~Két oldal között~ /My Hero Academia ff./

▫️4. rész▫️

Sokan siettek az óráikra, és páran közülük meg is bámultak. A folyosó viszont széles volt, ezért nem is gondoltam arra, hogy bárki is nekem jönne. Bárki belém merne kötni.. Oh, nem számoltam azzal, hogy a mai fiatalok mennyire problémásak.

-Menj odébb, nyanya. -az illető úgy száguldott el mellettem, hogy jó erősen meglökte a vállam is. Karamell illat terjengett körülötte.

-Kit hívtál nyanyának, tüsi? -hófehér hosszú ujjú ingemet feltűrtem kezeimnél, egészen könyökömig. Sosem öltem még gyereket, de kedvet kaptam hozzá őt látva.
A becenévre, amit én adtam neki, megállt és vörös szemeivel méregetett. Talán most esett le neki, hogy tanárral van dolga, nem diákkal. Hízelgő. Letagadhatnék 6 évet a koromból.

-Elég legyen Bakugo. Moderáld magad! -most időben meghallottam Aizawa lépteit ahhoz, hogy összeszedjem magam. Ami azt illeti, olyan volt, mintha nem is ennek a Bakugo gyereknek, hanem nekem mondta volna, hogy fékezzem az idegeimet.

-Ő az új iskola pszichológus, Kazuhito Lilith. Fogd vissza magad és ne hozd rögtön a szokásos formád. A végén még elijeszted. -az utolsó mondatnál felém sandított Aizawa azokkal a sötét szemeivel. És lefogadom, hogy jól láttam azt a pillanatnyi gonosz vigyort, ami megjelent az arcán.

Új pszichológus? Mi történhetett a régivel? Szívroham?
Lehet elégetek érte egy szál gyertyát.
A végén még nekem is ez lesz a sorsom.

-Ch, remélem hamar felmond ez a fruska. Irritál. -Bakugo gondolatai hangosak voltak, de nem kuszák. Vágott az agya, és egyszerre egy valamire fókuszált, de azt teljes erővel. Ezért a fejemben a hangja is úgy hallatszódott, mintha ordibálna.

Én megölöm ezt a kis szaros sünt! Méghogy a diákokkal legyek kedves és figyelmes.. Meg a szart. Úgy fogom elásni, hogy az életben nem találja meg senki. Kedvet kaptam ásót ragadni. Végül is, mindig is megnyugtatott a kertészkedés. Egy pár gyökér elásása olyan megnyugtató. Táplálom a föld ásványi anyag tartalmát és szebbé teszem a környezetet. És még én vagyok a gonosztevő?

-Kazuhito-san. Megmutatom az irodád. -intett Eraserhead, és zsebre tett kézzel elindult az egyik irányba. Amikor nem figyelt, gúnyos mosolyt villantottam Bakugora, aki nyomban viszonozta a gesztust egy vicsorral. Utálom.
Létezik zsigeri gyűlölet? Mert jelenleg erősen hiszek benne.

-Tudod ki szorulna rá egy jó pszichológusra? Az a Bakugo! Bár rajta lehet még az sem segítene. -mondtam halkan, és remélhetőleg nagyon illedelmes hangon Aizawanak, aki hirtelen állt meg, és ismét ott volt arcán az a mosoly. A semmi jót nem ígérő fajta.

-Nagyszerű! Örülök, hogy ezt hallom. Ezek szerint foglalkoznál vele.

-Nem! Én nem ezt mondtam Aizawa, te is tudod jól! -lehet, hogy ez már nem volt olyan kedves hangzású, de készen álltam kézzel lábbal tiltakozni.

-Mármint, te is tudod jól, hogy a hozzá hasonló.. egyéneket.. -dögöket- ..nem lehet rákényszeríteni arra, hogy osszák meg bárkivel is a gondjaikat. Ehhez bizalom kell. Én pedig még új vagyok itt. Kell egy kis idő, amíg a diákok úgy döntenek, beavatnak a bizalmukba.

-Talán hamarabb alakulna ki köztetek a bizalom, ha Bakugo többet találkozna veled. -direkt csinálja, biztos vagyok benne. Mintha könnyedén átlátna az álcámon, és csak arra vár, hogy mikor tudja kihozni belőlem a vadállatot. -Mondjuk heti háromszor? Vagy esetleg naponta?

-Tökéletes lenne heti kétszer is. -már így is sok nyugtatót kell szednem ahhoz, hogy ne indítsak ámokfutást.

-Nem hiszem. Végül is ahogy te mondtad, -hajolt közelebb, mintha csak valami bölcsességet akarna megosztani. Tekintete kiismerhetetlen volt. Még számomra is. -kell egy kis idő, amíg beavatnak a bizalmadba. Katsukiról beszélünk. Neki pedig jóval több törődésre lenne szüksége. Nem értesz egyet?