Vonzódás

27.

      Mondhatni vissza tértünk a megszokott életünkbe , reggel otthon voltam , este munka . Damiannal volt olyan nap mikor nem is találkoztunk .
       Elsőnek azt hittem ,hogy távolság tartó lett ,de aztán elhessegettem ezt gondolatot .Nem tehetett arról ,hogy folyamatosan dolgoznia kellett . Viszont volt valami jó is ebben , az hogy nem kerülünk még közelebb .Így megtudtuk tartani a távolságot .
-Hé Mia .-köszönt a Dj srác .
-Szia . Te ,hogy hogy ilyen korán bent vagy ?
-Hát ezt én is kérdezhetném tőled , hiszem két nap múlva esküvő és te meg ugyan úgy nyomod , pedig gondolom ezer dolgod lehet .
-Persze ,de ez kapcsol ki . -horkantam fel .
Miután mindenki megérkezett Damiant kivéve elkezdtünk placcolni .   Eléggé bele mélyedtem Pollyval a számolásba ,mikor kinyílt az ajtó és egy szőke csajszi jelent meg . Azt hittem állás interjúra jött ,vagy valami ilyesmi . Ahogy a pulthoz sétált felvette velem a szemkontaktust , majd elém sétált .
-Te vagy Mia ?
-Igen én ,és te kivagy ? -válaszoltam kedvesen ,mit sem sejtve.
-Ügye tudod ,hogy engem szeret még mai napig? Soha nem léphetsz a helyemre . Egyet csettintek ott hagy és ez az esküvőd is elmarad . Kis senki vagy a számára , csak egy játék.-hadarta.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam . Konkrétan iszonyatosan kínos szituációba hozott ezzel . A szemem sarkából láttam ahogy megérkezik Damian telefonálva , de ahogy meglát minket elakad a szava , s elvette a fülétől a mobilt .
-Sophia vagy ügye ?-kérdeztem nyugodtan tőle .
-Igen ,ezt a nevet jól jegyezd meg . -mondta magabiztosan .
-Hát te is az enyémet ,mert ha még egyszer ide jössz nem állok jót magamért . Kinek képzeled magad ,hogy így beszélj velem ? -tettem fel kisé mosolyogva a kérdést .
-Hidd el több vagyok, mint te valaha leszel. -csavargatta meg a száját .
Közelebb hajoltam ,hogy hallja amit mondok , és még hatásosabb legyen ami elhagyja a szám. Lekönyököltem a pultra .
-Akkor most jól nyisd ki a füled . Magas lóról lehet nagyot esni . Szóval szállj le a fellegekből és szedd össze magad ,mert felfog kopni az állad .
Sophia csavargatni kezdte a száját újra , majd  kiviharzott.
Kifújtam a bent tartott  levegőmet , majd Damianra néztem . A vérnyomásom az egekben . Ordítani tudtam volna . Láttam ,ahogy tesz egy lépést felém , s a szájával 'o' betűt formál.
-Deb tudnád folytatni?-suttogtam a barátnőmre nézve .
-Persze ,menj . -kerülte meg azonnal a pultot , én pedig távoztam az öltözőbe a táskámért és a vészkijárat felé siettem . Hallottam ahogy Damian a nevemet mondogatja de nem érdekelt . Kilöktem az ajtót , s magamba szívtam a meleg párás levegőt. Ki kellett szellőztetnem a fejem .Megint csalódnom kellett .Megbíztam benne ,de ő elmondta az első alkalommal az egyik titkom a barátnőjének . A fejembe újra és újra lejátszódott amit mondott Sophia . A telefonom kezdett csörögni ,de lenémítottam ,és vissza dugtam a farmer zsebembe . Nem akartam vele beszélni . Felültem a búvóhelyemre ,ahol kiszoktam szellőztetni a fejem ,majd úgy döntöttem elmegyek a szüleim sírjához . Vettem egy csodaszép sárga rózsa csokrot ami anyu kedvence volt és apunak pedig egy kékre festett rózsát. Szerettem ha rendben van a sír .
Szépen elhelyeztem egymás mellé a virágokat , majd leültem a sír elé ,s elmeséltem nekik , hogy mekkora kalamajkába kerültem .
-Bárcsak itt lennétek és leszidnátok,majd elmondanátok mi tévő legyek . -simítottam végig a márványon.
Mikor elkezdett sötét lenni úgy gondoltam ,hogy ideje mennem . Felálltam ,majd lesöpörtem magam , s mikor megfordultam ,hogy induljak elállt a szavam . A bátyám állt velem szemben . Remegett a kezében egy csokor virággal . Nem tudtam mit mondhatnék neki és szerintem ő pont ugyan így volt . Lenéztem magam elé , hogy ne törjön ki belőlem minden ki ami bennem van hosszú idő óta . A nagy magas kigyúrt bátyám vékony beesett arcú drogos lett . Hihetetlen ,hogy az embert ,hogy tönkre tudja tenni a függőség .
-Szia .-suttogta .
-Szia .-válaszoltam élettelenül.
-Nem gondoltam ,hogy itt leszel.-mutatta maga előtt a virágot . -Hoztam nekik friss virágot . -rázta meg kicsit a kezeibe a csokrot .
-Ezt én is mondhatnám . -indultam volna el .
-Jól nézel ki . -szólalt meg idegesen .
-Te szörnyen. -remegett meg a hangom, de próbáltam rá kontrázni.
-Tudom .Én...-kezdett volna bele .
-Két nap múlva férjhez megyek ,szeretném ha ott lennél ,de nem fűzök sok reményt hozzá. -hadartam el .
-Én vagyok az utolsó akit meghívsz? -sértődött be .
-Hívtalak .Kisípolsz.Kértem Annat ,hogyha lát szóljon ,hogy szeretnék veled beszélni ,de nem is kerestél meg .
-Nem !-ismerte be .
-Akkor ki szarta le megint a másikat ? -érveltem .
-Te is tudod mi az oka ennek .-vágta rá rögtön .
-Ezt nem a szüleink sírjánál fogom megvitatni veled . Ha akarsz akkor hívj fel ,tudod a számom . -azzal elsétáltam mellette . Remegett a gyomrom és a testem . Legszívesebben vissza mentem volna és magamhoz öleltem volna . Nem néztem vissza , mert tudtam ,hogyha megenyhülök megint én sérülök . Ő nem fogja azt mondani ,hogy hibázott . Mindig is engem fog hibáztatni mindenért. Sétáltam haza fele , de arra kanyarodtam amerre a lakásom volt . Üresen állt még mindig. Ennek nagyon örültem .  Elindultam haza . Már eléggé sötét volt ,de a klubba nem akartam bemenni ,azért,hogy faggatózzanak . Nem tudnék mit mondani . Remélni tudtam csak ,hogy Damian a klubban maradt és nem kell vele beszélgetnem most . Egyedül akartam lenni . A torkomban lévő gombócból tudtam , hogy az elfojtott  sírás kitörni készül.
A portásnak köszöntem kedvesen , majd beszálltam a liftbe .  Beütöttem a kódot ,majd kinyílt előttem az ajtó .
Levettem a cipőmet , majd a konyha felé sétáltam , volna ám szembe találtam magam Damiannal . Láttam ,hogy mondani akar valamit , ám én nem akartam meghallgatni.
-Hol voltál? Rengetegszer hívtalak . -dörmögte idegesen.
-Ha nem vettem fel valószínű nem akartam veled beszélni. -motyogtam még mindig mérgesen .
-Mia mi volt az a klubban?
-Na ezt én is kérdezhetném tőled Damian,de nincs kedvem ehhez most.
-Mia megbeszéltük ,hogy mindent megbeszélünk !-emlékeztetett.
-Most nem , piszok szar napom van Damian ,ma nem szeretnék beszélgetni , mert olyat mondok amit nem kellene , úgyhogy tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne . -nyitottam ki a hűtőt , hogy igyak valamit .
-Nem fogok úgy tenni . -dörmögte idegesen.-Mit mondott neked Sophia ?
-Miért nem kérdezed meg őt ? -fordultam a pult felé a kezembe a hideg limonádéval .
- Mert nem beszélek vele . -emelte fel a hangját kicsit .
-Miért kell hazudni? -néztem rá szúrós szemmel.
-Micsoda ?-csodálkozott .
-Szerintem ismersz annyira ,hogy tudd mit utálok a legjobban , szóval semmi kedvem most felesleges köröket futni . -néztem a két szemébe .-Felmegyek fürdeni .
-Mia ...- szólalt volna meg , de nem vártam meg . Elsétáltam mellette . Felmentem az emeletre , és egyenesen a fürdőbe mentem az alvós ruháimmal . Beálltam a zuhanyzóba ,vagy hagytam ,hogy a langyos víz lenyugtasson , és kissé kitisztuljon a fejem . Nem akartam vele veszekedni , de nagyon mérges voltam rá. Vizes hajjal kisétáltam a teraszra ,s az volt a tervem ,hogy kint megvárom amíg Damian elalszik.Egy kis idő után hallottam ahogy tesz vesz , majd becsukja az ajtót . Néztem a medencét , ahogyan a hold fénye kezd rajta tükröződni.
-Sajnálom Mia .-dörmögte mögöttem , ahogy sétált kifele .
-Mit ? -kérdeztem vissza .
-Sophia elvetette a sulykot,fogalmam sincs mi ütött belé .
-Féltékeny .
-Majd beszélek vele.
-Jó.-válaszoltam egyszerűen tömör válasszal.
-Mia tudom ,hogy nem akarsz beszélgetni , de szeretném ha ez működni köztünk,szeretném ,ha nem úgy feküdnénk le ,hogy haragszunk a másikra .
Felhorkantottam,majd ráemeltem a pillantások és láttam Damian arcán , hogy fogalma sincs arról mi a bajom .
-Beszélgetni szeretnél? Hát jó . Akkor kezdjük ott ,hogy nem ez az első ,hogy hülyének nézel. Aztán mikor megbízok benned , benned is csalódnom kellett , ez mellé jön az ,hogy két nap múlva hozzá kell mennem valakihez akit nem ismerek ,és ha ez mind nem lett volna elég majdnem egy év után találkoztam a bátyámmal , akire rá se lehet ismerni úgy szét anyagozta magát .-nyeltem egyet .-Szóval mikor azt mondtam ,hogy nem akarok beszélgetni akkor komolyan gondoltam .
-Miért csalódtál bennem? -tette a farmer zsebébe a kezeit .
-Damian ne folytassuk kérlek ,vagy tényleg megfogom bánni amit mondok .
-Mia ha már elkezdted , akkor fejezd is be .
-Legyen. Szerinted az ,hogy ott hagytak az oltárnál az mindenkire tartozik?
-Mi a fenéről beszélsz ?
-Rólad !Miért kellett elmondanod egy személyes dolgot a volt barátnődnek akivel te állítólag nem beszélsz?-emeltem fel kissé a hangom. -Magán ügy!
-Megmagyarázhatom ?
-Nem !Elegem van a sok szarból ami mindig más végett zúdul rám , és már alig kapok levegőt . Fuldoklok  és nem tudom mit tehetnék ez ellen . -kezdett patakokban folyni a könnyem . -Nem érdekel Sophia , és nem érdekel mi van köztetek , de soha többet nem hagyom ,hogy bárki megalázzon . A következőnél leléptem és úgy oldjátok meg együtt ahogy akarjátok.
-Értem!Nem fog ilyen előfordulni. -dörzsölte meg a homlokát idegesen.
     Bólintottam ,s törölgetni kezdtem a könnyeim .A bennem lévő feszültség robbant ki. Damian arca megenyhült . Kivette a zsebeiből a kezeit , majd leült mellém ,s engem figyelt.Éreztem ,ahogy hezitál ,nem tudta mit tehetne.