Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋Epilogus🦋

Taehyung szemszöge

- Itt vannak a papírok amiket alá kell írni. - tolja elénk a papírokat amiket alá is írunk.

Ma van annak a napja, hogy haza visszük a kis Taewoot. 3 hónapos a kis tünemény. Néhány hónapja beszéltük Kookkal, hogy ha lehetséges akkor fogadjuk örökbe egy kis babát. Így esett Taewoora a választás. Egy tündéri kisfiú. És a nevelők szerint nagyon szépen viselkedik. Este nem kel fel és nappal is csak akkor sír ha valami nagy baj van. Ha éhes is csak gügyög. Kis aranyos.

- Ha mindennel megvannak akkor hozom is a picit. - mosolygott a nő. Mi egyet bólintunk majd el is indul a gyerkőcért.

- Istenem Kook. - ölelem meg férjem.

- Lesz egy gyerekünk TaeTae. - mondja.

- Annyira hálás vagyok neked. - csókolom meg, viszont nem tartott olyan sokáig hisz a hölgy meg is hozta a picit.

- Itt vannak az új szüleid Taewoo. - mondja lágyan a hölgy. Csillogó szemekkel néztük a gyönyörű fiúnkat.

- Szia picsinyem. - hajolok le, hogy jobban szemügyre vegyem édes kis pofiját.

- Hol van? - néz rám Jimin hatalmas mosollyal miután kinyitottam nekik az ajtót.

- Az apjával a nappaliba. - biccentek az említett helyiség felé. Jiminnek ennyi kellett és már szaladt is.

- Egy jó ideig nem kapjátok vissza. - nevet Yoongi mellettem.

A nappaliba beérve elég vicces volt a látvány. Jimin kezébe a kis Taewoo, mellettük pedig Kook állt a körmét rágva és mikor Jimin megmozdult ijedten kapott utánuk. Kis aggódó.

- Kookie. - simítok kuncogva a hátára. - Nem lesz semmi baj. - ölelem meg.

- De ha elejti? - néz rám félelemtől csillogó szemekkel.

- Jimin tud bánni a babákkal. Nincs semmi baj. - simítok arcára. - Inkább gyere, és üljünk le. - fogok kezére és a kanapéhoz húzom. - Kookie, egy kicsit lazulj el. - nevetek fel, mikor észreveszem, hogy még mindig Jiminéket figyeli.

- De még csak ma hoztuk el, és alig volt nálam. - mondja halkan.

- Kookie. Holnap utaznak el Jiminék egy hónapra. Had élvezzék ki a babusgatást. - puszilok arcára.

- Rendben. - fújja ki feszülten a levegőt majd a vállamra hajtja fejét.

- Olyan kis aranyos. - fordul felénk Jimin vigyorogva.

- Igen az. - lépek melléjük és fiam fejére simítok. Mint aki megérezte, hogy apukája az kinyitotta a szemét. Kicsit kezével felém nyúlt miközben gügyögött egy párat.

- Aahw. - olvadozik Jimin miközben átnyújtotta nekem Taewoot.

- Hát szia Baba. - puszilok homlokára. Kook felé nézek aki enyhén könnyes szemekkel figyelte a történteket.

- Két szerelmem. - suttogja amit pont meghallok. Biccentek egyet, hogy jöjjön ide amit meg is tesz. Egyik kezével, átöleli a derekam és úgy nézi a picit aki csak nagyokat pislog.

- Olyan szépek vagytok. - mondja Yoongi. - Muszáj egy képet csinálnom. - veszi elő a telefonját.

- Nem akarom itt hagyni. - kezd el hisztizni Kook a gyerekszobában.

- Kookie. Taewoo elaludt, menjünk mi is kérlek. - mondom már sokadjára, de most végre bevált, hisz Kook egy nagyon sóhajtott majd megadóan bólintott egyet. - Minden rendben lesz. - simítok arcára.

- Köszönöm Tae. - mondja Kook már a szobában.

- Micsodát? - bújok ki mellkasából, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Mindent. Hogy vagy nekem. Hogy minden rossz ellenére is mellettem maradtál. Hogy veled nevelhetem Taewoot. Hogy melletted kelek fel minden áldott reggel. Hogy összekötötted velem az életed. És a sok csodás emlékről ne is beszéljünk. Egy szóval, köszönök mindent. Tudod mikor voltam a legboldogabb? - én csak könnyes szemekkel rázom meg a fejem. - Mikor rád találtam. Elmondani nem tudom, hogy mennyire boldog vagyok, hogy veled élhetem le az életem. Nagyon szeretlek Kicsim.

- Én is szeretlek Kook. Mindennél jobban. Te és Taewoo vagytok a családom. - mondom sírva.

A napok, hetek, hónapok, évek nagyon gyorsan mentek. Taewoo már öt éves. El sem hiszem. Olyan mintha csak tegnap fogadtuk volna örökbe.

- Apu. Miután apa haza ért, megnézitek velem az új mesét? - bújik az ölembe a csöpség.

- Persze drágám. Mindenféleképpen. - amint ezt kimondtam a bejárati ajtó ki is nyílt jelezve, hogy haza ért a férjem.

- Apa! - pattan ki az ölemből Taewoo és apjához szalad.

- Hát szia tökmag. - kapja ölébe. - Milyen volt az ovi, nagyfiú? - rúgja le magáról a cipőt. - Szia Baba. - lép elém és egy puszit nyom az ajkaimra miközben a fiúnk nagy beleéléssel meséli a ma történteket.

- Apu akkor megnézzük azt a mesét? - néz rám izgatottan Taewoo.

- Persze kincsem. Mindjárt be is kapcsolom és nézhetjük is. - ülök le a kanapéra.

- Apa nem jön? - kérdi egy kisebb csalódottsággal.

- Mindjárt jön Édesem csak még eszik. - ültetem az ölembe.

Nem telt el öt perc a meséből mikor Kook is csatlakozott.

- Az én kis családom. - ül le mellénk. - Szeretlek titeket. - suttogja a fülembe, nehogy megzavarja Taewoot mesenézés közben.

- Mi is téged Kookie. - adok egy rövid csókot neki. Kis nyuszi mosollyal karolja át a vállam, és nézi ő is a képernyőt.

Nehezen alakult ki ez a kapcsolat, és mégis a legjobbra alakult. Ez a mi történetünk.