Az Élet nevű játék (Befejezett)

9. Alku

Hazaérve nem volt senki otthon, és arra lettem figyelmes, hogy megcsókolja múzsám a homlokom, s megszált az ihlet. Így felrohantam a szobámba és az ágyamon fekve elkezdtem gépelni a következő dalunk szövegét. Körülbelül 10 perc telt el amikor kopogtak.

- Elfoglalt vagyok a tanulással, meztelenül! - Kiáltottam hátha ez elég indok, hogy ne keljen kinyitnom az ajtómat.

- Ez távol tartana engem? - Kiáltott vissza az "idegen".

- Will?!?!?! - Kimásztam az ágyam kényelméből és kinyitottam az ajtót. - A házamban vagy!!!

- Te meg fel vagy öltözve... - mért végig óvatosan. - valjon melyikünk a csalódottabb? Öm bejöhetek?

- Nem - vágtam rá egy váll vonás kíséretében.

- Kösz. - Sétált be mellettem a birodalmamba. - Min dolgozol?

- A következő számunkon. Ne féradj majd átküldöm mailban. Még nincs kész, szóval úgy nézd. - tettem hozzá mikor felemelte a laptopomat, és átfutotta a sorokat.

- Rebekah, Rebekah... - csóválta a fejét. - Nem fogok hazudni... - ha így kezdi biztos nem tetszik neki. - Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de jelenleg megírod a következő világslagert! - Mosolyodott el kajlán. Mire elvettem a kezéből a gépem.

- Na jó kifelé!! - tessékeltem ki a szobából - Alex bizonyára nemsokára jön. - azzal újra becsuktam az ajómat és magányomban visszatelepedtem az ágyra, hogy folytassam az eredeti elfoglaltsáhomat.

December 19. Szerda 11:38

Az elmúlt hónap nyugisan telt. Kiadtunk még 3 számot amik eszméletlen sikerek lettek, így Mr. Bolkin szinte istenít minket. Az instagramm követőim száma még mindig nő bár nem értem miért, hiszen még csak 4 számunk van ősszesen, de azért örülök neki. Ma van a téliszünet első napja, és ma van a napja, hogy apa végre haza jön, s ha nem tévedek elvileg hazahoz magával egy nőt és a fiát. Apa azt mondta, hogy kedvesek, nos... az majd kiderül.
A két fekete sportkocsi nem sokkal később még is ált a féljáron mire mind a négyen kirohantunk a ház elé. A fiúk és mi Emmával a feljáró tetején vártuk míg kiszállnak a kocsikból. Mikor apa kiszált rögtön odarohantam hozzá és mint egy 5 éves úgy öleletem. A másik autóból Will szülei száltak ki, akik szintén oda mentek a fiukhoz. Amint eleglengedtem aput arra eszméltem fel, hogy van két új személy is a köreinkben.

- Chris drágám... - szált ki a kocsiból egy eléggé fiatal nő. Majd észrevett engem. - Ó szervusz. Cora Rods.- Nyújtott felém kezett. Te jó ég. Ennek a nőnek körmök helyett karmai vannak, vagy nem is tudom mihez máshoz hasonlítani azt a hosszúságú műkörmöt amit visel. Kicsit meglepetten, de végül kezetráztam vele. Majd ismét egy idegen szempár nézett végig rajtam. Egy körülbelül a fiúk magasságával megegyező fiú ált a nő mellett. Nem szóltam semmit csak visszamentem a többiekhez. Pár perc múlva apa és az új tagok is ödajöttek hozzánk.

- Cora, Owen. Bemutatom nektek Will-t, Alex-et, és az ikreket Rebekah-t és Emma-t. - mutatott be minket Apu az új tagoknak. - Srácok, ők itt Cora és a fia Owen. - Kissé sokkos állapotban áltunk ott, azt hittük, hogy ömm apa egy kicsit nos korabelibb nőt választott, de ezek szerint nem. Emma viszont egyáltalán nem tűnt zaklatottnak, sőt szinte újjongott. Nem csoda, hogy míg mi hárman lefagyva áltunk ott addig ő vette át a szót.

- Nagyon örülök. Biztosan sokat hallottatok már rólam. - Vigyorgott nyálasan.

- Bocs, de te ki is vagy? - flegmázott a srác. Emma arcáról rögtön lefagyott a mosoly. Na és most jön az a rész, hogy Owen mentsd az életed amíg mi lefogjuk Emmát.

- Emma. - Mérte végig szúrósan drága ikrem az új jövevényt.

- Ja, vágom. És a tesód Rebekah a banda hangja. - terelte át tekintetét rám, s selytelmes mosoly telepedett az arcára.

- Igen a Legalább 99%. - Szólalt meg ismét Apu. - Képzeljétek gyerekek, Owen is gitározik, ha úgy van akkor öt is bevehetnétek. - Mosolygott. Felteszem ők nem vettek tudomást, az imént történtekről.

- Az zsír. - Tettete az izgatottat Alex. - De a banda maga választja a tagjait, és jelenleg nem gondoltunk ilyesmire.

- Kicsim. - Nyávogta Cora. - Szívesen megnézném a házat, körbevezetsz?

- Természetesen. Alex kérlek mutasd meg Owen-nek a szobáját. - kérte meg apu a bátyámat azzal bementünk a házba. Később Zoe is átjött, ő sem volt túlzottan elragadtattva az új jövevényektől. A szüleivel egészen sokáig maradtak. Végül este felé a szüleik hamarabb elmentek, mert még nem is voltak otthon.

[...]

Zoe-val a szobámban ültünk, ő Netfixet nézet, én pedig a gépemen szerkesztettem statisztikai ábrát. Egy pillanattal később mindketten felkaptuk a fejünket mert Emma rontott be a szobámba.

- Na jó. - Kezdett bele mikor becsapta maga után az ajtómat. - Ez így nem maradhat! Ez a két személy katasztrófa!

- Nem szívesen mondom ezt... - nem hagyta hogy befejezzem.

- Nem, nem, nem. Ne gyere nekem a jó kislánnyal, a kis mártillal aki képes szenvedni apuci boldogsága miatt, amikor nyilvánvaló, hogy az a nő csak a pénze miatt van vele!

- Ha engedted volna, hogy vegigmondjam akkor azt mondtam volna, hogy nem szívesen mondom ezt, de tényleg elég gázak úgyhogy menniük kell! - fejeztem be az eredeti gondolatomat.

- Úristen! Beka, végre... végre használod az eszed. Végre. - mosolyodott el. - Kössünk tűz szünetet, amíg itt vannak, és amint kipenderítettük őket minden visszatér a normál kerékvágásba. Megfelel? - Húzta fel a szemöldökét és kezet nyújtott felem.

- Áll az alku. - ráztam vele kezet.