~Két oldal között~ /My Hero Academia ff./

▫️6. rész▫️

-Azt mondtam, hogy figyeld meg az A osztályt! -csapott az asztalra Shigaraki. Basszus, baromira dühös már most. Igyekszem úgy helyezkedni, hogy bármelyik pillanatban meg tudjam védeni magam.

El se hiszem, hogy egykoron ezzel az emberrel társak voltunk. Sőt, olyan szoros kapcsolat volt köztünk, mintha testvérek lennénk. Azóta sok minden történt, főleg All for One. Nem kedvelem a pasast. Teljesen átmosta Tomura agyát. Félek belegondolni, de lehet képes lenne megölni is, ha azt a parancsot kapná. Reménykedek, hogy csak tévedek.
Mert én sosem tudnám őt bántani.

-Mint azt gondolom te is tudod, gyerekekkel vagyok körbevéve. Egyik ugyan olyan mint a másik. Információt akarsz? Érdekel, hogy törte össze az egyik kis szaros másodikas az elsős picsogó szívét? Nem? Oh engem se érdekelt, de végig kellett hallgatnom és bólogatnom, meg együtt éreznem! Nekem! Ha engem megbántana valaki úgy vágnám ki az ablakon, hogy egy épp csontja se maradna. De ezt persze nem tanácsolhattam neki, így megpiszkáltam kicsi fejecskéjét, hogy lépjen túl a palin és hagyja abba a sírást. Ennyi. De legközelebb a kedvedért érdeklődök majd pár szaftos témáról is. -gúnyos hangomra egyre inkább eltorzult az arca, a nyakának vakarása pedig nem szűnt meg. Lassan már kísért ez a hang.

-Egyébként is, inkább nekem lennének kérdéseim arról, hogy miért is éreztetek azt, hogy elhallgathatjátok előlem All Might kis utódját, Midoriya Izukut. Titkolózunk? -szóltam, és igyekeztem elrejteni a hangomban felcsendülő félelmet, amikor a falon lévő monitoron bekapcsolódott All for One. Olyan már, akár egy gép. Egymaga alig tud lélegezni. Egy kicsi elégtétellel tölt el a tudat, hogy All Might így elrendezte. Ezért kell neki Shigaraki. Ő a kis eszköze. -Vagy esteleg arra kell gondolnom, hogy nem jöttetek még rá? Ugyan.. Ennyire nem lehettek amatőrök. Ti, akiktől az egész UA retteg.

-Ne idegesíts fel, Fantom! -fonta kezét nyakam köré, kisujját eltartva tőlem. Remek, ismét egy hajszál választ el a haláltól. Kellett nekem pofáznom.

-Elég, Shigaraki! Még hasznunkra válik a lány. -szólt All for One, mire a kékhajú elengedett, én pedig a földre rogytam. Már kezdett lilulni a fejem.

-Elvileg csapattársak vagyunk. Illik a társadat folytogatni? -kérdeztem köhögve, miközben próbáltam feltápászkodni a mellettem lévő fotelban. Dabi lába jelent meg látóterem előtt, és egy nagy lendülettel húzott fel, majd lökött a fotelba. Immáron nem a földön, hanem a puha karosszéken ültem.

-Nem kellene felbosszantanod, és akkor nem történne ilyen. -suttogta, miközben a karfa két oldalán támaszkodva hajolt fölém.

-Elfelejtesz valamit, Dabi! Ha akarnám, könnyen vissza tudnék támadni. -a lábamat felhúzva gyomron rúgtam a varratost, és újult erővel keltem fel, ahogy Shigaraki elé léptem.

-De miért is bántanálak? Hisz te mondtad nekem a legelején. Többé nem tagadhatom le, hogy közünk van egymáshoz. -most a nyakamra böktem, és suttogva folytattam -Tegyünk úgy, mintha ez nem történt volna meg. Legközelebb, már vissza fogok ütni. Érthető voltam? -rideg hangom fenyegetően töltötte ki a teret, és körülöttem többen is a fejükhöz kapták a kezüket. Ha akarom olyan fejfájással tudom kínozni őket, hogy abba belebolondulnak. All for One csak nevetett. Recsegő hangja rémisztően hatott.

-Sejtésünk szerint valóban Midoriya Izuku All Might utódja. Bocsásd meg, amiért elhallgattuk előled. Még mi sem voltunk benne biztosak. -úgy beszélt, mintha egyenrangúak lennénk, mire abba hagytam a képességem használatát.

-Tehát hogyan tovább?

-Férkőzz a közelükbe, hogy megosszák veled minden gondjaikat. Vedd el az eszüket, ha kell. Legyenek csak bábok, amikkel úgy játszhatsz, ahogy csak kedved tartja. -szólt lelkesen All for One, mint aki már érzi a győzelem ízét. Csak végezzem el a piszkos munkát..