A 25 éves Jeon Jungkook a szöuli Rendőrségen dolgozik. Évek óta keresnek egy bűnözőt aki az esti órákban rabolja el az embereket akiket megöl, megkínoz vagy megerőszakol. A hosszú keresgélésnek viszont vége lesz miután megtudták, hogy hol az elköve...
Az agyam mindenféle tiltakozása ellenére indultam el felé, szemkontaktus tartva.
- Mi ez az egész? - kérdem egy enyhe gúnnyal a hangomban mikor körbe nézek. Akárhogy is de nem tudok erre mit mondani. Egyszerűen gyönyörű.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- El kell mondanom valami fontosat. - nyel egy nagyot.
- Oh. Szépen kidíszítetted a mezőt, hogy bejelentsd azt, hogy van valaki más akit kúrogathatsz? - mosolygok keserűen.
- Tae figyelj...
- Nem Jungkook te figyelj. Másfél hétig azt sem tudtam mi van veled amiért minden nap fáradt voltál. Nem tudtam, hogy mit csinálsz mikor este jöttél haza. És arra kell kijönnöm, egy kibaszott üzletből, hogy egy picsának adsz egy eljegyzési gyűrűt? - fordulok meg, hogy neki háttal legyek nehogy észre vegye könnyes szemeim. - És tudod... - fordulok vissza felé. Szavam megakad mikor nem velem egy szintbe van, hanem egyik lábán térdelve néz fel rám egy kis dobozzal a kezében. Szakadozva kifújta a levegőt, majd bele is kezdett.
- Tae. Egyetlen szerelmem. Sok mindenen mentünk keresztül, mint együtt, mint külön. Bármi rossz is történt, egymás mellet voltunk. Akkor vagyok igazán boldog mikor veled vagyok. Nélküled már nem vagyok senki. Egy elveszett lélek, semmi más. Igazából nem is nagyon tudnám elképzelni az életem nélküled. Tae... - nyitja fel a piros kis dobozt amiben az a gyűrű található amit aznap adott annak a lánynak. - megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz férjül? - kérdi remegve. A kezemet a szám elé kapom és érzem ahogyan a szemem könnyesedni kezd.
Tényleg csak egy félreértés lett volna az egész? Vagy csak túlreagálta az egészet, és tényleg nem történt semmi? De ha mégis miért kéri meg a kezem?
- Tae... kérlek mondj valamit. - csuklik el a hangja.
- É-én... - mondom remegve. Bizonytalanságomtól szeme könnyesebb lesz mint eddig volt. Keze láthatólag remeg a félelemtől. - É-én. Igen hozzád megyek. - mondom már az örömtől sírva. Jungkook szeme felcsillan és nevetve húzza fel ujjamra a gyönyörű gyűrűt, majd felegyenesedik és magához von egy szoros ölelésre.
- Nagyon szeretlek. - suttogja a fülembe.
- Én is téged. Nagyon de nagyon. - tolom el magamtól majd ajkaira hajolok. Derekamat szorosabban ölelte magához, szusszant bele a csókba.
- El nem tudom mondani mennyire boldog vagyok. - dönti homlokát az enyémnek.
