~Két oldal között~ /My Hero Academia ff./

▫️21. rész▫️

Hawks és én kb már két hete követjük ezeket a kis férgeket, akik az én nevemmel, a Fantom gonosztevő néven futnak. Mert mint kiderült, több is van. Mindig más, mindig ölnek, és mindig hagynak maguk után vértócsákat. Elsőnek csak különös volt. Egy profi persze tudná, hogy én sosem vétek ilyen baklövést. De ezt nekem szánták. Hogy ne felejtsem, mindig előttem járnak.

Hát egy kicsit kiterjesztettem a képességem hatótávját. Csak 3 másodpercig, de sikerült egész Japán minden emberét átvizsgálnom. A végén elájultam a fájdalomtól és a sok sipítozó gondolat nyomásától. Mikor felébredtem, Hawks még nem ért haza, szerencsémre. Így egyedül indultam útnak, hogy elkapjam az ál Fantom egyikét. Olyan könnyű volt, hogy szinte sírni támadt kedvem, amiért hagytam, hogy egy ilyen kis kezdők átverjenek.

-Ki a fenének dolgoztok, söpredék? -ujjaim alatt éreztem a nyakánál lévő erek forró lüktetését, és elméje heves áramlását. Ah, annyira hiányzott ez. Gyorsan szólta el magát, és egy kicsit bántam, hogy nem turkálhattam meg jobban az agyát.

-A Nyolcszoros Megtisztulás vezére eljön érted! -hörögte kezem alatt, mire szinte bennem ragadt a levegő.

Overhaul!

-Rád elég lenne már egy zuhany is, és megtisztulnál. A nyolc kicsit túlzás, nem? -szórakozottságommal próbáltam elrejteni kezdeti félelmem. Eddig All for One irányította őket, hisz ő volt a nagyhal az alvilágban. De most.. A kicsi halacskák összeugranak, hogy új ördögi vezért találhassanak. Ez nem jó.. Nagyon, nagyon nem. Főleg azért, mert engem is akarnak. A fene egye meg, hogy nem tudnak kihagyni az őrűlt terveikből. Én pedig most hagytam, hogy úgy játszanak velem, ahogy kedvük tartja.

Csapda!
A fejemben lévő szirénák szinte csak egyfolytában süvítettek.

Legszívesebben megöltem volna ezt a szerencsétlent, de nem ő a célpontom. Nem tudok róla semmit azon kívül, hogy ennek a szervezetnek a tagja. Így csak kiütöttem, és rohantam.

Próbáltam lerázni az üldözőt, aki a nyomomban volt. Hawks lakására nem mehetek csak úgy. Odacsalnám az egész falkát.

Miért kellett nekem megint hősködnöm?

-Fenébeee te rohadt senki, szégyen a futás, de ott rohagyjon meg aki kerget! -fékeztem be, amint meghallottam, hogy elég közel ért hozzám az illető, egy gyors rugás, és BUMM.

Hallottam, ahogy eltörnek a csontjai, ahogy felnyög a fájdalomtól, majd messzire esik ütésem erejétől.

Abban a pillanatban, mást is éreztem.
-A kurva.. -a lábamból egy tű állt ki, és a képességem, megszűnt. Mintha elvágták volna.

-Igazán elképesztő vagy. Be kell vallanom, erre nem számítottam. -a város zaját, az autók dudaját és az emberek fecsegését elnyomta a fülemben sípoló düh, és Overhaul hangja.

-Be fogom törni azt a madárszerű csőrödet!

-Ugyan, csak beszélgetni szeretnék. -az ő hangja érzelem mentesen csengett. Mögötte másik két csőrös tudós szerű, fehér köpenyt hordó pali tűnt fel. -Ajánlatom van számodra.

-Dugd fel az ajánlatod jó mélyre! -mondtam hévvel telve, és bosszúra szomjazva. Nem tudom mi a fene volt abban az ínyekciós tűben, de ha azt hiszi, ennyitől védtelenné válok, akkor nagyon lenéz engem.

-Maradjatok, őt én intézem. -intett társainak, és felém kezdett lépkedni, mint aki csak sétára indul. A szűk sikátor megnehezítette a gyors támadásokat, valamint a hang is jobban terjedt benne. Nem kezdhetek vele csetepatét.
De nem is futhatok el.
Egyenlő lenne a halállal.