Vonzódás

33.

         Kézen fogva sétáltunk ki az előcsarnokba , majd mikor Damian kérdően nézett rám tudtam , hogy a keselyűkre gondol akik odakint fognak minket megrohamozni a kérdéseikkel.Bólintottam neki , mire ő engedélyt adott az őröknek .
       Kinyílt előttünk az ajtó és azonnal a taps áradatot felváltották az egymást túl üvöltő emberek hangja.A kérdések úgy suhantak előttünk el , hogy már reagálni se lett volna időm , de nem is akartam . Szorosabban fogtam Damian kezét ,mire ő csak a fejemhez hajolt , s mosolyogva suttogni kezdett .
-Készen állsz?
Bólintottam , majd felé fordultam , s egy hirtelen ötlet fogván úgy gondoltam , hogy adjunk nekik egy kis ízelítőt , de hiába álljanak a kordon mögött . A bal kezemmel megfogtam Damian arcát , amitől ő meglepődött , s a tarkójánál fogva  a számra húztam . Nem tiltakozott , sőt szempillantás alatt értette miért is teszem . Mosolyogva szakadtunk egy el egymástól , s elindultunk lefele a limuzin felé .A kérdések ismétlődtek .
,,Miért rejtegette előlünk a mennyasszonyát? Hogy hívják ? Hova mennek nászútra ? Mi történt Sophia kisasszonnyal ? Az esküvőnek köze van a nagyapja vagyonához ? Válaszoljon!,,
Egyszer csak beszálltunk a limuzinba ,s a hangos zsivaj eltompult .  Egymással szemben ültünk és felnevetettem .
-Bocsánat én csak ...-szabadkoztam a csókunk végett .
-Ne !Soha ne kérj azért bocsánatot amiért megcsókolsz ! -igazította meg az öltönyét Damian . Bólintottam , majd a kezemre néztem . A gyűrűmet figyeltem . Vastag karika gyűrű , amiben volt egy félkör szív . A szín két végétől pedig körbe kirakva gyémántokkal . Ismerős volt ez a fél kör szív valahonnan , de nem tudtam honnan . Damianra pillantottam , de ekkor meglepődtem ,mert  engem nézett , s nem akármilyen arccal . Egyszerre láttam a szemébe a tűzet , az ámulatot és a csodálkozást .  Elmosolyodtam zavaromban , amiért engem nézett .
-Annyira gyönyörű vagy !
-Köszönöm .-jöttem zavarba és tuti bele is pirultam ,mert égett az arcom is azonnal .
-Soha nem láttam még ilyen gyönyörű nőt ,mint  te .-folytatta , majd megköszörülte a torkát .
-Ezt azért mondod , hogy beadjam a derekam? -nevettem fel .
-Hidd el azt máshogy fogom elérni .-hajolt közelebb.-Őszintén mondtam Mia .
-Köszönöm Damian .-engedtem el az egyik kezemmel a csokrot , majd a rúzs foltot letöröltem az arcáról . -Én csak méltó akartam hozzád lenni .-nyeltem egyet.
-Mia ha nem így gondolnám nem te lennél a feleségem!
Elmosolyodtam ,majd most Damian gyűrűjére pillantottam . A szív másik fele nála volt . Ránéztem és egy hatalmas gombóc kezdte nyomni a torkomat . Eszembe jutott valami , és mikor a férjem észre vette az arcomon a döbbenetet akkor lágy hangon megszólalt .
-A bátyád ajándéka volt , szerette volna , ha a szüleid gyűrűje mindig veled lett volna , úgy gondolta ,hogy biztos örülni fogsz neki , ezért bemutattam egy ékszerésznek és Scott elmondta neki mit képzelt el  , ő pedig elkészítette .- húzta végig az úját rajta ,majd rám pillantott .-Hé ! Mia ha tudtam volna ,hogy szomorú leszel bele se megyek ebbe . -térdelt elém Damian ,s letörölte a könnyem . Elmosolyodtam , s egy hirtelen mozdulattal magamhoz szorítottam a nyakánál fogva . A férjem kezei körén fonódtak , s éreztem ahogy a nyakamba dugja az arcát . Elnevettem magam amiért csiklandós volt .
-Tudod azt hittem , hogy a korházban levették róluk és eltüntették . Többször kerestem , de ezek szerint a bátyámnál volt . Nagyon szépen köszönöm Damian .-néztem a szemébe mikor elengedtük egymást .
-Örülök ,hogy boldog vagy .

-Hölgyeim és uraim megérkezett az ifjú pár ! Íme Mr. És Mrs. O'Conor . mondták be a mikrofonba ,mi pedig tapsvihar  kíséretében lesétáltunk a lépcsőn .    Az udvar teli volt vendegekkel és asztalokkal . A fehér , a bézs és az arany szín  volt jelen az egész udvaron és a díszítésben .  A bal oldalon voltak a kisebb bár asztalkák  a jobb oldalon az asztal sorok a székekkel , legelől a Dj és a táncparkett . Gyönyörű volt , soha nem képzelhettem volna el ennél szebbet , mint egy mesebeli állom .Megfájdult a szívem mégha nem is igazi esküvő , akkor is életem egyik legszebb napja . Különlegesnek éreztem magam . Mindenki ránk figyelt , ahogy sétáltunk a táncparkett felé , hogy lassúzzunk . Az első táncunk férj és feleség ként . Mintha igazi lenne bármi is . Próbáltam magamra erőltetni egy kisebb mosolyt ,de belül megölt az ideg , hogy mi fog történni velünk az elkövetkezendő egy évben. Miután elkezdődött a zene szorosan még is gyengéden húzott magához Damian .
-Minden rendben ?-kérdezte miközben az arcát az enyémhez nyomta .
-Igen , csak ezer dolog jár a fejemben .
-Most ne ! Engedj el mindent ! Csak élvezzük ki a kettőnk napját.
-Rendben .-húzódtam el kisé tőle ,hogy a szemébe nézzek .
Damian kapva az alkalmon lehajolt , s egy apró csókot nyomott az ajkaimra . Bele mosolyogtam a csókba . Hiába akartam tőle minél távolabb lenni a teste mágnesként vonzott . Minden erőmre szükségem lesz ,hogy távol maradjak tőle . Mellénk léptek a páros ,s mindenki ölelkezve ringatózott a gyönyörű számra amit Damiannal választottam . Egyszer csak a férjem mögött az apósom jelent meg , s lekért a fiától.
-Gratulálok nektek .-tartott szorosan nehogy elessek a ruhámban .
-Köszönjük Robert . Mindent . A maguk segítsége nélkül nem ilyen lett volna az esküvőnk .
-Ne viccelj . Ez a természetes . Viszont van egy dolog amiről szeretnék beszélni veled . Gyere sétáljunk egyet .-tartotta a kezét , s elindultunk a virágos kert felé .
-Persze , hallgatom . -mondtam könnyedén , s kerestem Damian arcát a párok között .
-A fiam jó ember , de hülye is . Látom , hogy megvan minden köztetek ami kell , és azt is látom, hogy te többet érzel iránta mint ő .
-Robert ..-próbáltam félbeszakítani.
-Hallgass végig ! Tudom , hogy az apám milyen ultimátumot adott a fiamnak ,s utánna megismertünk téged . Ez a dolog engem addig nem érdekel amíg egyikőtök se sérül benne ! Úgy vesszük ,hogy én nem tudok semmit , s csak azt látom ,hogy a fiam megváltozott . Nem dühös folyamatosan . Nekem ez többet jelent mindennél , hogy tudok vele úgy beszélni , hogy fortyogna a dühtől .
-Most nem tudom mit mondhatnék .
-Semmit lányom ! Ez a ti titkotok marad , én csak egyet kérek tőled .
-Mégpedig ? -kérdeztem remegő hangon.
-Vigyázz a fiammal ,mert ő egy jó és rendes gyerek de vannak problémái .
-Problémák? -kérdeztem vissza , de ekkor meghallottam ahogy közelednek felénk .
A szívem olyan hevesen vert , hogy majdnem kiugrott . Úgy kapkodtam be -ki a levegőt , hogy már bizseregni kezdett a fogam . Robert beszélgetni kezdett két férfival aki megzavart minket én pedig a bocsánatukat kértem és távoztam . Legszívesebben kirohantam volna a világból is szégyenembe .