62.

3.6K 176 11
                                    

       Napok óta nem mozdultam ki a lakásból . Debora naponta eljött megnézni ,hogy vagyok , de azóta sírni se tudok mióta eljöttem anyuék lakásába . Damian milliószor hívott és írt , de nem tudom megtenni ,hogy felvegyem a telefont .
        Az egész lakás sötétségben úszott . Anyuék halálakor voltam utoljára ennyire bezárkózott ,de akkor sokkal rosszabb volt minden . Barbara hívott már kétszer ,de nincs erőm vele beszélni.
A kanapén feküdtem , s bámultam a plafont ,mikor kopogott valaki az ajtón.
Először azt hittem a képzeletem játszik velem ,de újra kopogtatást hallottam .  Valahogy kimásztam az ágyból , s kinyitottam az ajtót ,s vissza is menekültem azonnal az óvóhelyemre .
-Tudtál aludni ?-kérdezett Scott .
-Igen .
-Akkor jó.Hoztam levest és  az anyukád féle rétest .Te is egyél Scott ,de hagyj a húgodnak!-motyogta Debora .  -Ma hamarabb kell bemennem ,mert az új csaj beteg lett így ugrott a szabad napja Katnek  és ma placcolunk.
-Bemegyek én veled .-vetettem fel magamon meglepődve .
-Biztos készen állsz erre ?-kérdezte kisé aggódva Scott .
-Nem ,de egy hete helyettesít mindig . Ne ő szívjon én végettem . -motyogtam.
-Beszéltél vele ?-kérdezte Deb.
-Nem ,nem tudok vele beszélni és még nem is akarok.
-Megértem,de mind a ketten szenvedtek. Házasok vagytok ,miért nem beszélitek meg?
-Scott ..elég ,ezt most ne ,valahogy össze vakarom magam, de ha nem akarod ,hogy vissza feküdjek és olyan legyek mint egy remete , akkor hagyjuk ezt a témát . Kösz.-motyogtam ,majd eltűntem a szobába .
-Ennyire szarul lenne?-kérdezte Deb suttogva a bátyámtól.
-Esküszöm , ki se mozdul nagyon a lakásból . Egyszer találkoztam vele eléggé szörnyen nézett .
-Meg is érdemli,nézd meg Mia-t ,utoljára akkor volt így ki...-nem fejezte be .
-Igen tudom ,anyuék halálánál.Mit csináljunk?
-Támogassuk és éreztessük ,hogy mi itt vagyunk,és reméljük sikerül megbeszélniük .-motyogta.
A szívem bele sajdult ebbe a beszélgetésbe .A tudat ,hogy ő is kivan ,s napok óta nem láttam totálisan kicsinálta az érzelmeimet , amiket még nem sírtam ki. Annyira jól esett volna látni ,majd magamhoz ölelni ,s beszívni az illatát,de nem biztos ,hogy készen álltam erre . Felvettem egy rózsaszín  combközépig érő ruhát ,s egy rózsaszín kombinációkból álló kockás inget kötöttem magamra . Magamra kaptam a fehér convers cipőm ,majd átsétáltam köztük a fürdőbe , hogy rendbe szedjem magam .
Hallottam ahogy ismét sutyorogni kezdenek odakint .
A klubban Conor hatalmas mosollyal üdvözölt mintha egy nyaralásból jöttem volna vissza ,majd miután ivott mindenki egy kávét neki láttunk a feladatoknak. Nem nagyon voltam beszédes így eléggé jól haladtam az én oldalammal. Teljesen kikapcsolt az agyam ,csak a számolásra figyeltem. Hallottam ahogy nyílik az ajtó ,de nem néztem fel ,csak mértem ,majd írtam egy papírra .Deb oldalról oda jött ,s suttogni kezdett .
-Itt van .
A szívem ezerrel kezdett verni,de s azonnal elnéztem oldalra . Láttam ahogy oda sétál Conorhoz ,s beszélni kezdett . Vissza néztem a papírra és próbáltam összpontosítani.Megcsörrent a telefonom , ránéztem és Barbara volt az . Rányomtam a zöld gombra , majd felvettem és megkértem ,hogy egy pillanatot várjon. Bementem az öltözőkhöz ,hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
-Bocsánat itt vagyok, csak dolgozok.-szóltam bele kedvesen .
-Jaj semmi gond ,csak a ballagás végett hívtalak .-szólalt bele megnyugtató hangon .
-Miben tudok segíteni?
-Semmiben végülis ,csak hogy Emma szeretné ha eljönnél pénteken .
-Persze ,hogy ott leszek ,ez nem is kérdés . Mikorra menjek?
-Esetleg reggelre? Te vagy az egyetlen aki letudja nyugtatni Emmát.
-Rendben ott leszek .-mondtam jó kedvűen.
-Mia kérdezhetek valamit?
-Persze .
-Jól vagy ?
-Nem a legjobban , de ne aggódj nem fogja senki észre venni.-jutott eszembe ,hogy mennyi ember lesz ott .
-Nem érdekel más mit gondol . Engem az érdekel ,hogy te jól legyél. Beszélünk ha itt leszel?
-Igen persze .
-Küldjek kocsit ?
-Ne ,majd bérelek egyet .-mosolyodtam el.
-Rendben ahogy szeretnéd .Vigyázz magadra .
-Barbara ...-szólaltam meg bizonytalanul.
-Igen szívem?
-Köszönöm.
-Emlékszel ? Bármikor  bármiről .
Elmosolyodtam , majd bontottam a vonalat . Kinyitottam az öltöző ajtót , majd szembe találtam magam Damiannal .
-Beszélhetünk ?-kérdezte kedvtelenül .
Bólintottam , pedig nem kellett volna igent mondanom ,mert tudtam ,hogy még nem állok két lábon a földön , de hiányzott .
-Annyira szép vagy . -mondta  miután becsukta az ajtót .
-Erről akarsz beszélni?
-Nem ,én csak ..-dörzsölte meg a homlokát ,majd vett egy mély levegőt . -Örülten hiányzol Mia ,nem tudok aludni ,nem tudok nélküled létezni sem .
-Értem . -válaszoltam neki dőlve a szekrénynek.
-Senki nem ismer úgy ahogy te , te mégis maradtál és bele mentél ebbe az őrületbe ami megváltoztatta az életünket .
-Én ismerlek Damian? Miről beszélsz ? Akit én ismerek nem is létező ember , az igazi Damian O'Conor Sophia mellett ragadt a titkaival . Beengedtél egy felszínes világba ami elhitette velem azt ,hogy ez működhet közöttünk.
-Miért mondod ezt?
-Tudok a pókerről Damian mégsem szóltam róla a buli óta és tudod miért nem szóltam?
Megrázta a fejét .
-Mert arra vártam ,hogy legyél őszinte , egyszer az életbe te állj elém . Iszonyatosan fáj Damian..-gyűlt könny a szememben.
-Tudom , csak kérlek beszéljük ,randizzunk adjunk magunknak egy új esélyt.Könyörgök , bármit kérhetsz tőlem .
-Ha azt kérnél ,hogy takarítsd ki azonnal az életedből a barátnődet és nem érdekel ,hogy hogy , nem érdekel se az kinek mit mond semmi ,akkor te mit mondanál?
-Mia tudod jól ,hogy apám iszonyat berágna .
-Na nem annyira mint az ,hogy attól zeng a tv ,hogy elhagytál az exed végett ,ügye ?- löktem el magam a szekrénytől .
-Mia ezt szeretnéd ?
-Nem ! Én csak az igazi Damiant akarom ,de az nem is létezik . -sétáltam el mellette ,majd a kilincsre raktam a kezem . -Ja ,hogy ne mástól kelljen megtudnod felmondtam .
-Miért Mia ?
-Mert szenvedek  és nem könnyíti meg az sem ,hogy mindenhol ott egy smárolós plakát vagy ,hogy most is itt vagy .
-Szeretlek Mia,mit mondhatnék még?. -mondta ki a szemembe nézve . Elszállt az agyam még mindig folyamatosan hazudik. Elé sétáltam és össze szedtem minden vért a pucámba ,hogy kitudjam mondani határozottan .
-Soha többé nem hiszek el neked semmit . Nem mellesleg . A ballagás után beadom a válópert .
Hagytam faképnél ,majd megkérdeztem Conort ,hogy mehetek e vagy akar e még valamit . 
Mivel én végeztem a placctolással  és a többiek is  menekülhettem haza a nyomorult kis életembe , s kibőghettem magam .
Amikor haza értem eldöntöttem ,hogy letörlöm magam mindenhonnan . Nem akarom többször olvasni vagy látni a gratulációkat vagy a gúnyolódó üzeneteket .  Eszembe jutott , hogy van egy ismerősöm egy  banknál aki még fel is húzhatja az én drága férjem agyát. Nem akartam sem kikezdeni , de ki provokálni a figyelmet , csak azt szerettem volna , ha átérzi azt amit én éreztem végig.

VonzódásWhere stories live. Discover now