Aizawa Shota ff.
Az ő és az én világom sosem érhet össze.
Elérhetetlen.
De azért jó átlesni a másik oldalra. Elmerengeni, mi lenne akkor, ha a világaink összeolvadnának.
"-Miért tetted? -nincs benne semmi, csak ridegség, ami megkeményíti az én össz...
-Gyerünk fiatalok, utat a tanárotoknak. -törtem előre és szinte kiugrottam a meleg buszból.
-Levegő, végre! -emeltem fel győzedelmesen a kezem, mire felkuncogtak hátam mögött. Amikor oda néztem, két különös, cicafülekkel megáldott nőt láttam.
-Ők profi hősök, akik velünk fognak dolgozni a táborban, a Kiscicák. -Aizawa szavaira felnevettem. Méghogy ezek profi hősök? Na ne nevettess! Ma már tényleg bárki hősködhet.
-Örvendünk a találkozásnak! -kántálta az osztály. Tch, már aki örül.
-Ez az egész terület a miénk. Ti annál a hegynek a lábánál lesztek elszállásolva. -mutatott az egyik macskacsaj egy messzi pontra. -Most van 9:30. Ha gyorsak lesztek, talán dél körül odaértek. A cicák akik nem érnek oda 12:30ra, nem kapnak ebédet. -a diákok arcán megjelent az iszonyat, és nyomban hátat fordítva fel akartak menekülni a buszra.
-Sajnálom fiúk / lányok, de az edzőtábor már, elkezdődött. -állta útjukat Aizawa.
Az egy dolog, hogy nekik meg kell mászni az erdőt, na de engem rá nem vesznek. Jelentőségteljes pillantást küldtem Aizawa felé, miközben a busz oldalának dőltem. Még mindig haza tudok rohanni ha akarok.. Biztonság kedvéért megjegyeztem az idefelé vezető utat.
-Mégis mi ez a hely egyáltalán? -tettem fel a kérdést, amikor a diákokat bedobták az erdő sűrűjébe. Nem lennék a helyükben.
-A Bestiák Erdeje. Magánterület, ezért nyugodtan használhatják a képességeiket. -válaszolta meg a szőke cicus, mire unottan bólintottam.
-Értelmetlen. Ezek a hülyék hősök akarnak lenni? -motyogta a lábam mellett egy kisfiú.
-Gyerünk Kouta. Megyünk! -áh, tehát Koutának hívják.
-Egyetértek veled. De mit lehet tenni? Nagyon makacs egy bagázs. -sétáltam el a fiúcska mellett, majd Aizawa mellé léptem.
-Ugye mi busszal megyünk?
-Igazán gyalogolhatnál te is.
-Hah, én velük ellentétben nem vagyok olyan ostoba. Neked nincs meleged ebben a sok ruhában? Mindjárt meggyulladok. -legyeztem továbbra is magam, és felspuriztam a buszra.
-Legközelebb valami légkondícionálóval felszerelt tragacsot hozzatok! -kiáltottam, amikor már odaértünk a táborhelyre, a buszsofőr pedig készen állt visszatérni a városba. Ő nem maradt velünk. Nem mintha magyon nekem kedvem lett volna rá.
-Éhen halok. Mi a kaja? -néztem nyöszörögve a cicákra, akik lelkesen karoltak belém és kezdtek el húzni a főépület felé. Jaj nekem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szörnyen néztek ki! -húztam a számat, amikor az első túlélők megérkeztek az erdőből.
-Pofa be, nyanya! -még Katsuki is veszített mérges energiáiból. Hát, lassan már megy le a nap..
