Vonzódás

70.

                  Damian épp egy üzleti konferencián van ami két nap , így egyedül vagyok a bejárónővel és a védelmisekkel . Alig alszok . Feszül mindenem , gondolom a babák se úgy férnek már el odabent . Így nem csak én szenvedek már így a harminc nyolcadik hétben . Szigorú ágynyugalomra vagyok ítélve , mivel a doktorúr félt a korszüléstől miután hamar kezdődtek a jósló fájások. Reggel furcsán keltem .  Néha feszült a hasam , de betudtam az időjárásnak . A konyhában kávéztam mikor megérkezett Poly .Leültünk reggelizni ,s beszélgetni. Amikor felálltam , s sétáltunk vissza fele , akkor valami elkezdett folyni . Poly rám nézett , majd a gatyámra .
-Baszki. Hívom Conort , hogy bemegyek veled ! -vette elő a zsebéből a telefont .
Bólintottam én pedig Scott-ot  hívtam ,hogy jöjjön ,mert szükségem van valakire.Damian-t próbáltam elérni , de nem tudtam , így elmentem zuhanyozni. Felhívtam az orvosunkat aki elmondta mit csináljak . Poly mindenben segített , ahogy a házvezető nő is . Örültem neki ,hogy jó emberek vannak mellettem . Mivel két babáról volt szó miután össze pakoltam és rendbe szedtem magam még enyhe fájásokkal elindultunk a kórházba a biztonsági emberrel . A kocsiban sikerült elérnem a férjem aki azonnal felkapta a telefont .
-Elkezdődött .-mondtam boldogan .
-Azonnal indulok hozzád . Hogy érzed magad ?-kérdezte ,majd hallottam ahogy mondja ,hogy megint a szülés , majd tájékoztassák mindenről.
-Édes ígérd meg ,hogy nem száguldozol . -motyogtam kisé félve .
-Hogy ne tenném , ott akarok lenni melletted .
-Tudom és jól esik , de megint össze szedsz három gyorshajtást vagy valami bajod lesz esküszöm megfolytalak .
-Jó rendben csak a megengedettel megyek .
-Jó. -nevettem fel,majd vettem egy mély levegőt és elkezdtem hadarni ,mert éreztem ,hogy készülődik egy fájás .-Szóval vannak fájások , de még eléggé elviselhető viszont folyik a magza...-haraptam el a mondat végét.
-Fáj? Van ott melletted valaki szerelmem?
-Várj ,mert fájása van .-szólt közbe Poly . Addig síri csend volt ,míg el nem tudtam lazulni .
-Itt vagyok.Poly mellettem van Scott a kórházhoz jön Deb-el . Barbara-t hívtam ,ahogy tudnak indulnak .
-Merre jártok?
-Mindjárt bent úgyhogy lerakom . Poly-t eléred amíg engem vizsgálnak és előkészítenek .-mosolyogtam .-Szeretlek .
-Rendben .Szeretlek . Nemsokára ott vagyok.
-Oké.-bontottam a vonalat . Még szerencse ,hogy csak három órányi autó útra van .
A kórházban mindenki segítő kész volt . A szülőszobán egy egész csapat várt . Nagyon aranyos volt mindenki . Rá kötöttek CTG- re,majd felállhattam , hogy segítsen a gravitáció ,mert a fájások egyre durvábbak lettek . Scott és Poly segítettek ahol csak tudtak , így nem éreztem egyedül magam . Scott inkább csak idegesen ült és beszélgetett velem ,hogy elterelje a gondolataimat Poly próbált vizes ruhával törölgetni.
-Bárcsak itt lennének .-motyogtam. Eszembe jutott minden amit a szülés felkészítőn mondtak . Igaz az volt a terv ,hogy otthon vajúdok kicsit , de mivel kettő baba van nagyobb a rizikó faktor így a szülésznő is azt tanácsolta ,hogy a kórházban szenvedjem végig inkább ahol mindenki oda tud rám és a babákra figyelni .
-Tudom hugi , de ő most is itt vannak velünk .-sétált oda mögém ,majd leguggolt velem szembe , mivel én a labdán ülve rugóztam.
-Tudom.-sóhajtottam mivel jött egy fájás .
Poly felpattant , majd köszönt mindenkinek , s mondta ,hogy ha szeretném kint vár . Mondtam neki ,hogy még hosszú út vár ránk , úgyhogy menjen haza nyugodtan . Elköszöntünk , s ketten maradtunk Scott-al . Halkan nyílt az ajtó és Barbara ,majd Robert sétál be .
-Szisztok. -köszöntek mosolyogva .
-Hogy bírod lányom? -kérdezett Robert .
-Három percnél és fogalmam sincs hány centinél .
-Nagyon ügyes  azt mondták eddig . -simított meg Scott .
-Szívem van csokid vagy cukrod ?
-Nem hoztam . -néztem egy percre rájuk ,majd ismét lehajtottam a fejem .Feszült az egész testem .Mintha szét akarnék szakadni.
-Hozzunk . Gyere Scott hagyjuk őket kicsit kettesbe . -invitálta Robert a bátyámat. Scott mosolyogva állt fel és adott egy puszit .
-Már nagyon nem jó ez a póz se .
-Tudom szívem ,ilyenkor semmi . Sétáljunk egy kicsit .
-Az jó .
Mivel nem voltam gépre kötve így hagyták ,hogy úgy vajúdjak ahogy én szeretném . Barbarába kapaszkodtam . S mikor jött egy fájás megálltunk. A folyosón ahogy sétáltunk egyre intenzívebbek lettek .
-Tudod  Emma-val majdnem tizenkét órát vajúdtam . Már műtétet akarták , de én megmakacsoltam magam . Tudtam mi kell nekem és a testemnek . 
-Nem lehetett egyszerű azért az sok idő,mondjuk fogalmam sincs hol tartok .-nyögtem ,majd megálltam és a fali korlátba kapaszkodtam és úgy vártam végig a fájást miközben Barbara masszírozta a derekam .-Olyan jó lenne ha anya itt lenne . -tört el a mécses szinte azonnal .
-Lehet mi nem látjuk ,de ők itt vannak veled .
-Scott is ezt mondta , de egyszerűen szükségem lenne rá . Mi van ha nem leszek jó anya , ha valamit elrontok ? -karoltam megint bele Barbara-ba .
-Elfogsz , minden anya elront néha ezt azt , de ez nem azt jelenti ,hogy nem jó anya . Te pedig Mia egy csodás anya leszel . -fordultunk vissza a mondat végén , majd láttam ,hogy szembe sétál velünk az orvos ,de ekkor ismét egy fájás jött , ami sokkal erősebb fájás mint eddig .
-Uhh..-nyögtem ki.
-Látom egyre sűrűbbek a fájások.
-Igen !-mondta Barbara . -Sűrűbbek és hosszabbak .
-Jó akkor megvizsgálom és meglátjuk ,hol jár .
-Rendben . -válaszolta Barbara ,miközben a hátamat gyúrta.
Úgy izzadtam mintha maratont futnék le . A vizsgálat után a doktor megengedte ,hogy beüljek a kádba ,és ott vajúdjak tovább. Egyre rosszabb volt . Olyan volt mintha szét akarnék szakadni a hasamtól lefele , és az se segített ,hogy egyre sűrűbb volt minden fájás után, de jó felé haladtunk .
-Nagyon ügyes vagy Mia. Hihetetlen ahogy végig csinálod . Én ordítottam mint egy bolond a végén te pedig csak nyögdécselsz.
-Pedig annyira rossz.-töröltem meg a homlokom , s elmorzsoltam egy kis könny cseppet is .
-Igen , de minden fájással közelebb vagy ahhoz ,hogy megszülj .-mondta a szülésznő.
-Én ilyenkor már epidurálisért könyörögtem . -nevetett fel . -Emlékszel miket mondtam az első találkozásunknál ?
-Igen ,nagyjából .-fújtattam ,mert éreztem ,hogy jön a következő.
-Annyira sajnálom azokat és most pedig olyan büszke vagyok rád . Olyan kitartó céltudatos lány vagy és csak remélni tudom ,hogy Emma is ilyen mentalitású lesz ,mint te .
Felmutattam az ujjam ,hogy várjon  lehajtottam a fejem , megmarkoltam a sarokkád szélét és térdelve próbáltam ide  -oda mozdítani a csípőm.
-Remekül csinálod . A légzésre figyelj .  -szólalt meg lágy meleg hangon a szülésznő. Sóhajtottam ,majd próbáltam fogást találni , de nem ment , csúszott a vizes kád .
Barbara azonnal oda térdelt ,majd a kezemet megfogta , s én azonnal rámarkoltam.
-Fuuu.- fújtam ki a levegőt.
A hasamra tették a megfigyelőt , s nézték a szívhangot és  a fájásokat . Megkértem Barbarát ,hogy hívja fel Damian-t ,hogy merre jár ,mert már hét centinél járok,de nem vette fel.Vissza vettem a hálóingemet , majd ismét az ágy végében álltam , s próbáltam nem elsírni magam a fájdalomtól. Barbara és a szülésznő nagyon halkan suttogtak , de én nem tudtam figyelni annyira koncentráltam.
Egyre jobban hányingerem volt a fájások alatt és már volt mikor ki is kívánkozott. Annyira jól esett ,hogy Barbara segített amibe csak tudott . Már nem tudtam beszélni , csak hümmögtem , olyan sűrűk voltak a fájások. Teljesen átadtam magam a folyamatnak. Nem gondolkoztam és kizártam mindent .Befelé fordultam ,s mantráztam amiket a felkészítőn tanítottak.