Az Élet nevű játék (Befejezett)

2. Mosolyogj amíg lehet

Reggel arra ébredtem, hogy valaki hív videó hívàsban. Nagy nehezen kimásztm az ágyból és megnéztem ki az. Olivia volt így hát felvettem.

- Komolyan? 6 óra van. Nem érhetne rá? - Kérdeztem majd megdörzsöltem a szemem.

- Boldog szülinapot! És nem, nem ér rá. - Mosolygott a kamerában.

- Kösz. Majd a suliban beszélünk most felöltözök ha nem baj.

- Nem baj. Menj nyugodtan. - Bíztatott és lerakta. Kimásztam az ágyból és elkezdtem keresni valami ruhát.

Utána pedig lementem reggelizni. Alex már lent volt és próbált valami ehető kaját össze rakni. Sosem volt valami nagy konyhatünder, ahogy én sem. Persze ilyen egyszerűbb kajákat meg tudok csinálni, de itt kifulladt a konyhai tudásom.

- Jó reggelt. - Köszöntem neki amikor leértem a lépcsőn.

- Jó reggelt. Boldog szülinapot. Pirítóst? - Tartott felém egy tányér odaégetett pirítóst, vagy valami olyasmit.

- Kösz nem. Nem sokára indulhatunk szerintem.

- Oké. - Mondta és leült az asztalhoz enni.

[...]

A suli egész jól telt. Páran felköszöntöttek. Leginkább, Olivia baratai. Kettőnk közül mindig ő volt a népszerűbb. A fiúk mindig őt valasztották, aminek örültem részben, mert fontos nekem a boldogsága, csak kicsit rosz erzés mikor az első szerelmed is a legjobb baratodat választja helyetted. De nem baj mert igazából nem is annak örülök, hogy felköszöntöttek hanem inkább annak, hogy emlékeztek rá. 15:00 körül értem haza.

- Szia. - Köszönt Alex - Nézd csak. Ezt apa küldi neked. - És a kezembe nyomott egy díszes tasakot. A tasakban egy csomó ruha volt és egy könyv, egészen pontosan a Minden minden című könyv. Filmben már látam, de minden képpen el akartam olvasni is. - És ez pedig tőlem. - Majd a kezembe nyomott egy becsomagolt dobozt. Leültem a kanapéra és elkezdtem bontogatni.
Egy vadonatúj fejhallgató volt benne. Folyton zenét hallgatok. Ez az én menedékem.

- Köszi, köszi, köszi. - öleltemmeg a bátyámat.

- Nincs mit. - Mosolygott rám amikor elengedtem.- Sajnos most mennem kell. Will már elindult edzésre és nem akarok elkésni. - Köszönt el a bátyám és kilépett az ajtón. Miután elment, felmentem a szobámba, megcsináltam a házimat, utána pedig lementem a medencéhez azzal a céllal, hogy öntök klórt a medencébe. Na igen, apa nem szeret fizetni semmiért, szóval valakinek ezt is meg kell csinálnia. Nem mintha olyan nagy munka lenne. Miután ezzel megvoltam felmentem a szobámba sorozatokat nézni.

[...]

Ajtó csapódásra lettem figyelmes. Lerohantam a lépcsőn és Alex-et véltem meglátni. Fura, hogy egyedül jött, áltamlában mindig jön vele Will.

- Will? - Kérdeztem.

- Felveszi a húgát, és jön. - Válaszolt egyszerűen. Will húga Zoe egy bentlakásos suliba jár. Nem szokott csak úgy hazajönni éppen emiatt, ezért most kíváncsi vagyok miért jön. Remélem nincs semmi baj.

- De ugye nincs semmi baj? - Mentem be a bátyám után a nappaliba.

- Hát... Zoe-t nagyon úgy tűnik, hogy kirúgják. De majd elmondják ők. - Válaszolt egy nagy súhaj kíséretében. Ismét ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, de ezúttal két hang üttötet meg a fülünket. Egyik Emmáé volt, a másik meg valami fiúé. Mikor beléptek Emma hatalmas vigyorral kísérte maga mellett a srácot.

- Sziasztok. - Köszönt. - Ő itt az új barátom Simon. - Mutatta be a kissé megszeppent fiút.

- Cső. - Válaszolt Alex.

- Szia. - jött tőlem is a válazs. Nem szimpi ez a gyerek. Tuti, hogy csak AZT akarja, és ezt Alex is látja.

- Örülök a találkozásnak. - Mondta mit sem sejtően. Szegény nem ismer még minket.

- Tényleg? - kérdeztem

- Ja tényleg? - Jött a bátyánktól is a kérdés.

- Ummm - Húzta a száját Simon.

- Srácok, megígértétek, hogy nem csináljatok ezt. - Nézett ránk szúrósan Emma. Vegülis ő pedig azt ígérte meg egy hónapja, hogy nem nyúlja le a ruháimat, erre tessék.

- Iskolába jársz még Spencer? - Kérdezte a bátyánk mit sem törődve Emmával.

- Ó igazából Simon. - Javította ki a fiú.

- Válaszolj a kérdésre Sebastian. - Mosolyodtam el. Szegény, már kezdem sajnálni.

- Uhhmm igazából kereskedek kereskedőknél. - Mondta teljesen zavartan.

- Á szóval már saját kezűleg dolgozol. - Mérte végig Alex a helyzetet.

- Igen.

- Tudod ki más szeret saját kezűleg dolgozni? - Kérdeztem.

- Ömm nem... - Valotta be.

- Ted Bundy. - Vágtam rá. Alex pedig egyetértően bólogatott. Szegény srác. Totál szét szívattjuk. - Szeretsz embereket kinyirni?

- Úristen! - Fogta a fejét Emma.

- Nem nem nem! - Válaszolt gyorsan Simon.

- Volt már ez elött barátnőd Steven? - Szólt be ismét Alex.

- Még mindig nem ez a nevem. - Mondt lemondóan a fiú, és szerintem elengetde ezt a dolgot. Aztán észbe kapott és gyorsan valaszolt. - Igen volt egy barátnőm.

- És miért szakított veled Scott? - Kérdeztem. Belül szakadtam a röhögéstől, de még mindig folytattam.

- Honnan tudja, hogy szakított velem? - Fordult Emma felé.

- Haló látod ezt? - lengettem meg egy konyharuhát.

- A lányok mindent tudnak. - Suttogta a bátyám. Emma csak megforgatta a szemét. - Szeretsz sportolni Samuel? - Kérdezte mostmár rendes hangerővel.

- Igen. - Vakarta meg kellemetlenül a tarkóját.

- Ó oké akkor biztos nem ilyedsz meg egy kis szkandertől. - Raktam le a kezem az asztalra szkanderálásba jelezve, hogy jöjjön.

- Jaj nem kell, el vagyok így is.

- Szóval azt hiszed, hogy túl jó vagy hozzám csak mert lány vagyok? - Tettem a meglepettet.

- Nem, dehogy! - Próbálta menteni a menthetetlent.

- Ez nagyon szemét. - értett egyet a bátyám velem.

- Emma ez a srác azt hiszi jobb nálam! - Néztem rá. Szegény úgy égett a pofaja miattunk. - Gyerünk csináljuk! - Raktam vissza a kezem az asztalra.

- Hajrá! - Szólt Alex.

- Mutasd meg mitt tudsz.

- Tudjátok mit? Nekem mennem kell. - Mondta nekünk, majd Emmához fordult. - Mennem kell. Szóval... - Azzal már ki is menekült. Emma próbálta marasztalni, de sikertelenül. Mi csak bólogattunk visszatartva a nevetést. Emma ideges pillantásokat vetettem felénk. Fél perc bólogatott után Alex megszólalt.

- Kedvelem.

- Pontosan! Tökéletes ez a srác. - Értettem egyett.

- Mostmár hagyjuk, hogy vele lógj.

- Igen! Stamp pártiak vagyunk. - Mondtam.

- A neve Simon! - Mondta idegesen Emma. - Idi*ták. - Majd felbaktatott a szobajába, belőlünk pedig kitört a nevetés.