Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋3. Rész🦋

Jungkook szemszöge.

Reggel olyan kipihenten ébredtem mint még az elmúlt időkbe nem. A szememet lassan nyitottam ki abban reménykedve, hogy nem otthon vagyok. Hatalmas mosollyal fogadtam azt, hogy én igenis a kórházban vagyok és Tae éppen mellettem fekszik és aranyosan szuszog. A szemébe logó tincset a füle mögé simítom hogy jobb rálátásom legyen gyönyörű arcára. Egy hosszú puszit nyomtam homlokára, majd miután vissza tettem a fejem a párnára mosolyogva fogadtam azt, hogy Tae is ébren van.

- Jó reggelt. - köszönök neki mosolyogva miközben az arcát simogatom.

- Jó reggelt. - bújik bele mellkasomba. Annyira édes. Olyan mint egy kis cica aki csak az ölelésben vágyik.

- Tae... nem akarlak ezzel zavarni. De tudod... majd beszélned kell arról ami ott történt. Tudod kihallgatás. - mondom halkan. Érzem, hogy ismét remegni kezd, és a pólóm is nedvesedik. - Tae. Semmi baj. Elhiszem nehéz ezzel együtt élni de most a legfontosabb az, hogy végre vége van. - fogok arcára, hogy a szemébe tudjak nézni. Mindig mikor a könny áztatott szemébe nézek a szívem össze szorul. Rossz őt ennyire szenvedni látni. - Annyira sajnálom. - könnyesedik be az én szemem is mire kérdőn néz rám. - Ha aznap nem hagyom, hogy elmenj nem történt volna ennyi szörnyű dolog veled. Minden az én hibám. - fordulok a hátamra, az arcomat pedig a kezembe temetem és úgy sírok. Fáj, borzasztóan fáj. Ha aznap tényleg nem hagyom, hogy elmenjen akkor minden máshogy lenne. Nem szenvedne.

- Kook. - mondja ki lágyan a nevem mire rá kapok tekintetem. - Nem a te hibád. - törli le, arcomon végig folyó könnyeimet. - Ha akkor nem futok el, hanem megbeszélünk mindent akkor most minden rendben lenne.

- Nem szeretnék vitát ebből. Szóval maradjuk annyiba hogy mind a ketten hibásak vagyunk valamilyen szinten. - ő csak helyeselően bólintott majd ismét hozzám bújt. Fel kell hívnom a főnököm hogy most egy ideig nem megyek be dolgozni. Meg fogja érteni, hogy most Tae mellett a helyem.

- Fel kell hívni nagyit, hogy szedje rendbe a szobám. Máshova úgysem tudnák menni. - mondja halkan.

- Nem Tae. Nagyidnak szólunk, hogy ameddig csak tud utazzon fel Szöulban mert velem fogsz lakni. Soha többet nem engedlek el magam mellől. - Szorítom magamhoz.

- Annyira hálás vagyok neked Kook. Köszönöm. - kezd el megint sírni.

- TaeTae. Ezt nem kell köszönni. Örömmel segítek neked, tudod jól. - adok egy puszit az arcára, ami miatt kicsit elpirul. - Nem vagy még álmos? Nyugodtan pihenj még.

- Nem, eleget aludtam. - ül fel.

- Ne hozzak valamit? Enni, inni? Nem fázol? Hozzak párnák? Kényelmesen fekszel? - kezdek el mutogatni mint valami idióta, de Taera kapom a tekintetem mikor a kezemre fog.

- Nem kell semmi, Kook. Minden tökéletes, kényelmes az ágy, és éhes sem szomjas nem vagyok. - mosolyog rám. - Aranyos vagy, hogy ennyire aggódsz értem. - simít lágyan az arcomra, majd ott is hagyja a kezét. - De nem azt mondom jól esne egy zuhany, hisz tiszta mocsok vagyok. Meg a hajamat sem ártana kimosni. - hajtja le szomorúan a fejét.

- Rendben. Gyere segítek. - nyúlok tarkója és térde alá és az ölembe kapom, úgy megyünk be a szobából nyíló kis helyiségbe, ahol a fürdő található. - Tudsz állni? - kérdem szemeibe nézve.

- Megpróbálok. - enged erős szorításából, így le tudtam rakni, de derekát nem engedtem el, nehogy véletlen összerogyjon a lába. - Szerintem menni fog. - néz vissza rám.

- Rendben. De itt leszek bent, hogy vigyázzak rád. -szégyenlősen veszi le a kórházi ruhát, majd a zuhanyrózsa alá áll. Mikor a langyos víz fedetlen bőréhez ér, láthatóan kirázza a hideg, és egy halk sóhajt is kienged meggypiros ajkai közül. A haját is alaposan bevizezte majd elzárta a csapot. Lassan nyomott a samponból a kezébe és a barna hajkoronájára kente. Az egészet lassított felvételbe néztem végig. Érzem, hogy nem vagyok a legjobb állapotban ott lent, így, hogy eltakarjak merevedésem keresztbe raktam a lábam és lehajtottam a fejem. Tae egyszerűen megbolondít. A teste ahogy a vízcseppek végig szelik egész lényét, a hosszú újai, ahogyan a vizes haja közé simít, a gyönyörű piros ajkai, a kerek feneke. Egyszerűen elcsavarja a fejem. És ha tovább figyelem, akkor olyan dolgokat is csinálhatok vele amit nagyon megbánnák.

A víz csobogása megszűnik, melyet léptek hangja követ. Mikor ismét felnézek Tae törölközőbe burkolózva áll a tükör előtt, a haját igazítva. Óvatosan állok fel ülőhelyemről Tae mögé lépve, majd lassan ölelem át derekát, fejemet pedig vállán pihentetem, így nézek a szemébe tükrön keresztül.

- Annyira aggódtam érted. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Annyira boldog vagyok, hogy valamilyen szinten is, de épségben vagy. - szorítom magamhoz kicsit jobban.

- Kook. Azon a napon mikor elszaladtam... - kezd bele de megint félbe szakítom.

- Felejtsük el azt a napot. Nyissunk tiszta lapot, és majd meglátjuk, hogy milyen irányba fordul a kapcsolatunk. - kacsintok rá mosolyogva. - Rendben? - puszilok fedetlen vállára, mire csak pirulva bólint egyet.

Érzem, hogy több lesz köztünk hamarosan. Hisz a szemébe ugyan azt a csillogást látom, mikor rám néz, mint kettő éve mielőtt megcsókolt. És az én érzéseim sem csillapodtak. Ugyan úgy szeretem mint kettő éve. Vagy még jobban.