Zöld Villám | BNHA

1.4./3

Végül, egyik délután Anya kedélyesen pakolászott, miközben én tv-nézésnek álcázott depressziós magam elé bámulást prezentáltam, majd csacsogott valamit arról, hogy megy a boltba és kérek-e valamit, aztán amikor látta az üveges tekintetemet, sóhajtott egyet.

– Jó ég! Szerintem már az is fantasztikus, hogy megpróbáltad a U.A.-t, Hisade. – közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem. – Büszke vagyok rád, hogy kitartottál! Keményen végigtoltad az utóbbi időt és tudom, hogy nem segítettem sokat és alig vagyok itthon veled de te egyedül is megcsináltad. Nem számít, hogy végül felvesznek-e oda vagy sem, csak az a sok munka számít, amit beletettél! – a pufók érintése a bőrömön, nagyon jól esett. Sokszor hiányzik, ha nincs itthon de megértem, hogy muszáj dolgoznia, hisz egyedül maradt.

– De Anya! Segítettél! Az étrendemet követted és mindig azokat főzted! Meg sem köszöntem neked... – feleltem, ahogy átöleltem. – Köszönöm Anya! Te vagy a legjobb!

Ezen hitetlenül nevetni kezdett, amitől nekem is muszáj volt.

– Légy büszke magadra és kérlek, ne edd ezen már tovább magad! Elszomorít, ha így látlak...

Bólintottam egyet és gyorsan beláttam, hogy Anyának mindig igaza van. Senkinek sem jó, ha ilyen vagyok. Ami történt, megtörtént, változtatni már úgysem tudok rajta.

Mosolyogva elindult a boltba és hallottam, ahogy csukódik az ajtó, majd mintha két perc sem telt volna el, újra nyitódott. Talán itt hagyott valamit, még a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakán. Mindig ilyen volt, kicsit szeleburdi, kicsit éretlen. Nem tudom milyen lehetett, mielőtt Apa elment de most kicsit olyan, mintha én lennék az ő anyja. Sokszor és sok időre hagy magamra és tanulni is csak magam miatt szoktam olyan szigorúan, mivel ő sosem kérte számon soha rajtam. Hagyni szokta, hogy önmagam legyek, csak így azt sem vette észre, hogy mennyire depis vagyok Kacchan miatt és magányos. Amióta ő is elhagyott mint barát, már csak tényleg Anya maradt nekem... És most már új barátnőm sem lesz...

– Hisade, Hisade, Hisade! – kiabálta izgatottan, már az ajtótól. – Megjött! Megkaptuk! Gyere már!

De ezzel annyira meglepett és ahogy túl izgatottan előadta, még egy kicsit meg is ijesztett. Rá meredtem de nem mozdultam, csak ültem továbbra is. Anya, közben már remegő kézzel nyújtotta felém, és sietősen tukmálta a markomba. A boríték nehéz volt és ahogy a szobámig elértem vele, szerintem kétszer olyan súlyossá vált, letettem az íróasztalomra és nem voltam képes kibontani. Ha elolvasom, akkor véglegesen valósággá válik. Pár perc kellett, mire kellően felszívtam magam és szó szerinte feltéptem a borítékot, amiből egy kisebb hologramos kivetítő pottyant ki. Bekapcsolódott és hatalmas kijelzőn egyszer csak All Might izmos formájában tűnt fel.

– A kivetítőn is ott vagyok! – kiáltott, pont úgy, ahogy a tv-ben is szokta és újra 5 évesnek éreztem magam, ahogy nézem valamelyik hőstettét. Hát igen, számomra kicsit olyan, mintha két All Might lenne. Az, amelyik a tv-ben szokott lenni és az enyém. Ezen elmosolyodtam de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem tv-t nézek.

– All Might?! De... ez a U.A.-től jött, nem...? – ez hogy lehet? Néztem a pecsétet a borítékon és nem értettem mit keres a felvételivizsga értékelésén.

– Teljesen el voltam havazva, nyakig ültem a papírmunkába. – ütött meg egy olyan hangnemet, amit csak a normál formájában szokott. – Ezért nem tudtam kapcsolatba lépni veled... – mondta egyenesen a kamerába és bűnbánóan meghajolt. – Sajnálom!

Oké, ezt most nem értem. Nem lett volna egyszerűbb ha megírja egy üziben? Közben felegyenesedett és zavarban volt vagy inkább kínban. Nehezen de folytatta.

– Igazából... azért jöttem a városba, hogy a U.A.-nek dolgozzak. – mondta legalább úgy, mintha most vallotta volna be, az eddigi legnagyobb bűnét.

Mint egy igazi otaku, aki a legfrissebb infót elsőként tudja meg, úgy örültem neki, hogy All Might a U.A.be fog tanítani. Ez az év híre a hős világban. De várjunk csak, miért így mondta? Pedig ez, neki is egy izgalmas dolog.

Közben a felvételen, épp valamelyik technikus közölte, hogy siessen mert még legalább nyolcvan ilyen felvételt kell csinálnia. Ezen felnevettem és nem akartam, hogy közölje a rossz hírt de ő attól még neki kezdett.

– Hiába mentél át az írásbelin, a gyakorlati vizsgán nulla pontot értél el. Természetesen, ez azt jelenti, hogy nem mentél át...

Amikor ezt kimondta, teljesen összetörtem. Csak azt hajtogattam, hogy tudtam. Tudtam, mégis rettentően fájt.

– De mielőtt elkeserednél, nézd meg ezt a videót! – mutatott egy kivetítőre a háta mögött.

A könnyeimet letöröltem, hogy minél többet lássak belőle, amin az öribarim, légiesen sétált be Present Mic elé és határozottan elkezdte neki darálni.

– Volt egy lány a vizsgán. Zöld hullámos haj és kisportolt test. – kezdte el a jellemzésemet, amiből rögtön magamra ismertem. Érdekes, én nem látom magamat annyira izmosnak... – Na, tudja, ő a barátnőm és szeretnék neki adni a pontjaimból! Mert az a lány volt ott az egyetlen, aki észrevette, hogy bajba vagyok és rohant, hogy segítsen!

All Might megállította a képet és csillogott a szeme, amikor megszólalt.

– Hiába van most már képességed, a tetteid érintik meg az embereket. – kezdte el és én csak néztem a képet és ez annyira hihetetlen volt. Azt mond a lány, hogy a barátnője vagyok! Igen! Végre! – A múltkori felvételi vizsgán, nemcsak a gonosztevők után járt a pont! Hogy utasíthatná el egy hősiskola azokat, akik megmentik a társaikat és helyesen cselekszenek? – kérdezte vehemensen All Might de választ, igazából nem várt. – Íme a titkos mentőpontok! A bírák egyetértettek és megszavazták neked. Így hetedik helyen végeztél, 60 ponttal. Az új barátnőd pedig, a harmadik helyen 73 ponttal. Uraraka Ochaco! Mindketten bejutottatok! – felsikítottam és felugrottam, a székem hatalmas puffanással ért földet.

– Gyere, Kölyök! Ez a te hősakadémiád! – fejezte be All Might és láttam az izgatottságot rajta de a szemei szomorún csillogtak.

Ugráltam örömömben és nem akartam Anyát sokáig kétség között hagyni, ezért nyitottam az ajtót és egy őszinte fülig érő mosolyt küldtem felé. Annyira örült, hogy elsírta magát. Nem kérdezte, hogy mégis hogy sikerülhetett és nem akadt fenn semmi gyakorlati kérdésen, ami egyébként feltűnhetett volna neki, hanem egyszerűen velem örült. Az én boldogságom az övé is. De tudtam, hogy egyszer hazudnom kell valamit neki az új erőmről és nagyon nem várom azt a percet, amikor ez eljön. A nagy összeborulást egy üzenet zavart meg, hangos jelzésével és őrült módjára kaptam a telomért. Gyorsan elmondtam egy imát, hogy All Mighttól legyen és ne a telefontársaság szerződés módosításáról szóló üzenete érkezzen meg újfent, mert más már nem nagyon szokott keresni...