Vonzódás

24.

       Egy körre beszálltam Emmával a kártya játékba . Emma az anyukájával én pedig Roberttel voltam párban . Barbara és Emma álltak nyerésre , én csak rakosgattam egymás után azt a lapot amit Robert mutatott .
-Biztos vagyok benne ,hogy végettem fogunk veszíteni . -motyogtam az após jelöltemnek.
-Ne mond ezt Mia ,hidd el bele jössz .-mosolygott felém Barbara . -Engem is Robert tanított , aztán mostmár túlnőttem rajta .-kuncogott .
-Milyen magabiztos lettél drágám ,de aztán nem lesz harag ,ha mi nyerünk ügye ?!-dörmögte a feléségének Robert ,majd a végén beleszívott a szivarba .
Az összes pénzem felmertem volna tenni arra ,hogy mi fogunk veszíteni . Ám miután Robert sikeresen lepakoltatta velem az összes lapot , ő is letette a sajátjait és hatalmas vigyor lett az arcán  ,majd tapsolni kezdett . Elnézett mögöttem ,majd vissza a feleségére , akinek tátva maradt a szája .
Damian állt meg mögöttem , majd a fejemre egy gyors puszit nyomott .
-Gyere . -fordította felfelé a tenyerét én pedig bele helyeztem az enyém . Felálltam , és meglepődve tapasztaltam ,hogy búvár felszerelés volt elővéve . Kérdően néztem rá . -Mi az ?
-Most akarsz megölni és lent hagyni a hullámat igaz?-mosolyodtam kisé idegesen.
-Mia nem fog semmi baj történni . Hidd el imádni fogod első merülés után még többet szeretnél majd . Segítek felvenni a búvár felszerelést .
Bólintottam egyet megadóan , és figyeltem mindenre amit Damian mondott . Amikor a bőrömhöz ért akkor kirázott a hideg .Biztos voltam benne ,hogy Damian is észre vette . Úgy éreztem magam mint egy iskolás lány akit épp tanítanak úszni. Volt bennem félelem , de izgatott is voltam . Ez egy új dolog és nem tudom mire számíthattam . Gondolkozni se nagyon volt időm máris a vízben találtam magam , s merültem ahogy Damian mondta ,majd mutatta is . A computerem szerint 9 méteren voltunk láttam a hajó kötelet , csigákat , kagylókat ,majd ahogy haladtunk befelé láttunk polipokat , kőhalakat és halász hálókat is . Ezek láttán , ahogy a víz alá ért a fejem ,a merülés előtti izgalmat azonnal felváltotta a nyugalom és a biztonság érzet . Annyira élveztem , hogy azt se tudtam mennyi ideje vagyunk lent . Mikor felbukkantunk , akkor tudatosult benne az hogy már dél elmúlt . Damian segített kimászni , majd lesegítette a felszerelést .
-Éhes vagy ? - söpört ki egy tincset az arcomból.
-Annyira nem .-mosolyogtam .
Félre húzta a száját ,majd a felvette a földről a felszereléseket , s elindult felfelé.
-Te soha nem vagy éhes .
Elmosolyodtam,mert igaza van . Évek óta csak a túlélés a cél .
-Na milyen volt ?-kérdezte Barbara .
-Fantasztikus és egyben hihetetlen . Gyönyörű. -mosolyogtam feléjük és magam köré tekertem egy törölközőt.
-Nagyon örülök ,hogy tetszett . Ebédelhetünk?
-Ti még nem etetek ? -néztem csodálkozva rájuk.
-Nem ,megvártunk titeket .
-Aranyosak vagytok .-mosolyogtam feléjük .
Az idő gyorsan telt a hajón , délután indultunk vissza hozzájuk , s szerintem most lett olyan színem ,mint aki egész nap a tengerparton feküdt .Nagyon jól éreztem magam , de el is fáradtam. A víz teljesen leszívott. Talán gyerek koromban lubickoltam és ökörködtem ennyit a bátyámmal. Ilyenkor mindig eszembe jut milyen jó családom is volt és milyen jó gyerek korom ,hiába éltünk szegényesen ,mindenünk megvolt. Ilyenkor minden seb felszakad és még jobban hiányoznak anyáék és a bátyám .Vajon hiányzok én neki ? Vajon megbánta ,hogy cserben hagyott .
-Minden rendben? -sétált oda hozzám Damian , aki eddig telefonált . Rákönyökölt ő is a korlátra és hol engem ,hol a vizet nézte .
-Persze én csak elfáradtam . -erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nézd nem ismerlek annyira , de biztos vagyok benne ,hogy valamin rágódsz és nyomaszt belülről .
-Tényleg ennyire az arcomra van írva ?-vettem elő egy fancsali mosolyt .
-Igen , most olyan arcot vágsz mint mikor megismertelek . Gondterhelt és bánatos .
-Hm. Ez a két szó jellemzi az egész életemet Damian .
-Ennek nem kellene ,hogy így legyen.-csúszott közelebb, s a vállamra tette az állat ,mintha  csak kétszerelmes elmélyülten beszélgetne . -Mi a baj?Lehet együtt megtudjuk oldani.
-Nem akarok erről beszélni . -suttogtam.
-Megint az oda -vissza elv mi? Ha én nem ,te se ?-hajolt le ,hogy lássa az arc kifejezésem.
-Damian mindent tudsz rólam ,sőt többet is mint néhány ember . Nem fogok minden szennyesem kiteríteni. -motyogtam , majd eltoltam a korláttól magam , s el akartam lépni , de ekkora megfogta a derekam , s közelebb húzott magához.
-Most te is azt az elvet vallod ,hogy nem kell mindent megosztanunk egymással , mégis  azt várod el ,hogy megnyíljak? -dörmögte úgy ,hogy csak én halljam.
-Semmit nem várok el ,csak próbálok normális kapcsolatot ápolni a leendő férjemmel, aki nem könnyű eset , azt leszámítva , hogy semmit nem tudok róla .
-Most erre ugyan azt tudom mondani amit te az előbb . Nem kell minden szennyest ki teregetnünk .
-Jó akkor legyen így . Túltárgyaltuk.-nyúltam hátra a karjáért majd levettem a derekamról és a hajó hátuljára mentem a húgához .Nem akartam kettesbe lenni Damiannal . Haragudtam rá , amiért egy fikarcnyit se próbál felém nyílni. Nem várom el ,hogy romantikusan sétáljunk a naplemente felé , de azt hogy megkönnyítsük a másik életét. Vissza fele út csöndesen telt. Mindenki elfáradt . Rettegtem attól ,hogy együtt kell aludnunk , és a szülei házában leszünk . Ha anyu itt lenne , mondana valami okosat , amitől  minden félelmem elszáll . Egyedül kell túl élnem ezt az egy évet . A vacsora közben semleges dolgokról beszélgettünk . Néha-néha Damianra néztem akit bosszantott a hajon történtek. Egy idő után megköszönte a vacsorát , felállt az asztaltól ,majd felment zuhanyozni.  Emma és Robert is követte őt .
-Van kedved kiülni velem a hinta ágyba?
-Persze .-vágtam rá őszintén.
Kisétáltunk a kert végéhez , és bele ültünk a nyugágyba .
-Minden rendben köztetek?
-Persze . -hazudtam .
-Érezni köztetek a feszültséget .
-Vannak néha súrlódások,de megoldjuk.
-Tudom ,hogy nagyon önfejű , és persze azt is ,hogy nem kommunikál . Elzárkózik az emberek elől , de nagyon nagy szíve van , adj neki időt .
-Ez pontosan így van . - dugtam a fülem mögé tincset ,majd folytattam. -Én csak harcolok magammal és még vele is küzdenem kell.
-Miért harcolsz?-csodálkozott rám .
-Lassan össze házasodunk , és ... -elhallgattam és elgondolkodtam ,vajon akarok e erről beszélni.-Hiányoznak a szüleim ,  hiányzik ,hogy apa össze kaparjon egy - egy mélypontból és anya nyugtató szavai ,na meg persze a védelmező bátyám . Tudom ,hogy velem lesznek ,de nem úgy . A bátyám pedig hiába él , ha nem is tudom mi van vele . Hívjam meg az esküvőre pedig még magam se tudom megbocsátottam e neki.-elhallgattam.
-Én ezt nem tudtam Mia . Annyira sajnálom . -simított végig a kezemen .
-Nem szeretek róla beszélni. - felnéztem Barbarara ,hogy lássam ahogy reagál.
-Ezek mellé pedig jön Damian . Nem fogok hazudni . Látom ,hogy össze passzoltok , de nem biztos ,hogy Damian túl tette Sophian magát, s lehet ezért sem nyíllik meg .
-Ezt nem gondolnám . Hiszen semmit nem erőltettem rá . Ő kérte meg a kezem , ő kérte ,hogy költözzek oda hozzá . Nagyok odaadó és törődő ember . Ritka az ilyen férfi . Nekünk tényleg ez a megnyílás dolog a legnehezebb. -mosolyogtam rá ,hogy minden kételyt eloszlassak benne , de bennem azonnal lángra lobbant egy .
-Ezt jó hallani ,mert ilyen embert szerettem volna belőle nevelni .-mosolyodott el .
    Egyre biztosabb voltam abban ,hogy tudni akartam mi történt a Sophiaval. Mi volt kettőjük között, ami végett Damian így bezárkózott a csigaházába .