Vonzódás

26.

      Távolvoltam a rendezvénytől , de hallottam a zenét ,a nevetéseket és a zsongást . Ültem ott egyedül és néztem a kis kerti tavat amibe volt egy picike szökőkút is .Jó volt elszökni a tömegtől és  a rosszalló pillantások elől .
      Fogalmam sincs mióta ülhettem ott . Fel az emeletre nem akartam menni , nehogy Emmat megsértsem ezzel , így megvárom itt a végét .
-Szóval itt bujkálsz .-szólalt meg dörmögő hangon Damian .
-Igen. -mosolyogtam rá kínosan .
-Minden rendben ? -sétált felém lassan .
-Persze ,én csak...-nem tudtam mit is mondhatnék .
-Valaki mondott valamit Mia? -gyanakodott .
-Nem kellett ahhoz mondania senkinek semmit ,hogy tudjam magamtól is ,hogy semmi keresni valóm itt.
-Miért ne lenne?-csodálkozott rá.
-Nézz már rám Damian . Egész este arról szólt , hogy egy senki vagyok mindenki szemébe .
-Ne viccelj Mia ! Bárki mondott ilyet?
-Nem viccelek Damian ,tudod mennyi rosszalló pillantást kaptam , vagy gúnyos mosolyt.
-Mia ők ilyenek , de te ettől ne érezd magad kellemetlenül !Téged foglak elvenni nem őket . Senki nem kérdőjelezheti meg a döntésem .
-Damian akkor sincs semmi keresni valóm itt . Damian nem illek ide .
-Mia te illesz igazán csak ide közénk. -nyomatékosította bennem ismét ugyan azt . Valóban nagyon jól estek a szavai ,ezért elmosolyogtam. -Táncolsz velem?-nyújtotta felém a kezét . Bólintottam ,majd a kezem a tenyerébe helyeztem , és kisé meg is nyugodtam , ahogy a közelébe kerültem . Damian a kialakított táncparkett felé vezetett , majd beállt alap pózba , magához húzott , s elkezdtünk együtt lassúzni . Damian hatalmas szemei engem néztem bennem pedig minden feszültség eltűnt . Elmosolyogtam ,mert olyan volt mintha belém látna . Szinte zavarba ejtően nézett engem .
-Ne nézz már így rám.-suttogtam , s jobban belé kapaszkodtam .
-Hogyan ?Gyönyörű vagy ebben a ruhában .
-Köszönöm .-néztem rá.
-Van egy ötletem .Mit szólnál ha itt hagynánk mindent és eltűnnénk a tömeg elől? -suttogta a fülembe ami.
-Emmat nem akarom megbántani Damian! -kerestem a szemeimmel Emmat .
-Nem is tudnád ,nagyon kedvel téged .-dörmögte tovább.
-Én is őt ,nagyon is .
-Tudom.-kacsintott felém ,majd elengedte a kezem és a húga felé sietett . Láttam ,hogy súg neki valamit , amire Emma bólintott , majd integetett nekem . Damian megpuszilta a húgát , s  felém sétált . Nyújtotta a kezét amit én habozás nélkül elfogadtam. A ház felé kezdtünk el sétálni , ezért azt hittem a szoba felé megyünk , de nem . Átsétáltunk a szobán ,majd ki a házból . Damian megkérte a kint álló férfit ,hogy hozza ide a kocsiját . Elengedte a kezem , s a derekamra csúsztatta . Sokan köszöntek nekünk ,mi pedig kedvesen üdvözöltük őket .
-Máris távozik az ifjú pár ?-szólalt meg egy ismerős hang mögöttünk .
-Markus !-szólalt meg mély dörmögő hangon Damian ,majd felé fordultunk.
-Damian!-fogott kezet a vőlegényemmel ,majd rám nézett .-Remélem nem sértettelek meg az imént . Nem állt szándékomban .
Damian kérdően nézett rám én pedig nem értettem miért lett ennyire feszült .
-Hagyd békén a menyasszonyom Markus !
-Mi csak beszélgettünk ,nem igaz? -nézett rám az imént .
-Persze ,semmi baj . -próbáltam hárítani.Markus kéjes vigyort vett fel ,amitől Damian hangulata még feszültebb lett .Én pedig ott álltam , és azt se tudtam mi folyik itt éppen.
-Hallottam neveztél az Albove pályázatra .
-Természetesen ,mit gondoltál,hogy kihagyom ezt a lehetőséget .
-Szerintem a csapatod nincs ilyen mértékű feladatra felkészülve .
-Tartsd meg magadnak a véleményed Markus,és hagyd békén Miat. -fordult a kocsi felé ,majd óvatosan elkezdett a kocsi felé tolni. -Gyere édes .-nyitotta ki nekem az ajtót ,hogy beülhessek . Éreztem azt ahogy a kettőjük közötti feszültség robbanni is tudna . Fogalmam sincs ki lehet ez a fickó , de biztos ,már első találkozásra se lopta be magát a szívembe. Beült mellém , majd beindította a kocsit . -Kössd be magad .
Megtettem amit kért .Nem tudtam ,hogy kellene e valamit mondanom most ,vagy inkább jobb ha hallgatok. Ránéztem , majd vissza az útra .Kezdett ismerős lenni amerre megyünk , ám ekkor elfordultunk ,és addig- addig kanyargott míg egy partszakaszhoz nem értünk .Damian kipattant ,majd megvárt a kocsinál .
-Szerintem vedd le ezt a cipőt ,itt is hagyhatjuk a kocsiba őket . -hajolt előre ,hogy kikösse méreg drága cipőjét ,majd levette zoknit is .Mire eljutott a tudatomig mit is kellene tennem már felém nyújtotta a kezeit , hogy abban kapaszkodva tudjam levenni a lábbelim . Felvettem ,majd odaadtam a kezébe , majd ő betette a kocsi platójára . Elindultunk lefele sétálva .
-Kicsinek amikor rossz kedvem volt mindig átmásztam a kerítésen , és itt kötöttem ki . -dugta zsebre a kezeit.
-Megértem . -mosolyogtam felé . -Elég csak megállni és beszívni a friss levegőt .
-Igen ezzel egyet értek . Szerettem itt lakni ,de annyi minden húzott és taszított is egyszerre ,hogy inkább leléptem.
-Akkor suliba is ide jártál?-kérdezgettem .
-Nem .Magám iskolába küldtek mikor anyám lelépett .Aztán mikor haza jöhettem itt volt Barbara .
-Akkor ezért haragszol rá ennyire ?
-Nem tudom elfelejteni a múltat. -nézett rám ,majd vissza maga elé .
-Mit követett el amiért ennyi sérelem van benned?
-Hidd el ,mire elmesélném mindet reggel lenne . -horkantott fel .
-Nekem van időm .-rántottam meg a vállam . Damian elgondolkozott ,majd sóhajtott egy nagyot és elkezdett beszélni.
-Annyira aranyos volt . Évek óta először éreztem azt ,hogy valaki szeret . Egy napon összevesztek . Hatalmas vita volt .-ült le a homokba ,s maga elé kezdett bámulni . Ugyan így tettem,csak magam alá húztam a lábam. -Elment .Felszívódott ,mintha ott se lett volna . Minden vissza tért a régi kerék vágásba , vagyis nem . Sokkal rosszabb lett . Apám vett fel egy nevelő nőt mellém az üzleti utjai végett . Maga volt a pokol . Aztán vissza tért ,mintha nem hagyott volna ő is el . Azt hitte ,hogy a köztünk lévő kapocs ugyan olyan. Össze házasodtak ,majd jött a húgom .Nagyjából ennyi .
-Húh.-nyögtem .
-Anyaként gondolok rá , de tüskék vannak bennem és azzal amit csinál nem nagyon éri el ,hogy ezeket elfelejtsem .
-Miket csinál?
-A suli , a szak rám erőltetése , aztán az ahogy Sophival viselkedett ,majd veled .
-Hisz velem semmit nem tett Damian.
-De .
-Nem Damian! Nem lehet ,hogy minden sérelmet rá vetítesz ki? -néztem rá,mire Damian felhúzta a vállát .-Nem tudom mi történt pontosan , de egyet tudok , hogy hibázott , de ezt minden módon megpróbálja helyre hozni . Akár mennyire ellököd magadtól ,ő az egyetlen aki melletted van és soha nem hagyott el .
Kellett neki pár perc mire ismét megszólalt .
-Az lehet ,mert mindig hívott mikor elhagyta apát .
-Bocsáss meg neki , hiszen ez már több éve volt .Felesleges ilyenekért háborút vívni,mert a családnak össze kell tartania .
Damian rám kapta a tekintetét ,majd mélyen a szemembe nézett ,majd egy apró mosoly jelent meg a szája sarkán .
-Mit mondott neked Markus ?
-Semmi fontosat .
-Szeretném tudni.-dörmögte .
-Sophiáról mondott egy két dolgot .
-Mit ?-feszült meg az egész teste .
A reakcióján elgondolkodtam , hogy vajon igaza van az anyjának és mai napig szereti .Tudtam ,hogy elkell gondolkodnom azon ,hogy nem e meghátrálok a házasságtól . Sokat jelentett , hogy elkezdett megnyílni nekem .