Az Élet nevű játék (Befejezett)

5. Volt egyszer egy ötlet

Mikor hazaérve nyitottam volna a bejárati ajtót, arra lettem figyelmes, hogy zene szó hallatszik ki a pajtából. Ígyhát a tervem változott és nem a házba befelé igyekeztem, hanem a stúdió szerüségünkbe.

- És egy, két, há, négy! - Halottam Paul hangját miközben összeütögette a dobverőket, és újra megszólaltak az elektromos gitárok.

- Sziasztok. - lépem be. Hirtelen mindenki rámnézett és abbahagyták a zenélést.

- Csövi. - intettek. - Jösz játszani? - Kérdezte Alex. - Megtalaltuk a dalt, holnap elő is tudjuk adni, de gyorsabb lenne ha te is beálnál, Will nem bírja egyedül az éneklést.

- Alap, hogy jövök. - dobtam le a táskámat az egyik fotelbe. - Hol tartunk?

- A refrénnél. - Szólalt meg Paul. Lefotóztam a szöveget és már indultam is a mikrofonomhoz. - Akkor kezdjük. Egy, két, há, négy, - Ütötte össze újra a dobverőit és újból felcsendült a zeneszó. Fenomenális érzés volt újra énekelni. Mintha újra életre kelt volna a testem, mintha szomjazná az éneklést.

[...]

- Mindenki megvan? - Fordult hárta Paul a kormány mögül és kérdőn nézett a bátyámra és rám, majd visszafordult a volánhoz nyugtázva, hogy mind a négyen bent vagyunk a kocsiba.

- Nem álhatnánk meg egy Mekiben? - Kérdtezet Will. - Éhes vagyok.

- Nem! - Vágta rá a sofőr. - Ez a nagy lehetőségünk, hogy berobbnajunk. Nem késhetünk el! Ez a mi nagy napunk. Tudjátok hány világsztárt menedzsel Mr. Bolkin, és most minket vár. Értitek? Minket!

- Azt vágjuk, hisz tudod egy banda vagyunk, és egész életünkben róla álmodunk. - Szólt Alex. Kis idő és hatalmas kapkodás után de végre beestünk a stúdióba.

- Srácok. - Jött felénk hatalmas mosollyal az arcán Mr. Bolkin. - Nagyon örülök, hogy végre találkozunk. - fogott velünk kezet. - Már régen is nagyon csodáltam a bandatokat, de most végre megismerhetlek titeket.

- Köszönjük ez a fantasztikus lehetőséget. - mondtam a férfinak mikor kezetfogott velem.

- Ugyan Rebekah, számomra a megtiszteltetés. - Mosolygott rám kedvesen. - Ha kész vagytok csak szóljatok és el is kezdenénk a felvételt. - nézett végig mosolyogva a bandán.

- Már készen születtünk. Zúzhatunk. - Kiáltott fel Paul.

- Ez esetben kövessetek. - Így is tettünk. Mr. Bolkin bevitt minket egy tényleg álombaillően szép stúdióba, ahol már ott volt egy húszas éveiben járó nő is, valószínűleg ő a hangmérnök. - Szia Kate. Ők itt tudod az a banda akikről meséltem.

- Sziasztok. Kate. - Fogott velünk kezet. - Már sokat halottam rólatok.

- Részünkről az öröm. - mondta mindannyiunk nevében Alex.

- Erre tessék. - Mutatott egy hangszigetelt szoba felé a hölgy, amin egy ablak volt az elött pedig egy asztal telis tele mindenféle kütyüvel. Odabent Pault már várta egy dob, engem és Willt pedig egy-egy mikrofon az énekléshez. Alex és Will hozták a gitarjaikat, mert ragaszkodtak hozzá, hogy a sajátjukat használják, majd bedugtuk a kábeleket, és kintről megszólalt Kate aki leült az asztalhoz a székére pedig Mr.Bolkin támaszkodott. - Akkor kezdjük. Három. Kettő. Egy.... - És újra megszólalat anyu dala. Leírhatatlan volt. Ahogy zeneltünk, az öszhang, az egész tudat, hogy a saját zenénket vesszük fel egyszerűen csodálatos volt. Az a csapat akik idő közben bejöttek és mind azon voltak, hogy minél jobb minőségű legyen a zenénk.... áááá imádom. Olyan csodás volt.

- Whatever happens even when everyithing goes down I'ma stand tall I'ma stand tall. - Fejeztük be a dalt.

- És ennyi. - Jött kintről Kate kialtása, a bentlévők pedig elkezdtek tapsolni, még Mr.Bolkin is. Mosolyogva néztünk össze a fiúkkal, majd megöleltük egymást.

- Megcsináltuk! - Kiáltottam boldogan mikor elvaltunk egymástól.

- El sem hiszem. - Hülledezett Will. - Tényleg összehoztuk. - Nevetett fel hitetlenűl.

- Figyeljétek meg, - Vigyorgott Alex is. - a zenénk zúzni fog.

- Ez mindent meg fog változtatni. Egy csomó pénzem lesz és a csajok csak úgy bomlani fognak utánam. - Áradozott Paul. 

- Tesó... - Tette Alex az egyik kezét Paul vállára. - már most is bomlanak utánunk a csajok.

- Jó de most már nem csak a suliban leszünk menők, hanem mindenhol. - Áradozott tovább a dobos.

- Srácok. - nyitotta ki az üvegajtót Mr.Bolkin. - Egy bandanevett kaphatunk? - A fiúk mind rámnéztek mire én összeszedtem magam és kimondtam.

- Legalább 99%

- Király. Holnap már kint is lesz a számotok. HOPE a Legalább 99%-tól. Nagyon jók voltatok. - dícsért meg minket.

- Akkor mostmár végre reggelizhetek? - mosolygott kajlán Will mire csak mosolyogva meglöktem a vállát.