
-Nagyon jó ! Kint a feje . A következőt el kell szuszognia Mia .
-Hogy mi?- kapkodtam levegő után.
-Ügyes vagy angyalom ! -dörmögte az a hang amitől a figyelmem azonnal kihagyott és oda kaptam a fejem.
-Itt vaaagy.-nyögteeem ,de már húzott is össze egy újabb fájdalom .
-Szuszog ! Szuszog ! -mondta a szülész a lábaim között .
-Ohh..-kezdtem el mondatot , de már el is haraptam .
-Nagyon jó!Következőnél megszületik az A baba .
-Iszonyatosan ügyes vagy .
-Aggódtam ..azt hittem bajod esett .
-Nem ,csak nem akartam a telefont nyomkodni, mindenképp ide akartam érni hozzád .
-Apuka feladata az ,hogy mikor nyom akkor fogja a fejét és tártja a fejét ezzel is segítve az anyát , a nyomásban .
-Rendben. -nyelt egyet.- Jön?-kérdezte halkan Damian .
-Igen ..-motyogtam , de már jött is az az iszonyatos fájdalom .
-Nyom ,nyom ...-mondta a szülész orvos .-Mélylevegő és nyomja .
Tettem amit mond és nyomtam . Nem tudtam mást csinálni ,mert már olyan szinten magamon kívüli állapotban voltam amíg , hirtelen meg nem könnyebbültem . Amikor meghallottam a sírását , elkezdtem zokogni . Soha nem éreztem ehhez foghatót. Felhúzták a hálóingem ,majd rám tettek és nem érdekel mi van rajta , magamhoz öleltem.
-Nagyon ügyes vagy Mia ,szólj ha kezdődnek a fájások ismét.
-A kisfiú nyolc harminc ötkor született .
Oda jött a gyerek orvos és mondta ,hogy megkell vizsgálniuk utánna vissza kapom . Damian-ra néztem aki teljesen le volt döbbenve .
-Jön!-mondtam.
Minden ugyan úgy történt , mint az első babánál . A negyedik nyomásra ő is megszületett nyolc harminc nyolckor . Amíg engem rendbe raktak Damian ment és nézte a babákat ,én pedig pihentem . Mától nem sok pihenés lesz az már kőbe van vésve .Elmosolyodtam . Azt hittem soha nem lehetek ennél boldogabb , de mégis . Két kis csodával áldott meg a sors minket . Miután minden kész lett , fel akartam állni ,hogy én is láthassam a kicsiket és együtt mehessünk át a saját szobánkba .
-Hozok egy tolókocsit ,mert pihenned kell .
-Jól vagyok . Fáradt vagyok , de remekül vagyok.
-Tudom Mia , de hidd el jobb ha pihensz , azért szenvedtél majdnem tíz órát és kettő egészséges babát szültél meg . -próbálkozott a szülésznőm. -Beülsz a tolókocsiba és együtt viszünk át titeket rendben?
-Rendben .-egyeztem bele ,s a fejem a gyerekeim és a férjem irányába fordítottam .
Pontosan nem tudnám elmondani mit éreztem akkor . Rengeteg mindent . A szívem túl csordult a szeretettől és a boldogságtól . Hiányoztak anyáék, jó lett volna ha ők is megismerhetik az unokáikat .
A szülésznőm visszatért a tolókocsival és beleültem . A gyerekeimet a kezembe adták  és mikor végig néztem rajtuk hatalmas mosoly jelent meg az arcomon . Damian-nal egymásra néztünk ,s szerintem ugyan arra gondoltunk .Tökéletesek . Damian felkapta a csomagjaimat ,majd átmentünk a saját szobánkba  ami tele volt köszöntő lufikkal és egy hatalmas vörös rózsával . Az eddig is potyogó könnyeim patakban folytak az arcomról . A szülésznő betette a gyerekeket a kiskocsiba amibe már elkezdtek sírni. Miután elhelyezkedtem megmutatták hogyan tudom őket együtt szoptatni. Ami furcsa , de elsőre jól ment . Miután négyedben maradtunk Damian csak ült az ágyszélén  és nézett .
-Mi az ? -dőltem kényelmesen hátra , s hagytam ,hogy a lányom és a fiam egyenek .
-Eddig is tudtam ,hogy hihetetlen vagy . De ez az egész ...nem is tudom ..-csuklott el a hangja amitől nekem is azonnal könny gyűlt a szememben . -Csoda vagy . Ahogy végig csináltad  ezt az egészet . Anya folyamatosan tájékoztatott . Egy hangod se volt , pedig biztos vagyok benne pokolian fájt . Most pedig itt a két csoda amit neked köszönhetek . Nem lehetek elég hálás ,azért amiért vagytok nekem .
-Annyira szeretlek Damian ,és ők ...-szipogtam miközben néztem a két szopizó apró lényt.-Tökéletesek .
-Igen , pont ugyan úgy ,mint az anyukájuk .-hajolt közelebb és egy hosszú csókot nyomott a számra . A szoptatás után Damian büfiztette meg a kicsiket , amik én lezuhanyoztam . Ezek után bejöhettek a látogatók is . Mindenki oda -vissza volt a két pici törékeny csöppégért.
-Köszönöm lányom!-köszönte meg nekem Richard . -A világ két legszebb babája . Gratulálunk nektek . -ült le az egyik fotelbe Barbara mellé , s úgy dajkálták az unokáikat .
-Na és mi lett a nevük ?
Egymásra néztünk Damian-nal ,majd elmosolyodtunk .
-Hope és Nathaniel .-mondta ki lágyan Damian miközben magához ölelt ,majd a fejemre nyomott egy puszit .
-Gyönyörű nevek . -motyogta a bátyám . -Basszus még mindig nem fogom fel ,hogy nagybácsit csinált belőlem az én törékeny kicsi húgom. -dörzsölte meg a homlokát ,miközben átvette az apósomtól Hope-t.
-Törékeny? Te nem tudom milyen harcias ő valójában.-horkant fel Damian.
-Hé !-szóltam rá mosolyogva.
-Mia a törékeny ellentéte . Kettő gyereket hozott világra , ordítás , hiszti és dühöngés nélkül . A példaképem lett . -mosolyodott el Barbara miközben rám nézett , s simogatta Nathaniel hátát hátha büfizik.
Iszonyatosan fáradt voltam mégis pezsegtem . Még mindig a hatása alatt állok. Fogalmam sincs ,hogy bírtam ki ,de egy biztos , tényleg elképesztően sokat adott a szülés felkészítő és az ,hogy arra gondoltam ,hogy anyáék mellettem vannak . Szerettem volna ,ha büszkék rám odafent , s látják ,ahogy megszületik a két kis unokájuk. Nem féltem a műtéttől is , hiszen nagyobb esély volt rá az ikrek végett . De megcsináltuk , és az számít , hogy nemsokára otthon lehetünk kettő babával és lassan költözünk is . Szerintem izgalmakkal és rengeteg különleges élményekkel fogunk a jövőben gazdagodni . Együtt egy családként . Az ember ennél többet nem kívánhat. Én pedig nem is akarok.

* The End *