Zöld Villám | BNHA

1.12./1

Amint távolabb értünk, egymásnak feszült All Might a Noumoval, és néha-néha visszapillantva a harcra, sietve cipeltük tovább Aizawát a kapu irányába.

Tépelődtem magamban és annyira rossz érzés volt őt így ott hagyni... Szerettem volna segíteni de tudom, hogy most még csak az útjába lennék. Vagy rosszabb, ha túszul ejtenek azzal komolyabban akadályoznám a munkájában. Bíznom kéne benne, és szót fogadni neki, de én tudom az igazságot. Tudatalatt azért nem bírok megnyugodni, mert tudom. 

Minden nap, mikor suliba megyek, elolvasom a hősökről szóló híreket. És ma mikor a Tanárok arról beszélgettek, hogy All Might miért nincs itt velünk Tizenhármas titkos jelként felmutatott három ujját, ami talán azt jelentette, hogy All Might a határait feszegeti! Bizonyára azért, mert túl sokat használta az erejét! És erről a diákok közül, csak én tudok. All Might titkáról... és az állapotáról!

Újra visszapillantva láttam, hogy most már Kurogiri is beszállt a harcba. A legbiztosabb mozdulatát tette semmisé, az a portál nyitós alak. Sőt! A Noumo pont ott markolta meg All Mightot az oldalán, ahol a régebbi sérülése volt. Fájdalmasan nyögött egyet és szabadulni próbált a szorításából, közben figyelt arra is, hogy nehogy a portálon véletlenül is átcsusszanjon, mert azt bezáródva ketté tépné őt.

Elképzeltem a fejemben a legrosszabb eshetőségeket, tanulva az előbbi naivságomból, és végtelenül leegyszerűsödött a dolog. Letettem Aizawát és futva indultam vissza, mivel All Might még mindig nem bírt kiszabadulni a speciális helyzetéből.

Nekifutásból izzítottam a képességemet és a cél az agyas szörny lett volna, de Kurogiri hirtelen portált nyitott előttem és csak egy robbanás mentett meg attól, hogy bele ne essek. A detonáció ereje oldalirányba kilökött és időben fékeztem le.

Kacchan egy „Félre az útból, Deku!" felkiáltással ragadta meg Kurogiri füsttel takart szilárd pontját.

– Végre megtaláltam a testedet, te rohadék!

Közben Kirishima, Shigaraki felé támadott, amit játszi könnyedséggel került ki.

A levegő hirtelen lehűlt és az egész Noumot jégpáncél borított be.

– A Béke Szimbólumát nem ölheti meg a hozzátok hasonló söpredék! – mondta távolabbról Todoroki és jegének hála, All Might kiszabadult. Láttam, hogy a régi sebe újra vérezni kezdett és az ingét áztatta át, vörös folttá nyúlva.

Megkönnyebbültem egy pillanatra, hogy a legerősebbek az osztályból, itt vannak, ezzel több önbizalmam lett. Todoroki akárhogy is viselkedik, most megmentette All Mightot.

Egyik családi vacsorán, amin Anyukájával és a két testvérével vettünk részt, Shoto elmesélte, hogy aznap, majdnem halálra fagyasztott pár senkiházit. Annyi gőg, frusztráltság és düh volt benne, hogy jólesett neki rajtuk kitöltenie minden csillapíthatatlan érzését. Azóta is szégyenli az akkori énjét, de ennek köszönhetően legalább gyorsan megtudta, hogy All Mightért jöttek és még épp időben ért oda.

A Noumo megfagyva, félig egy portálon átlógva, Kurogiri a földön Kacchan forró markába fogva. Egyedül Shigaraki állt már csak velünk szembe és a testtartása nem azt sugallta, hogy vesztésre állna.

– Ohh, bajban vagyunk! – vonta meg a vállát és egyre jobban zavart, ez a nemtörődöm hozzáállás. Most fontos neki megölni All Migtott vagy nem? Vagy lehet, hogy csupán szórakozásból próbálta meg? Mert ha így van, akkor még veszélyesebb ez a bűnöző!

Kacchan kárörvendő stílusban magyarázott közben a füstös csókának, természetesen arról, hogy ő már rég rájött a szilárd pontjának titkára, majd végezetül nem túl kedvesen fejezte be.

– Ha csak egyetlen rossz mozdulatot teszel, esküszöm, hogy rögtön felrobbantalak!!!

– Tudod, ez nem túl hősies beszéd! – szólt oda neki Kirishima, mintha ezzel bármit is javítana a helyzeten.

– Noumo! – parancsolt rá Shigaraki. Erre a szörny mozdulni próbált de a jég erősen tartotta. Annyira lefagyasztotta Todoroki a Noumo kezét és lábát, hogy az csak azoknak letörésével bírt felegyenesedni.

– Darabokra tört a teste és még így is mozog?! – hitetlenkedtem. Ilyet még a tv-ben sem láttam.

A testrészei arrébb gurultak és rezzenéstelenül várt arra, hogy azok visszanőjenek.

Az eddigi hidegvérű All Might is felkiáltott ezt látva.

– Mindenki vissza! Ez hogy lehet? Nem csapáscsillapító képessége van?!

– Sosem mondtam, hogy csak azaz egy van neki. Ez a szuper regenerációja! Noumut úgy alkották meg, hogy a 100%-os éneddel is elbírjon. Lényegében egy visszatámadásra képes szuper tartós bokszzsák! – elégedetten vett egy mély levegőt Shigaraki, mikor látta az arckifejezésünket. – És most biztosítjuk a menekülő utat... Eredj Noumo!

A szörny eltűnt a szemünk elől, majd Kacchan felé irányuló lökéshullámtól hátrarepültünk. Kacchan felé emelt kézzel repültem métereket és értem a fenekemen földet. Felpattanva a nevét kiáltva néztem mi történt vele de sehol nem láttam. Ijedten néztem szét és csak akkor vettem észre, hogy mellettem ülve zihál, tágra nyílt szemmel.

– Nem láttam... Nem láttam semmit sem! – hadarta ledöbbenve.

Megkönnyebbültség szaladt ki a számon.

– K-Kitértél előle?! Azta de jó vagy!

– Dehogyis! Pofa be nyomi! – válaszolta sértetten, amin meghökkentem, mert ha ő itt van, hogy került ide és akkor kit ütött meg a szörny?

Todoroki volt a leggyorsabb, aki a porfelhő irányába kapta a fejét, majd mi is követtük.

All Might volt az! Megvédett minket!

– Neked semmi sem szent? – lihegett a mentorom, vérző szájjal.

– Csak meg akarom védeni a társaimat... Ezt talán megérted! – válaszolta Shigaraki. – Nem volt választásom. Pont úgy, ahogy az előbb Dekunak se... – mondta ki a nevem és az összes jelenlévő felém kapta a tekintetét. Értetlenül néztem vissza rá. Mégis honnan tudja a nevem? – Tudod, meg akart ölni engem, egyetlen iszonyat erős ütésével! – mutatott rám az egyik ujjával, mint valami óvodás, amikor épp beárul a felnőtteknek. – Bizony, észrevettem, hogy abban a pillanatban nem érdekelt, hogy beledöglök-e... – sóhajtott egyet és látványosan végigmért. – Milyen hős lesz így belőled? Hm? Kíváncsivá tettél! Tudod, csak egy apró hiba és olyan leszel mint én. Egy szerencsétlen, végzetes hiba... és akkor hamarosan csatlakozhatnál is hozzám... – magyarázta és le sem vette rólam vörös szemeit.

Egy enyhe pánikroham végigfutott rajtam, ahogy láttam, hogy mindenki engem bámul. Szólni akartam, hogy ez nem is igaz! Mondani akartam, hogy nem akartam megölni, és hogy annyitól biztosan nem halt volna meg. De biztos vagyok benne? Lehet, hogy igen? De ő volt az, aki előbb az életemre tört! De egy biztos, akkor sem mennék a hülye szövetségébe, ha világon az lenne az egyetlen hely, ahol szívesen fogadnak!

– Majd ha befagy a pokol! – kiabáltam neki kikelve önmagamból és csak azért tudott ennyire felhúzni, mert az igazat mondta. Elszégyellve magamat All Migthra pillantottam, hogy vajon mennyire csalódott bennem, majd körbe és Kacchan szemében nem volt kételkedés, csak valami más.

– Ha befagy, akkor megyek és újra begyújtom... – motyogta, amit még én is alig hallottam. Ezt mégis, hogy értette?

– Talán feljogosítva érezted magad erre mert védtél másokat? Mégis milyen alapon? Hogy lehet, hogy nektek szabad erőszakoskodni? Elárulod All Might? – szónokolt Shiagraki. – Tudod mit? Ez feldühít! Dühös vagyok a világra, amely ugyanazokat az erőszakos tetteket hősiesként és gonoszként különbözteti meg! Mégis ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz???