Az Élet nevű játék (Befejezett)

32. Én...

Reggel a telefonom csengőhangja ébresztett. Will még mindig ott feküdt mellettem, ami miatt elmosolyodtam. Az éjjeliszekrényemről lehalászva  a telefonomat, meg sem néztem ki hív csak felvettem.

- Haló? - szóltam bele, rekedtes hangon.

- Rebekah, drágám. - Szólt a telefonba Will édesanyja. Mindig is nagyon szerettem a szüleit, nagyon közvetlenebb és kedvesek. Az apám ellentétei.

- Ó, übv Mrs.Kinend. Baj van? Miben segíthetek? - Kezdtem aggódni mert igaz, hogy jó viszonyt ápolok velük, de nem szoktunk csak így beszélgetni.

- Ami azt illeti, van egy kis problémánk. - Összehúztam a szememet, és kimásztam az ágyból, mire Will mordult egyet. Feláltam és idegesen kezdtem járkálni a szobában. - Apáddal összevesztünk, és úgy döntött, hogy kiszál a cégből, viszont ebben a cégben édesanyád is benne volt így szeretnénk, hogy továbbra is legyen nektek is részetek benne. Szóval arra gondoltunk, hogy mi lenne ha te vennéd át, mert tudjuk hogy Alex orvosin van.

- Ömm, elsősorban köszönöm, hogy gondoltatok rám, de nekem van már egy cégem, és rengeteg így is a munkám szóval sajnálom, de ezt nem fogadhatom el. - mondtam ki egy szuszra. Most már az ágyamon fekvő Will is érdeklődve figyelt, és támadt egy ötletem, bár lehet meg fog utalni érte, de ez lenne számára is a legjobb. - És mi lenne ha Will venné át a részünket? - A fiú morcosan pillantott felém, de nem foglalkoztam vele. - Mármint engem nem zavarna, ha ő is benne lenne ebben, sőt.

- Drágám, egy zseni vagy. És köszönöm szépen. - Ujjongott Mrs.Kinend. - Majd beszélek vele, de akkor is mihamarabb el kéne utaznotok ide, hogy akkor aláírjátok a papírokat.

- Rendben. Úgy lesz. - Bólintottam, bár ezt ő nem láthatta. Will egyre türelmetlenebbnek tűnt így úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem vele. - Neharagudj, de most le kell raknom, majd még beszélünk. - azzal elköszöntem és leraktam, majd pedig Will felé forultam.

- Nekem nem kell, az a cég. - mondta ki duzzogva, mint egy 5 éves.

- Szívesen, csak elintéztem, hogy egy nagyon jól mennő cég pottyanjon az ölébe, de akkor bocs ezért is. - huppntam le az ágyra. - Elinteztem neked, hogy majd a gyekedet és a feleségedet, a legnagyobb luxus körülmények között tudd majd tudni, de bocs ezért is. - Forgattam a szemem. Ez a hála? Így ís ráhagyták volna azt a céget, csak most már egy kicsivel hamarabb kapja meg. Más ölne egy ilyen lehetőségért.

- Így is keresek elég pénzt, hogy téged és a gyermekünket, a legnagyobb luxus között tudjalak. - Vigyotodott el kaceren. Nekem viszont nem lett jó kedvem ettől a mondtattól. Nem a mondat első felével volt bajom, bár az is fura volt, a másodikkal, a gyerekkel.
A jó kedven eltűnt, és ezt ő is észrevette. - Héj, mi a baj? - Űlt fel, hogy a szemembe tudjon nézni. - Beka, mi a baj? - Tette fel újra a kezdést, mintha nem hallottam volna elsőre. A paplant kezdem pásztázni. Azon gondolkozom, hogy őszinte legyek-e vagy sem.

- Én... - A hangom elcsuklik, a sírás kerülget. - Nem tudok teherbe esni. Az orvosok szerint minimális az esélye hogy valaha is terhes legyek. - mondtam el az igazat, miközben felnéztem a szemébe, s letöröltem az imént kicsirdult könnycseppemet. Will szomorúan nézett rám majd a kezét az enyémre rakta és bíztatóan megszórította azt.

- Semmi baj. Ettől még ugyan olyan ember vagy, nem vagy kevesebb. - Engedett el egy bíztató mosolyt, amitől nekem is jobb kedvem lett. Miért lát a fejembe? Olyan mintha folyton tudná mi jár a fejemben. - Van egy őrült ötletem. - csillant fel a szeme. - Benne vagy?

- Azt hiszem igen. - bólintottam félve.

- Király. Akkor kezdjünk csomagolni mert, ma elutazunk Los Angelesbe aláírás a papírokat, onnan pedig Monacóba repülünk, hogy megnézzük a nagydíjat. - Vigyorgott. Igazából nem volt ellenem a dolog szóval nem ellenkeztem. Elviszem a laptopomat, és onnantól igazából mindegy hogy itt vagy ott dolgozok. 

Két órával később már a reptéren száltunk ki a kocsiból és sétáltunk a magángép felé.

- Csodaszép ez a gép. - Ámultam mikor felszáltunk rá.

- Köszönöm. - Bólintott mosolyogva. - Egy éve vettem. - Világosított fel mikor helytefigalaltam ez egyik székben.

- Ha nem baj, és nem zavar akkor nekem lenne körülbelül egy órányi munkám, szóval, bocsi a telefonálgatasért majd. - Húztam el a számát miközben az ölembe raktam a laptomom.

- Ugyan, semmi baj. - Legyintett.