~Két oldal között~ /My Hero Academia ff./

▫️15. rész▫️

-Nyertem, ismét! -tette le kártyalapjait Mr. Compress mire idegesen a hajamba túrtam. -Ez csalás, tuti csalsz!

-Bűvész vagyok. Még szép, hogy nem játszom tisztességesen. -tárta ki karjait a maszkos.

Bakugo elrablása óta eltelt egy nap.
Azóta játszuk ezt a színjátékot.

Dabi sokkal óvatosabb velem azóta.
Togától pedig próbálom megvédeni Bakugot. A csaj egyfolytában környékezi, hogy megtudjon mindent az A osztályról. Különösen Deku érdekli.
Olyan, akár egy megszállott.

-Vállaljuk a felelősséget, amiért nem biztosítottunk kellő védelmet, és aggodalomra adtunk okot. -szólt a Tvből Aizawa hangja. Ingben volt, arcáról a borostát, amit mindig emlegettem neki, leszedte, és haját felkötötte.
Egek, nem Toga az egyedüli megszállott itt. Mit megnem adnék azért, hogy most a férfival lehessek.

-Elismerjük, hogy hibáztunk. Őszinte sajnálatunk! -hajolt meg vele együtt az igazgató is.
Nem Aizawa, nem te hibáztál. Én voltam. Sajnálom.
Sajnálok mindent.

-Érdekes nem igaz? Egy picike kis hiba, és a nép a hősök ellen fordul. -Tomura jól szórakozott. Tudtam, hogy elérte a célját.

-A mai hősök túlságosan merevek. -jegyezte meg Bakugo, mire felnevettem.

-Fura ezt a te szádból hallani.

-Beszóltál? -kötekedett, mire csak kuncogva emeltem fel kezeimet, mintha ismét átvenném felette az uralmat. Próbált úgy tenni, mintha normális lenne ez az egész, de félt. Éreztem rajta.

-Amikor a hősök fizetséget kaptak a segítségért cserébe, megszűntek hősöknek lenni. -mondta Shuichi, amiben nagyon egyet értettem vele. Ő is Stain párti elveken van, ahogy én is. Bár a hősgyilkos egy kicsit túltolta, amikor már kezdte elveszíteni a fogalmat igazi hős és bálvány közt. Neki csak All Might jelentette a megtestesült hőst. Mindenki más a nyomába sem érhetett.

-Ebben a különös rendszerben az emberi életet pénzre és hírnévre váltják. Nem lehet mit tenni. Nekünk kell új világot alkotnunk. -nézett Shigaraki Bakugora, aki bólintott. Mint egy báb.

-Rohadtul unom már ezt a hosszas monológot. -üzente nekem Bakugo fejben, mire a vállára tettem a kezem. Az idő folyamán amolyan kölcsönös megállapodást kötöttünk. Nem beszéltünk arról, mi volt vagy mi lesz. Csak próbáltunk életben maradni.

-Vissza viszem a szobájába. Kezd egyre inkább tiltakozni. -lököm az emelet felé, mire Dabi is mellém szegődik.

-Felkísérlek. -ragadta meg Bakugot, és velem együtt elindultunk a fiú saját lakrésze felé. Szinte rálökte a székre, majd jó szorosra húzta a bilincsét.
Felém fordulva Dabi szemei csak úgy izzottak.

-Ha jól emlékszem, tartozol nekem.

-Miben is?

-Mert megvédted azt a pro hőst, engem pedig megtámadtál. -Bakugo szemeivel végigmérte a lehetőégeit, és talán egy kis aggódás is volt benne. Bár azt lehet képzeltem.

-Az álcám miatt tettem. -Dabi közben már a falnak szorított. Nem mutattam félelmet, nem is igazán éreztem ezt. Az egyedüli, akit féltenem kellett, az Bakugo. Nem akartam, hogy lássa, ha esetleg összekapunk.

-Kövess! Nem szeretnék nézőt amikor pofon váglak. -mentem el mellette, és az ajtóhoz léptem, Dabi nevetése pedig végigkísért.

-Miért? Úgy sem több egy bábnál.

Amint kiértünk, megragadott a hajamnál fogva és magához húzott. Közelsége olyan volt, akár a tűz. Izzó, fénylő, mégis éget.
Pedig nem használta a képességét.