Mikor rád találtam (Taekook ff.)

🦋4. Rész🦋

Jungkook szemszöge

Ma van annak a napja, hogy Taet kiengedik a kórházból. Egy percig nem mozdultam mellőle ezalatt az egy hét alatt. Minden áldott nap vele voltam.

- 5 perc múlva itt lesz Yoongi. Ha gondolod a bejáratnál megvárhatjuk. De ha itt jobban érzed magad akkor itt is várhatunk. - mondom

- Menjünk le. Kicsit már nyomaszt ez a hely. - kapja a vállára a táskáját, majd szorosan mellém lép, karomat átkarolva. A napokban rájöttem, hogy ő bizony nagyon fél az idegen emberektől. Mondjuk ez várható is volt. - Nagyi mikor ér ide? - néz rám már a bejáratnál.

- Ha minden igaz akkor csak holnap. - karolok át vállát, hogy magamhoz húzzam, hisz látom, hogy kicsit remeg.

- Olyan kár, hogy nem tud itt maradni néhány napra. - bújik bele ölelésembe.  

-Igen az. De tudod jól hogyha tehetné itt lenne, akár hetekig is. - válaszként csak bólintott egyet. - Nézd, itt is van Yoongi - biccentek a fekete Audira. - Gyere. - fogom meg kezét, és a kocsihoz vezetem.

- Cső haver. Szia Tae. - köszön barátom mikor beültünk a kocsiba. Én az anyós ülésre TaeTae pedig mögém. A kezemet az ülés mellett hátra nyújtottam amit Tae azonnal megragadott. Megint remeg. Olyannyira sajnálom már szegényt, hogy a szemem be is könnyesedett. - Jungkook? Minden rendben? - néz rám egy pillanatra Gi majd vissza az útra.

- Persze. Minden rendben. - szorítom meg kicsit a mögöttem ülő kezét jelezve, hogy lassan haza érünk.

- Itt is lennénk. - parkol le a fehérre festett ház előtt.

- Köszönjük Yoongi. Majd meghálálom. - fogok vele kezet, miután kiszálltunk a kocsiból.

- Ugyan, hagyd Kook. Szívesen segítek tudod jól. Egyébként Jimin üdvözöl titeket. És Taenek pedig jobbulást kíván. - néz az említett személyre aki a hátam mögött találta meg a legnagyobb biztonságot. - Rendben van srácok. Én megyek, mert az asszony megver.

- Remélem tudod hogyha ez Jimin fülébe jut, hogy le asszonyoztad, agyonver? - a kérdésemre csak mosolyogva int egyet majd el is hajt.

- Nem sok minden változott az elmúlt években. - néz körbe Tae miután már beléptünk a házba.

- Hát nem nagyon. Tudod időm sem meg erőm sem volt változtatni valamin. Szóval minden maradt ugyan úgy ahogy eddig volt. - akasztom fel a kabátomat majd beljebb mentem. - nem vagy éhes? - nézek Taere.

- Egy kicsit az vagyok. - néz oldalra.

- Rendben. Gyorsan összedobok egy kis rament. Te pedig érezd magad otthon. Nyugodtan kapcsold be a tv-t. Vagy csinálj bármit. Kb 10 perc és hozom a kaját. - simítok arcára majd a konyhába sietek. Előszedtem a lábast amibe vizet engedtem és oda tettem főni. Megkerestem a rament és a már fövő vízbe raktam. Alig telt el 5 perc és már készen is volt. Kettő tányérra kiszedtem és a nappaliba siettem.

Hirtelen torpantam meg mikor a látószögembe került Tae. A dohányzóasztalra leraktak a tányérokat, majd Taehez siettem aki összekuporodva sírt a kanapén.

- Tae, mi a baj? - ölelem magamhoz.

- Én félek, Kook. - mondja remegő hangon.

- Tae nincs mitől. Az a barom a börtönbe rohad meg. Nem kell tőle felni hisz...

- Sex játéknak használt. - szakít félbe. A szemem a kétszeresére nőtt mikor a tudatomig eljutott az amit mondott.

- T-tessék? - tolom el magamtól, hogy a szemébe nézzem.

- Had ne mondjam ki még egyszer, kérlek. - hajtja fejét térdére és így sír tovább.

Egyszerre lettem szomorú és dühös. Most ha tehetném addig ütném azt a férget amíg mozog. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, hisz ez is az én hibám. Ha akkor nem engedem el, ez sem történt volna meg. Térdre rogytam és hangosan sírni kezdtem. Bűnös vagyok. Rossz ember. Nem érdemlek mást csak a halált. Hisz oka vagyok annak, hogy ezt az angyalt itt előttem ilyen módon bántották.

- Kook?.. - hallom Tae rekedt hangját de nem vagyok képes a szemébe nézni.

- Annyira sajnálom Tae. Minden az én hibám. Meg sem érdemlem azt, hogy megbocsájts nekem. Rossz ember vagyok, érted? Hagytam, hogy elmeny. Ha időbe észhez térek, akkor nem történt volna mind ez veled.

- Kook.. nézz rám kérlek. - fog arcomra remegő kezekkel, ezzel elérve azt, hogy szemébe nézzek. - mondtam már, hogy ne merd hibáztatni magad. Sem te sem én nem tehetünk arról, hogy az az ember egy elmebeteg állat, aki ezt mind élvezettel csinálta velünk akiket oda hurcolt. Jobban fáj azt látni és hallani, hogy magadat hibáztatod mint azok az emlékek amik ahhoz a helyhez kapcsolatosak. Szóval kérlek, ne hibáztasd magad olyan dolog miatt, amiről nem tehetsz. - mondja végig a szemembe. Ez a fiú egy áldás. Egy angyal. Senki, de tényleg senki nem volt rám életem során ilyen nagy hatással. - Rendben? - kérdésére csak egy halványat bólintok majd lassan magamhoz ölelem. - most már enni kéne, mert kihűl a kaja. - mondja kuncogva.

- Rendben. - mosolygok miközben a könnyeimet törölgetem, majd az egyik tányért a kezébe adtam.

- Kook.

- Igen Tae?

- Kérlek, mindig légy mellettem. - néz rám reménykedve.

- Sosem engednélek el Tae. Soha. Többet nem követem el ugyan azt a hibát. - simítottam combjára miközben a szemébe néztem. Egy kisebb mosoly terült el arcán, majd tovább folytatta az evést.

Amint megettük az ételt a tányérokat a mosogatógépbe raktam, majd vissza mentem Taehez.

Az idő gyorsan telt, ennek köszönhetően vagyunk most egymást ölelve az ágyba, miközben Tae édes szuszogását hallgatom, majd magával ránt engem is az álmok világa.