Aizawa Shota ff.
Az ő és az én világom sosem érhet össze.
Elérhetetlen.
De azért jó átlesni a másik oldalra. Elmerengeni, mi lenne akkor, ha a világaink összeolvadnának.
"-Miért tetted? -nincs benne semmi, csak ridegség, ami megkeményíti az én össz...
-Shota! -morogtam az ajtóban állva késő este, mire neki elsötétült a tekintete. A számítógép fényében láttam, hogy öszeszorítja az állkapcsát, mire morcosan dobbantottam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Késő van, neked meg elvileg szabadnapod. Eri-chan végre elaludt, és én is szeretnék, de nem tudok, ha közben egyfolytában hallom az ideges gondolataidat! -lassan lépkedtem a széke mögé és kezeimmel megszorítottam vállát, mire jóleső sóhaj szökött ki ajkai közül.
-Ma is rémálma volt?
-Overhaul emléke nem szakad meg ilyen könnyen. De napról napra jobb lesz neki. -adtam puszit fekete kobakjára, mire ő finoman felsimított arcomra és megcsókolt. Édesen, lágyan, felejthetetlenül. Majd ajkaimra morogta: -Még öt perc!
-Legutóbb is ezt mondtad! Nem lesz jobb attól, ha a híreket bámulod. Shigarakiék messze járnak, és elhagyták az eddigi búvóhelyüket is. Addig nem leljük nyomukat, amíg ők azt nem akarják.
-Azért ez nem bíztató. -motyogta maga elé, miközben én a gurulós székkel együtt kezdtem el őt húzni kifelé.
-Gyerünk aludni! Hiányzik a kispárnám.
-Oh, az én lennék? -sikerült kicsalogatnom a székéből és mosolyogva karolta át derekamat. Biztonság és otthon érzése áradt belőle.
-Még szép!
Amikor már sikerült az ágyba kényszerítenem, egymással szemben feküdtünk.
-Szeretlek! -nem volt szokatlan, hogy kimondja. De legtöbbször csak akkor tette, ha hozzá fűzött egy gúnyolódást, vagy épp vészhelyzet volt. Most viszont csak a szívveréseink hallatszódtak, és arra gondoltam, nem akarom még egyszer elveszíteni őt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Eri-chan, kész a palacsinta! -kiáltottam az emelet felé, mire siető lábdobogás hallatszódott. -El ne ess szivem! Nem éri meg annyira a kaja.
-De te csináltad! És egyébként is, a te palacsintád a legjobb. -szólt zavartan a kislány, fehér haja szépen befonva omlott hátára.
-Aizawa csinálta? -mutattam kuncogva a frizura felé, mire csillogó vörös szemei megtelltek vidámsággal. Bólintott.
