Az Élet nevű játék (Befejezett)

10. Nem oké.

- Oké, szóval vázolom a tervet. - jeletette ki Emma miközben a szupermárketben toltam a kocsit és éppen egy zacskó gumicukrot vettem le a polcról. - Jól figyelj mert csak egyszer mondom el. Tehát...

- Úristen! Az ott Rebekah Tixatle! - Visított fel két lány. Akik odarohantak hozzám. Enyhén szólva meglepett, ez a váratlan reakció tőlük, de örültem is. - Csinálhatunk egy szelfit? - Kérdezte az egyikük csillogó szemekkel.

- Természetesen. - Mosolyodtam el, majd oda áltam melléjük egy kép erejéig.

- Köszönjük. Te vagy a legjobb. Imádjuk a zenéteket. - folytata a másik.

- Ezt örömmel hallom. - Vigyorogtam mit a vadalma majd elsiettek. Visszafordultam Emma pedig olyan "ez most komoly" pillantásokat lövelt felém. - Mi van?

- Minegy. - Legyintett lemondóan. - szóval mi lenne ha, lelepleznénk Cora-t, mivel Apu nem valószínű, hogy csak úgy szakít vele ha azt mondjuk nem szimpi.

- És ezt mégis hogy akarod elérni?

- Na látod pontosan ezért vagy te itt, hogy ezt kitaláld. - mosolyodott el önelégülten.

- Kösz... mintha nem lenne elég dolgom. - Forgattam meg a szemeimet.

- Milyen dolgod? - nevetett fel gúnyosan. - óh hát persze. A szerelmes tipródásod Will kedveseddel sok időt elvesz.

- Nem vagyok szerelmes Will-be! És nem tipródok. Úgyhogy légyszíves ne mondogasd ezt mert a végén még valaki elhiszi.

- Aha. Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt elhiszem.

- Nem komolyan. Will és én barátok vagyunk, és ez kissé bonyolult. A legjobb barátnőmmel járt és ha akarnék sem jöhetnék össze vele éppen ez miatt, de szerencsére nem akarok! - tettem gyorsan hozzá. Emma csak egy szemforgatással nyugtázta a monológomat majd elindultunk a pénztárhoz.

- Mondj amit akarsz, de amikor majd az esküvőtöket szervezem a képekben nevetek és azt fogom mondani, hogy "én megmondtam". - kezdtünk el kipakolni a szalagra. Nem szóltam semmit csak pakoltam tovább. - Egyébként apu mikor szándékszik újra nyakába venni a világot...

- Elesején este. Szilveszterre még Will szülei rendeznek valami partit, és hivatalosak vágytunk rá ezért csak utána. 

- Pazar. Matt is akkor tart bulit. És volt is rá partnerem.

- Akkor kénytelen leszel lemondani, drága testvérem. Mert apa kitér a hitéből ha inkább arra mész el.

December 31. Péntek 18:32

A karácsony egész jól telet, igazából semmi említésre méltó nem történt. Habár Owen egy perverz állat, az anyja pedig teljes mértékben az apánkon lóg.
Most éppen indulunk át Will-ékhez, és állítólag valami elég puccos parti lesz szóval jól ki kellet öltözni. Az én választásom egy fekete spagettipántos ruhára esett, kicsit kicágottnak éreztem, de Olivia megnyugtatott hogy pont jó.

Két kocsival mentünk, és lestoppoltam Alex autójában az anyós ülést míg a többiek mentek apuval. Igaz ugyan, hogy Willék alig két útcányira laknak tőlünk.
Amint megérkeztünk a bátyám ki pattant mellőlem, s lepacsizott Will-el, majd az említett felém indul kinyitotta az ajtómat és kezetnyújtott.

- Hölgyem. - Vigyorgott. Mire megfogtam a kezét és kiszáltam a kocsiból.

- Ejha, micsoda úriember. - Mosolyogtam. Besetáltunk a házba ami teleis tele volt gazdagabbnál gazdagabb emberekkel. Valahol még a francia miniszterelnököt is láttam, de ott volt Mr. Bolkin is. Szinte mindenki tartott a kezében egy üveg pezsgőt és nagyon úgy tűnt, hogy ránk vártak, mert amint beleptünk a mi kezünkbe is belenyomtak egy-egy poharat. Majd apu megkocogtatta a poharát egy késsel mire mindenki felé fordult.

- Jó estét! - kezdte. -  Engem ért a megtiszteltetés, hogy megnyissam a ma esti partit, és ennek örömére szeretném bejelenteni, hogy Cora és én hamarosan egybekelünk, ígyhát ezúton mindenkit meghívunk az esküvőnkre. - Az állam hatalmasat koppanta földön. Emmával sötét pillantásokat váltottunk. Majd fogtam magam és a tömegen átverekedve elindultam a lépcsőn fel az emeletre. - Beka, kicsim...  halottam apa ilyedt szavait, miközben elindult utánam. Eközben felértem az emeletre, de sajnos nem voltam elég gyors és apu is utolért. - Kincsem mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Hogy mi a baj? - néztem a szemébe hitetlenkedve. - Apa az a nő a nővérem lehetne! - Akadtam ki majd franciálul kezdtem tombolni -  C'est incroyable. Comment peut-il faire une chose pareille, il a oublié sa mère ? Et vous ne nous demandez même pas, que dirions-nous ? Quel genre de père est-ce ? Il apparaîtra presque de nulle part et annoncera qu'il se marie comme un coup de tonnerre... 

- Kicsim, kicsim, kicsim... - állított le. - Mi...mi, mi ez az egész és egyáltalán honnan tudsz franciául? Mikor tanultál meg? - Erre a kérdésre lesütöttem a szemem.

- Na látod... itt a probléma, hogy még ezt sem tudod rólam... - már a sírás határán áltam. - Mikor anya is veled volt minden nap beszéltünk, most meg jó ha heti egyszer beszélünk. - fakadtam ki. - Mi történt? Máris elfelejtetted? Vagy azt hiszed, hogy csak neked fáj az elvesztése? Aztán hazajösz egy hónap után és közlöd, hogy elveszel egy olyan nőt aki a nővérem lehetne! Meg sem kerdezted, hogy ki a véleménxünk róla! Ez így nem oké. Önző vagy! Sgy merhetetlenül ostaba és önző ember vagy! - hagytam faképnél, majd berontortam Zoe szobájába. Becsaptam az ajtót majd nekidőltem annak, s lerogytam a földre. A barátnőm az ágyán feküdt és olvasot mikor meglátott, s rögtön eldobta a  könyvet.

- Beka. Mi az? Mi történt? - guggolt le elém. Mit volt mit tenni elmeséltem neki az egészet. Jól kidühöngtem magam. Közben pedig áttelepedtem a fotelbe Zoe pedig az ágyara. Úgy érzem dühvel leplezem a csalódottságomat, de inkább ez mint, hogy most itt elsírjam magam. Szegény lány sem tudott erre sok mindent mondani. - Fhú, de felhúztam most ezen magam. Kérlek tereld el a figyelmemet. Mesélj valamit. Miért vagy itt, hogy-hogy nem vagy a partin?

- Büntibe vagyok. - vonta meg a vállait. Az érdeklődő arcom láttán folytatta. - Közöltem anyuékal, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen puccos suliba járni és kiakadtak, hogy a kislányukból nem lesz úrihölgy... - Húzta el a száját. Kopogásra kaptuk fel a fejünket, majd a számomra legnemkívánatosabb személy dugta be a fejét az ajtón.

- Halihó. Beszélhetnénk? - Kérdezte Cora.