Az Élet nevű játék (Befejezett)

30. Ezért szakítottunk?

- Szóval, az fix hogy én most innen nem költözök sehová egy ideig, neked pedig hotel szobád van, úgyhogy aludhatsz a vendégszobában. - mondtam miközben megmutatása neki a helységet.

- Az ügyvédeket meg elintezem én. - bólintott. - Alá kell írnunk a titoktartást. Egy este nem teheti tönkre a karrierjeinket.

- Remek. - Sétáltunk be a konyhába. - Viszont van még egy kisebb gondunk. - ültem le a sziget melletti bárszékre miközben a fiú megtámaszkodott a sziget másik oldalán. - Alex. - Erre ő is elhuzta a száját.

- Ma legalább hatszor hívott, de nem mertem még visszahívni.

- Semmiféleképpen nem tudhatja meg az igazat, nem tud titkot tartani. Mindet kikotyog. - valottam be.

- Tényleg?

- Uhum. - Bólintottam. - Mindent titkot elmosódott rólad nekem mikor még csak 12 éves voltam.

- Nemmmmm.... - Hitetelenkedett. - Azt is, hogy mikor veszetettem el? - nézett rám lesujtottan.

- Igen, még Emma is tudja. - Valottam be. - A lényeg, hogy kikotyogná. - próbáltam gyorsan lezárni ezt a témát.

- Meg fog ölni minket, vagyis inkább engem. - Sütötte le a szemét.

- Miből gondolod ezt? - döntöttem enyhén jobbra a fejem. Will nagyot sóhajtott. Túl nagyot. Tudtam hogy van valami amiről eddig még nem beszélt.

- Négy évvel ezelött aznap hajnalba mikor kimentem a szobádból összefutottam Alexel. - Mi? Ez új infó.

- Aznap elötti éjjel... mielőtt szakítottunk? - értetelenkedtem. Bólintott.

4 évvel korábban:

Az éjszaka leple alatt indultam meg lefelé a lépcsőn. Csend uralta az egész házat. Csak a lépcső nyikorgásainak a zaját lehetetett hallani mikor ráérkezett a talpam. Majd hirtelen felkapcsolódott a lámpa a hátam mögött.

- Tesó, komolyan meghúztad a húgomat? - kérdezete a hátam mögött Alex, mikor pontosan jól tudta a választ, megfordultam és a szemébe néztem. - Komolyan? Egyetlen lány volt ezen a kib@szott világon akit békén kellett volna hagynod, csak egyetlen egy. Erre te mégis a hátam mögött összefekszel Rebekah-val. Ha ennyire össze akasz jönni az egyik testvéremmdl akkor legalább Emmát fektetetted volna meg, nem Beka-t. Ő nem érdemli ezt. Jobbat érdemel. - Lejjebb lépett vagy két lépcsőfokot, a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítva meg. - Mond csak, szerelmes vagy belé? - furcsán ütött a kérdés, mert belül tudtam hogy igen, de képtelen vagyok kimondani.

- Nem. - Lesütöttem a szemem. Alex idegesen ingatja neg a fejét.

- És legalább tervezed hogy belészeress? - Ideges volt, nagyon. Sőt, még soha életemben nem láttam ilyennek. A hangjából sütött a csalódottság és az idegesség.

- Nem. - liar.

- Hagyd őt békén. Jobb lesz neki nélküled és ezt te is tudod. - Nem szóltam semmi csak hatatfordítottam neki és kisetáltam volna a házból ha nem szól utánam. - Ő vagy én? - Tette fel a kérdést.

- Mi? - pillantottam rá hitetlenkedve.

- Hallhattad. Ő vagy én? - Ismetelte meg. - Szakíts vele, ezzel megtartva a barátságunkat vagy játszadozz tovább a szívével amikor mind tudjuk, hogy sosem lesz közös jövőtök, és veszíts el mindent. - Nem hittem a fülemnek. Hogy hozhat ilyen helyzetbe? Miért csinálja ezt? Nem tudok választani mégis képtelen vagyok.

- Ez történt. Reggel pedig már tudod a történeteket. - fejezte be Will a történetet. Megdöbbentett amit mondott. - Kérlek mondj valamit mert ez kezd kissé kellemetlen lenni.

- Jézusom.... - Döbbenten néztem rá. - Tehát, az egész szakításunk emiatt a beszélgetés miatt történt? Ne merj hazudni, ebbe ne.

- Igen, ez miatt történt. - bólintott komolyan. - De nem hibáztatom Alex-et, valószínűleg én is így reagálnék ha megtörtenne ugyan ez a sztori Zoe-val. Alex ismer engem, tudja milyen voltam, csak téged próbált óvni, ezért nem hibaztathatjuk.

- De igen, és fogom is. - Pattantam fel a székemből, de azzal nem számoltam, hogy Will is elém fog lépni.

- Ne gyerekeskedj. - Nézett a szemembe. - Ez már 4 éve történt. Az rengeteg idő. Lépjünk túl rajta.

- Én nem tudok csak úgy tovább lépni a dolgokon.

- Tudom.

- Úristen. - Vigyorogtam el miközben megvilágosodtam. - Atya Úristen... az élet olyan költői. Ez maga a tökély, és egyben a csodálatos karma is Alex számára. Mindenki úgy tudja hogy elvagyunk jegyezve, szóval ő is. 4 éve rávett hogy szakítsunk, de ezzel még ő sem számolt. - vigyorodtam el.

- Héj, Beka. Ne legy ilyen bosszúszomjas. Való igaz tényleg jól kijött ez most, de akkor se.

- Jó jó persze. - legyintettem.
A nap további részében segítettem, Will-nek előzni a cuccait a hotelszobajából, majd hagytam hogy berendezkedjen, miközben én még az iridámban végeztem a papirmunkákat. Estére körülbelül egy két lábon járó hullához hasonlítottam leginkább, így lefeküdtem aludni.