Aizawa Shota ff.
Az ő és az én világom sosem érhet össze.
Elérhetetlen.
De azért jó átlesni a másik oldalra. Elmerengeni, mi lenne akkor, ha a világaink összeolvadnának.
"-Miért tetted? -nincs benne semmi, csak ridegség, ami megkeményíti az én össz...
-Ugyan, ugyan. Menekültök? Nem valami hősies! -rutinos mozdulatokkal szögdeltem egyik háztetőről a másikra. Egyre kisebb épületeket kerestem, mire az egyikről leugrottam anélkül, hogy kitörtem volna a bokám. A hajamba tépett a szél, arcomon pedig egy vigyor tündökölt, ami mindent elmondott arról, amit akkor éreztem. A szabadság érzését.
Pont eléjük érkeztem. A kijárat nem volt messze. Ha elérik, nyertek. Ki vagyok én, hogy csak úgy hagyjam ezt? Dolgozzanak meg, ha már annyira hősök akarnak lenni. Nem adom könnyen.
-Na gyerünk, szarosok. Ki kezdi? -amint kimondtam, Bakugo átdobta fejem fölött Dekut. Mint egy kismadár, úgy szárnyalt, majd futott a kapu felé.
-Tehát, ketten maradtunk?
-Elpusztítalak! -ordította, majd sorozatos támadásokat indított. Viszont túlságosan üvöltöttek a gondolatai. Egy meggondolatlan, ösztönös hőssel bajba lennék. Nem tudnam megmondani, mi lesz a következő lépése. De Bakugo megfontolt, és ez a veszte ellenem.
-Istenem, rajtad van egyáltalan olyan, hogy hangerő gomb? Vagy estleg tudod a szónak a fogalmát?
-Nyerni fogok, és a csúcsra török. Mert én vagyok A Robbanó Gyilkos Király! -észre sem vettem, mikor jelent meg Deku, azt hittem vele már nem kell foglalkoznom. Csak arra lettem figyelmes, hogy Bakugo kesztyűje rajta van, és bumm. Robbanás.
Éppen csak képes voltam elugrani. De még így is kicsit megpörkölődött a hajam vége ismét. Hm, nem is rossz.
Elégedetten nevettem fel, és néztem a két fiúra, akik beértek a célba. Katsuki üvöltött, Deku viszont csak mosolyogva hallgatta.
Fel kellett nevetnem ezen a szituáción. Különös érzés bújkált a szívemben. Talán, büszkeség. Igen, ez lehet a neve az érzésnek.
-Jól jegyezd meg, mert ma lehet, hogy vesztettem ellened, de legközelebb, én nyerek! -mutatott rám Bakugo, amikor odaértem melléjük.
-De hisz nyertetek! -jegyezte meg az egyik osztálytársa, egy szőke hajú fiú.
Én tudtam jól, mire értette ezt Katsuki. És kezdtem belátni, talán egy nap sikerülhet neki.
-Ma vesztettél, kölyök. De nem kell ebbe beletörődnöd! Ja és a Robbanó Gyilkos Király cucc, tényleg egész menő volt. -mosolyogva kócoltam össze a haját, mire ő morgolódva akart eltávolodni, de minél inkább üvöltözött, annál inkább szorítottam magamhoz nevetve.
Különc generáció, nem igaz? De nem annyira rosszak, mint hittem. Talán.. De csak talán, igazi hősök lehetnek belőlük.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Az igazság az, hogy mind mehettek az erdei edzőtáborba. Azok is, akik megbuktak a gyakorlati. Pusztán nekik sokkal fárasztóbb lesz. -Aizawa gonosz vigyorára én már rosszat sejtettem, de a diákok csak az első felét értették meg a mondatnak és boldogan nevetve fordultak és csicseregtek egymásnak.
