Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋7. Rész🦋

Jungkook szemszöge:

Mikor Tae az üvegszilánkért nyúlt, és a csuklójához emelte, a vér is megfagyott bennem. Akkor végképp össze törtem mikor arra kért, hogy öljem meg. A szívem összeszorul mikor ilyennek látom. Amilyen gyorsan csak tudtam magamhoz öleltem, hogy megnyugodjon. 

Reggel ismét hamarabb keltem mint Tae, de nem akartam mellőle mozdulni. A tegnapi után rajta tartom a szemem, hisz bármelyik pillanatban csinálhat valami butaságot. A gyönyörű, makulátlan arcán végig nézek, de az egyik pillanatban csak egy dolgot vagyok képes nézni. Nem tudom elszakítani a tekintetem hívogató, meggypiros ajkairól. Meg akarok csókolni. De félek, hogy korai lenne. Nem, nem tudok ellen állni a bájnak. Tudom nem szép dolog alvó embereket lekapni de nem tudok megállni. Közeledni kezdtem felé. Már majdnem össze ért az ajkunk mikor kinyitotta a szemét. Megszeppenve vizsgálta az én íriszeimet. Nem tudok mozdulni. A szeme egyszerűen... csodálatos. Sosem láttam még ilyen közelről.

- Khm. - szeme gyönyörködésében, a köhintése zavart meg, ami miatt azonnal eltávolodtam tőle. Vissza gondolva az előző másodpercekre, elpirultam. Ez is nagy szó. Én Jeon Jungkook, elpirultam.

- N-nem vagy éhes? - mi az isten? Még dadogok is? Na jól van Jungkook, szedd össze a bátorságod, hozd vissza a domináns szerepet mert ez nem lesz így jó.

- Egy kicsit. - simít tarkójára. A szememet ismét nem tudom levenni róla. Mi van velem? Az rendben van, hogy eddig is tetszett nekem Tae, de ez teljesen más. Egyszerűen elbűvölt. Ő is rám nézett, egyenesen a szemembe. Mivel megint zavarba jöttem, elnéztem róla.

- Khm, akkor én... megyek csinálok reggelit. - állok fel az agyról és a papucsomba lépve, indulok el a konyhába.

Tae teljesen elvette az eszem. Olyan vonzódást érzek iránta mint még soha. Teljesen bele habarodtam. A tegnapi után rájöttem, hogy mindig mellette akarok lenni. Azt akarom, hogy mellettem legyen életem végégig. Hogy ő legyen az akinek majd megkérem a kezét, Ő legyen az a személy akivel meg öregszem. Azt akarom, hogy ő jöjjön velem szembe az oltárhoz, hogy kimondjuk a boldogító igent, hogy együtt neveljünk fel egy kisbabát, akit sajátunkként szeretni fogunk, hogy éjszakánként olyan örömöt okozzak neki amire mindig emlékezni fog. Őt ölelve elaludni, és minden nap mellette boldogan felkelni. Semmi másra nem vágyom csak is rá. Hihetetlenül szeretem.

- Kookie? Mi ez az égett szag? - gondolat világomból Tae lágy hangja rángatott ki... várjunk. Égett szag? Basszus a reggeli. Gyorsan a tűzhelyhez lépek, hogy a rántotta alatt levegyek a gázt. Csípőre tett kézzel nézem, a már szénné égett reggelinket. - Mi az ami ennyire elterelte e figyelmed? - kuncog a háta mögött Tae mire rá felé fordulok.

- Semmi csak elbambultam. - Nézek végig rajta. Az egyik fehér pólóm és egy melegítő nadrág volt rajta, ami szintén az enyém. Megint pirulok. Ezt nem hiszem el. Ismét hátat fordítottam neki és a pulton megtámaszkodtam. Le kell higgadnom. Ilyen erős szeretetet senki iránt nem éreztem. Olyan vagyok mint egy szerelmes tinilány.

- Kook? Baj van? - érzem meg Tae kezét vállamon.

- Nem nincs semmi, csak azon gondolkodtam, hogy hogyan lehettem ilyen béna, hogy egy egyszerű reggelit is oda égetek. - nézek oldalra mert nem szeretném, ha meglátná a piros arcom.

- Nem vagy béna, csak elbambultál. Ez mindenkivel előfordul. Gyere, csináljunk együtt reggelit. -Fogja meg a kezem, és a gáztűzhelyhez húz. A hűtőhöz lép amiből kiveszi a tojásokat és a tejet. A szekrényből előveszi a lisztet és a cukrot amit lerak a pultra. Egy tálat elő véve teszi a hozzávalók mellé. - Csináljunk palacsintát. - csapja össze tenyerét, miközben egy gyermekies mosollyal néz engem.

- Csináljunk palacsintát. - mosolygok rá én is.

Hozzá is kezdtünk a reggeli készítéséhez. Az egész konyha lisztes lett mire készen lettünk hat darab palacsintával. Büszkén mosolyogva néztük az elkészült ételt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés mikor egymásra néztünk. Nem csak a konyha, hanem mi is tetőtől, talpig lisztesek voltunk. A hasunkat fogva ültünk le az asztalhoz, hogy megegyük a finom reggelinket.

- Ez nagyon finom lett. - mondom meglepődötten.

- Hát ez, az. - Mondta Tae is olyan meglepődöttséggel mint én.

- Meg kéne mosakodni. - dőlök hátra miután elpusztítottuk a meglepően nagyon ízletes reggelit. Tae csak kuncogva megfogta a tányérokat és a mosogatóba tette, és elindult a fürdőbe, hogy lemossa magáról a lisztet, ahova követtem én is.

A csap felett megálltunk és el kezdtük mosni a kezünket és az arcunkat. Mikor úgy éreztem, hogy készen vagyok, egy törölközőért nyúlok, hogy megtöröljem nedves arcom, de Tae a kezemre fog, mire rá kapom tekintetem. Kuncogva engedni meg ismét a csapot, hogy a már száraz kezét ismét bevizezze, majd az arcomon végig húzza hüvelykujját.

- Ott még volt egy kis liszt. - mosolyog szemembe. Mondtam már, hogy imádom a mosolyát? Megint elbambultam. A fejemet kicsit megrázva törlöm meg végre az arcom, majd ki is megyek a fürdőből, egyenesen a nappaliba, ahova Tae is követ. A tv-t bekapcsolva indítottam el egy filmet, miközben Tae szorosan hozzám bújt.