~Két oldal között~ /My Hero Academia ff./

▫️18. rész▫️

Nem hittem volna, hogy ennyi idő után kijövök ide. A temetőbe, ahol anyám sírhelye nyugszik.
Hawks hozott el és előtte kikérte Shigaraki véleményet is, aki tudta jól, ha azt akarja, hogy bízzak benne, akkor nem tagadhat meg tőlem egy számomra ilyen fontos dolgot.

Taktikai szempontból is jó volt.
Itt legalább nem figyelt minket senki, és meg tudtuk vitatni a tervünk részleteit.

Nincs nagyon hová mennem, de Hawks ragaszkodik hozzá, hogy védelmet nyújtson számomra. Különös fickó, még nem bízok meg benne száz százalékosan, de igyekszem. Mert látom a fejében, hogy jót akar. Mégis nehéz hinnem. Talán csak a szívességet akarja törleszteni ezáltal. Én nem mondtam el a titkát Shigarakinak, ő pedig biztonságba helyez.
Nem mintha máshol sokkal jobb lenne. Ismét két oldal közt ragadtam.

Shigaraki többé nem bízik bennem. Bár védelem alatt akar tudni. Hawks és én megbeszéltük, hogy megkérem Tomurát, hadd menjek el a főhadiszállásról.

Shigaraki azt hiszi, hogy Hawks lojális hozzá. Ezt kihasználva hagyni fogja, hogy elvigyen engem máshová, messze a sötét tervei közeléből.
Tomura úgyis fél, hogy szabotálnám tervét, ezért lassan falakat emel közénk.
Nem tagadom.. Fáj.
Akár egy késszúrás telibe a szívem helyére.

A szívemet már nem tudja bántani.
Az már nincs nálam.
Annál hagytam, akit Shigaraki meg akar ölni.

Csak úgy képes lennék nyugton ülni és hagyni, hogy ez bekövetkezzen?
Nem. De ezt Hawks nem tudja.
Azon a helyen megerősödhetek annyira, hogy Aizawát védhessem a Gonoszok Ligája ellen. De nem csak ő az egyedüli, akiért aggódom. Az UA tanulói nagyon nagy figyelmet kapnak mostanában. Ez pedig nem jó. Túl könnyű célpontok lehetnek.

-Mégis hová is fogsz majd vinni engem, amikor Shigaraki hivatalosan is áldását adja? -kérdeztem halkan, ahogy anyám sírkövére hajtottam a fejem. Érezni akartam, hogy itt van velem. Arra gondoltam, amikor átölelt és karjaiba zárt.

-Hozzám. -mondta egyszerűen, mire szkeptikusan pillantottam rá.

-Nem lesz feltűnő, ha mondjuk egy barátod felmegy hozzád és hé, ott vagyok én, egy random idegen?

-Nincsenek barátaim.

-Ez sok mindent megmagyaráz. -hecceltem nevetve, miközben ő egy virágot helyezett el a sírra. Hálás voltam neki, ugyanis én nem hoztam semmit. Nem is volt semmim, amit tudtam volna adni anyámnak.

-Nem hittem volna, hogy ilyen vagy.

-Ilyen roncs?

-Gyönyörű, ha nevetsz.

-Egek, borzalmasan bókolsz. -ráztam a fejem mosolyogva, majd elkomorodtam.

-Szerinted utálna? -fordítottam a fejem a sír felé ismét.

-Az anyák nem utálják a gyerekeiket.

-Soha? -kételkedtem ebben. Nem sok emlékem van róla, milyen is egy anya. Képem sincs róla. Csak annyit tudok, hogy a hajam olyan, akár az övé. A szemem viszont sajnos az apámé.

-Soha. -nyújtotta a kezét, majd felhúzott a földről.

-Gyerünk! Jobb lesz készülődni. Csak van cuccod, amit szeretnél magaddal hozni.

-Ami azt illeti, nincs.

-Miért nincs?

-A legtöbb holmim az UA-ben maradt. Szerintem kidobták, amikor kiderült, hogy hazug vagyok. -szavaim közben szárnyával finoman hozzáért vállamhoz. Olyan puhák a tollai. És meleget nyújtottak.