Zöld Villám | BNHA

1.3./2

Azonban, All Might erejét nem volt olyan egyszerű megkapni!

Két nappal később hajnal 4 kor kiosontam hazulról és a közeli tengerparton találtam magam, ahová senki sem jár már, a régóta felgyülemlett szemét miatt. Őszintén szóval, nem hittem volna, hogy tényleg eljön a megbeszélt időpontra de pontosan érkezett. Zavarban voltam onnantól, hogy a közelembe ért az izmos formájában és rám köszönt. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni és főleg kezelni a helyzetet. Mégis hogy beszéljek vele? Hisz Ő a legnagyobb hős! Egy hiresség! Egy hős!!! Akire igazán felnézek! Akit, szeretek és tisztelek... És mondtam már, hogy Ő egy hős? Le kell lazulnom sürgősen. Azt akarom, hogy olyan legyek a közelébe is, amilyen valóban vagyok, vagy legalábbis nem bénábban... Látta rajtam a kínlódást és tényleg mindent megtett, hogy feloldódjak, például viccelődött.

– Fogd ezt a kötelet, kösd rá és húzd arrébb ezt a hűtőt! – mondta és mivel az izmos formájában volt könnyedén nyomta a kezembe a nehéz és vastag kötelet. Csak pislogtam és elnevettem magam mert tényleg azt hittem, hogy viccel de ő csak komolyan nézett rám és ennek hatására fokozatosan elhalt a nevetésem. Oké, de mégis, hogy fogom megmozdítani ezt? Kétségeimmel együtt megtettem, amit kért és minden erőmmel próbáltam arrébb húzni majd mintha egy picit megmoccant volna az ócskavas, amikor egy laza mozdulattal felpattan a tetejére.

– Hé, hé, hé! Jó kis ülőke ez a hűtőgép! Örülök, hogy egy kicsit se tudod megmozdítani, mert egész kényelmes! – heccelt és nézte, ahogy szenvedek.

Beleadtam apait, anyait de így, hogy rajta ült, már esélytelen voltam, majd ahogy kicsúszott a lábam alól a talaj és szerencsétlenül hasra vágódtam, lihegve válaszoltam neki.

– Ami azt illeti, 274 kiló vagy, ugye All Might?

– Nem. Ledobtam pár kilót, most csak 255 vagyok ebben a formámban.

Szemrehányóan néztem rá és matekból mindig is jó voltam. Rögtön tudtam, hogy csak szívat ezzel.

– Amúgy, miért is kell nekem szemetet vonszolnom a tengerparton? – kérdeztem, miközben a fehér homokot próbáltam lesöpörni a kedvenc edző ruhámról. Kezdtem örülni, hogy ebbe jöttem, ezt könnyebb kimosni de azért mondhatta volna, hogy csúszni-mászni fogok... Hihetetlen, álmomba sem gondoltam, hogy egyszer szemetet szedek majd All Might-tal. Ketten. Ugyanazon a parton. Hmm. Pont, amikor ezt gondoltam, a szemem sarkából láttam, hogy villan a vaku és All Might lefotózott.

– Mivel... mint azt tudod, nem vagy megfelelő porhüvely. – mondta komolyan és végignézett rajtam, a lábujjaimtól, a fejem búbjáig.

– Amit most mondtál, az üti a korábbi kijelentésedet! – estem kétségbe és már lepörgött a szemem előtt, ahogy meggondolja magát velem kapcsolatba és sarkon fordulva távozik.

– A testedről beszélek, a testedről! – mondta úgy, mintha ezzel akarná csillapítani a pánikomat.

Lenéztem magamra, ahogy feküdtem a homokba és persze, én is láttam, hogy szerencsétlenül sovány vagyok és gyenge. A testem mint minden tini lánynak, még fejlődésben volt de már a nőies vonalaim feszesen kirajzolódtak. Izmom pont annyi volt, amennyivel elbírtam saját magamat és tisztán látszott, hogy a különféle szakkörök egyikén sem volt soha erősítés. 

Ahogy vergődtem a homokba, hibátlanul fehér bőrömön megcsillant a lenyugvó hold fénye, amire a hajam hullámosan leomlott. Szemhéjamat indulás előtt kifestettem és még szájfény is volt az ajkaimon, mivel hát, mégiscsak All Might-tal találkoztam és jól kellett kinéznem. Úgy vélem összességében a koromhoz képest idősebbnek tűntem de sajnos Kacchanhoz képest alacsonyabb voltam, amit sajnálok, bár vigasztalt a tudat, hogy még nőni fogok.

Mire feltápászkodtam, All Might még csak akkor kezdett el magyarázni.

– A képességem, a One For All olyan, mintha számos ember fizikai erejét sűrítenénk egy testbe. Egy edzetlen test nem képes befogadni ekkora erőt. Leszakadnának a végtagjaid és cafatokra robbanna a tested.

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy szétrobbanok. Szép kis jövőkép.

– Tehát ahhoz, hogy megeddzem a testem szemetet kell szednem? – néztem körbe. 

– Igen! De ez még nem minden. Tegnap kutattam egy kicsit az interneten... – kezdett bele és hosszan ecsetelte a múltját ennek a partnak majd a hősökét boncolgatta. Aztán rátért, hogy önkéntes alapon lepucoljuk az egész partot majd, amikor azt magyarázta, hogy ez lesz a hőssé válásom útján az első lépésem, összezúzta a két kezével a rozsdás hűtőt, ami mögül előtűnt a tengerből felkelő nap. All Might izmain megcsillantak a narancssárga sugarak és tátott szájjal bámultam Őt és le voltam nyűgözve. Tőle, az erejétől, a romantikus napfelkeltétől és éreztem, hogy elönt a lelkesedés érzése, az, hogy bármi is történjen, én teljesíteni fogom az összes feladatot, amit elém görget. Végigviszem az akaratomat, akár mi is történjen.

– Midoriya, a U.A.-be akarsz jelentkezni, ugye? – kérdezte váratlanul és ahogy először mondta ki a nevemet, egy pillanatig elöntött az öröm. Már attól boldog voltam, hogy hallottam tőle de a következő pillanatban fájdalmasan fejbe vágott a tudat, hogy mekkora bunkó vagyok, hogy be sem mutatkoztam neki. Aznap túl gyorsan történt minden és valahogy a bemutatkozással elcsúsztam. De akkor vajon honnan tudja a nevemet?

– Igen! És kérlek hívj Hisadének! – válaszoltam és amilyen mélyen csak tudtam, egyenes háttal meghajoltam felé. A hajam előre omlott, eltakarván a rák vörös arcomat, ami így szerencsére nem látszódott. Tisztában voltam vele, hogy ez már túlment a megengedett illem határán. Tudtam, hogy ez még korai és talán még udvariatlan is tőlem de azt akartam, hogy tudja, hogy biztosan tudja, mennyire közel áll hozzám, még így is, hogy nem is ismerem és szeretném ha jó viszonyt ápolnánk. Remélem egyszer, miután jól megismerjük egymást, a keresztnevemen fog szólítani.

– Hiszen te is a U.A.-be jártál! – folytattam bátortalanul, ahogy lassan felegyenesedtem, mivel nem válaszolt semmit. Zavaromban a hajamat igazgattam és mindenre néztem csak rá nem.

Megköszörülte a torkát és felém nyújtotta a kezét.

– Tessék!

Ő is zavarba jött és várta, hogy elvegyem, amit épp átnyújtott. Közelebb léptem és ahogy vettem el a kezéből, az ujjunk egy pillanatra összeért. Éreztem a bőre melegségét és szívből elmosolyodtam, amikor láttam, hogy ez egy citromsárga kendő.

– Hogy fel tudd kötni a hajad. – mondta tömören.

– Köszönöm! – bólintottam még szélesebb mosollyal és gyorsan feltűztem lófarokba a hajam. Ha nálam marad, családi ereklye lesz belőle! Életem végéig kincsként kezelem!

Hátat fordított nekem és a tengert kezdte el nézni.

– Visszatérve U.A.-ra! – itt gondterhelten sóhajtott egyet és picit meggörnyedt. Olyan volt, mint aki nem tudná, hogy mondjon el valamit. – Mondtam valamit neked nemrég. Képesség nélkül nem fog sikerülni. Szomorú, de ez az igazság. – és tényleg szomorúnak tűnt. Kezdem megismerni az arcait.

Elgondolkoztam egy pillanatra és értettem a problémát.

– Tehát... A U.A. felvételi vizsgáig hátralévő tíz hónapban méltó porhüvellyé kell válnom. – mondtam ki magabiztosan.

– Igen és itt jön a képbe ez! – mutatott fel büszkén egy tucat papírt. – Összeállítottam egy edzéstervet. A neve: "A bejutás a cél, avagy az Amerikai Álomterv"!

Kaptam is ki a kezéből, ahogy alkalmam volt rá, miközben beszélt tovább. Villámgyorsan kezdtem el áttanulmányozni a leírtakat és egyre csak kerekedett a szemem. Jól ki volt találva de rettentően húzós volt. Még az alvás idő is meg volt szabva.

Bűnbánóan felém magasodott és mintha lelkifurdalása lenne, úgy kérdezte.

– Őszintén szólva, elég keményre sikerült. Meg tudod csinálni?

Felszívtam magam és kissé meggyűrtem a lapokat, amikor elszántan válaszoltam neki.

– Persze! Sokkal keményebben kell dolgoznom, mint bárki másnak különben nem fog menni!

Izgatott voltam és a szememmel csak azt kerestem a lapokon, hogy milyen időközként fogunk All Mighttal találkozni.