Az Élet nevű játék (Befejezett)

21. Imádlak

Pár másodpercig csak némán áltunk és hagytuk, hogy a homlokunk összeérjen, majd pár centire eltávolodtunk egymástól. A szemét az enyémbefúrta, beleharapram az alsó ajkamba, mire elmosolyodott és újra a számak esett. Tudtam, hogy bárki megláthat és a törtenelem megismetli önnmagát, és ezt már nem tudnánk kimagyarázni, de nem érdekelt. A mának akarok élni, és nem a holnap problémáival foglalkozni, így amint tudtam visszacsókoltam.
A levegő hiánya miatt kénytelenek voltunk elvalni egymástól.
Pár másodpercig egy szó sem jött ki a számon, nem tudom mit kéne most mondanom. A csendet végül ő törte meg.

- Sajnálom, ha nem akarod... akkor nem muszáj... - Lépett egyett hátrébb tőlem, de közelebb léptem hozzá és az arcát a két kezem közé fogtam, és a szemébe néztem.

- Semmit sem akartam még annyira mint ezt. - Mondtam azzal újra megcsókoltam. Majd mikor újra elváltunk egymástól kénytelen voltam a felhők közül visszaesni a földre.

- Szeret... - Kezdi el mondani, de mintha valami visszatartaná. - Szeretnélek megcsókolni.

- Mi állít meg? - Kérdem. Őszintén kissé csalódtam amiért nem mondta ki azt a bizonyos szót, de már az is hatalmas dolog, hogy meg akar csókolni. Fhú hány lány lenne most a helyemben...

- A bátyád össze fog verni. - Nevet fel keserűen.

- És he nem tudna róla? - Teszem fel azt a bizonyos kérdést. Will rosszalóan néz rám. Ő is tudja, hogy ez a titok nem fog sokáig működni, a mi helyzetünkben.

- Rebekah, ha ebbe belevágunk tudnom kell... - Néz rám komolyan mire én is elkomolyodok. - Szeretsz engem? - A szeme reményteli remélem ő is hasonlóan érez irántam mint én iránta. Megcsókolom, lágyan és óvatosan.

- Mindennél jobban. - Suttogom miközben alig pár milliméter választja el az ajkainkat. Erre hitetlenül elmosolyodik, majd újra megcsókol.

- Szeretlek Rebekah Tixatle. - Suttogja.

- Én is szeretlek Will Kinend.

Június 2. Csütörtök 07:18

A ma reggelemet elég korán kezdtem. Már 6 órákkor kipattant a szemem. Az éjjel alig aludtam. Csak Will-re tudtam gondolni és a tegnap estére. A túl sok gondolatom hatására reggel elmentem futni egyet, ami nagyon jól esett. A többiek még alszanak, de én már a hatalmas fehér konyhában készítem a reggeli szendvicsemet, mikor egy váratlan vendégem érkezett.

- Jóreggelt. - mosolyodtam mikor belépett a helysegbe.

- Viszont. - Dörzsölt meg a szemét a fiú. Majd mellém lép és egy puszit nyom az arcomra amitől kiráz a hideg, amit ő is észrevett mire csak elvigyorodott. Szerintem élvezi, hogy ilyen hatással van rám.

- Ez nagyon édes, de nem félsz, hogy meglátnak? - Kérdeztem, és beleharaptam a kajkamba.

- Nem. - Vonta meg a vállait, mire érdeklődve néztem rá. - Alex alszik, Chleo és Zoe pedig alapból ezért szurkoltak. - A mondat második fele miatt csak elmosolyodtam.

- Kérsz szenyát? Mert akkor csinálok még.

- Nem kell köszi. - Mosolyodott el, és leült a pult elötti bárszékek egyikére. Pár perc múlva Chleo kissé kapkodva és feszülten lépett be a helységbe.

- Baj van? - Kérdeztem mikor láttam, hogy a kapkodasában mindjárt tönkreteszi a kávéfőzőt.

- A modellünk lebetegedett és ma még le kellett volna fotóznunk néhány ruhát mert holnapra készen kell lennünk ezzel a kolekcioval, de ugyen nincsen modellünk, és az ügynökségek pedig nemtudnak ilyen gyorsan küldeni egy lányt... - Sóhajtott feszülten, majd felcsillant a szeme, és rám mutatott. - Te...

- Én mi? - Néztem rá zavarodottan.

- Rebekah, mond csak lenne kedved esküvői ruhákban pózolni? - A szeme tele volt reménnyel. - Kérlekszépen, te vagy az utolsó reményem. - könyörgött, mire sohajtottam.

- Jó, de csak ma. - adtam be a derekamat. Chleo esküvői ruhákat tervez, és kezd egész híres lenni. Pár hete az egyik darabját megevette egy hercegnő, vagyis már hercegné.

- Imádlak. - ölelt meg izgatottan. - Csipkedd magad, a hajadat és a sminkedet majd ott megcsináljuk azzal nem kell foglalkoznod.

- Ja jó, akkor viszont szerintem kész vagyok. - néztem végigagamon.

- Jó. Megiszom ezt a kávét és akkor indulhatunk is. - Mondta s beleivitt az italába.
A házból kilépve, kocsiba száltunk és elindultunk. - Égész helyes ez a Will. - Vigyorogtt sokat selytően Chleo.

- Ja. - Vontam mag a vállaimat. Próbáltam minden érzelmemet elrelyteni és közömbösen viselkedni miközben róla beszélünk. Persze Chleo-t nem könnyű meggyőzi így szerintem átlátott a díjnyertes alakitásomon.